Kétezer magyar tudós volt kénytelen kivándorolni a rendszerváltás hajnalán, mivel a nagy privatizációs zűrzavarban sok laboratóriumnak és kutatással foglalkozó ipari intézménynek kellett bezárnia kapuit, és a kutatás-fejlesztésre szánt állami pénzek is drasztikusan megcsappantak. A fejlett országokba kirajzott magyarok többsége megbecsült szakember lett külföldön – idehaza pedig gyakorlatilag megfeleződött a tudóstársadalom. A trendet egy magyar biotechnológiai cég törte meg a kilencvenes évek elején – de ne szaladjunk előre a történetben.
Magát a szót is ki más határozta volna meg először, mint egy magyar: Ereky Károly 1919-es definíciója szerint a biotechnológia a biológiai eszközök, módszerek és eljárások felhasználása ipari és technikai célra, élő szervezetek és komponenseik alkalmazása termék-előállításra vagy termelékenységfokozásra. Magyarán ez az a terület, amelyik „aprópénzre” – termékre, technológiára – váltja a tudományos kutatások eredményeit. A klónozás miatt manapság nem kívánt reklámhoz jut, bár ez csak kis szelete az ágazatnak, mert a humán mellett van gyógyszer-, agrár- és környezetvédelmi biotech is. Magyarországon nagy hagyománya van, hiszen a gyógyszergyárak már a huszadik század elején figyelmet szenteltek a kutatásnak, de a szektor a kommunizmus éveiben is a magyar gazdaság „sikerágazatának” számított.
Nemzetközi szinten most jött el a biotech aranykora, hiszen a dotcom cégek (internetes vállalkozások) tőzsdei bukása után már a kockázatitőke-alapok is jobban bíznak a tudományos kutatások eredményeire alapozó cégekben, mint a fogyasztói szeszélytől vezérelt információtechnológiai vállalkozásokban. A szakértők szerint ez a szektor a következő évtized legfantáziadúsabb, legizgalmasabb kutatási területe, ezért hatalmas iparág épült a biotechnológia köré, a befektetők dollármilliárdokat pumpálnak az ilyen profilú cégekbe. Itt még óriási lehetőség áll a kis országok előtt is, hiszen egy jó tudóscsoport megfelelő eredménye szinte magától hozza a befektetőt. Igaz, ütőképes csapat nehezen jön össze anélkül, hogy a politika tekintélyes összeget áldozna a tudásalapú gazdaság kiépítésére.
Bár a rendszerváltás után mindegyik kormány megígérte a kutatás és a fejlesztés kiemelt támogatását, az első lépés megtételét a Széchenyi-terv bevezetése jelentette. Ma közel száz vállalkozás foglalkozik hazánkban biotechnológiával (is), de nemzetközi szinten csak négyet jegyeznek közülük. A közelmúltban egy német tőkeközvetítő cég tanulmányt készített a humán biotechnológia magyarországi állapotáról. A vizsgálódás következtetése szerint kutatási potenciál tekintetében igen jól áll az ország, de az eredményekből csak kis részben lesz üzleti siker. A szabadalmakat általában tőkeerős külföldi cégek vásárolják meg, így a magyar kreativitás haszna másutt csapódik le.
A magyar biotechközpontok Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Pécsett vannak. Az itteni kutatók sokkal hatékonyabbak nyugati kollégáiknál, mert a pénzhiányt kreativitással és sok munkával kénytelenek pótolni. Nálunk egy tudós egy személyben üzletember és marketinges is, hiszen általában magának kell összekalapoznia a pénzt a kutatásaihoz. A Draskovics-csomag megszorításai ezt a szektort is érintették, ezért csak a magántőke-bevonás jelenthet kiutat, de Magyarországon nincs a biotechnológiai szektorra specializálódott befektető.
Schőn István peptidkémikus a Magyar Tudományban 1999-ben írt cikkében (Mi lesz veled, magyar gyógyszerkutatás?) a lényeget illetően így fogalmazott: Magyarországon 1997-ben a hazai bruttó termék 0,7 százalékát fordították kutatás-fejlesztésre. A gyógyszergyárak forgalomarányos kutatás-fejlesztési ráfordítása viszont nem éri el a multinacionális cégek átlagos ráfordításának a felét. Míg 1988-ban 3200 hazai találmányi bejelentést regisztráltak, a külföldiek csak 2500-at jelentettek be. 1997-re a hazai feltalálók bejelentése 800-ra csökkent, míg a külföldieké megtízszereződött. Hasonló tendencia figyelhető meg a gyógyszerbejelentések területén is. A külföldi szakmai befektetők tulajdonában lévő magyarországi cégek csak abban reménykedhetnek, hogy kutatási és fejlesztési részlegük csatlakozhat az anyavállalatnál folyó tevékenységekhez, esetleg kiegészítheti őket.
Az első piaci alapon működő magyar biotechnológiai céget 1989-ben hozta létre két bank és négy magánszemély – előbbiek huszonöt-huszonötmillió forintot, utóbbiak a szellemi tőkéjüket vitték a vállalkozásba. A Biorex Rt. kezdetben a természetes alapanyagokból készülő gyógyszerek gyártására állt rá, és első terméke, egy szívinfarktus megelőzését segítő szer nyolc hónap alatt negyvenmillió forint bevételt hozott. A cég vezetői jó érzékkel az összes nyereséget visszaforgatták a vállalkozásba, kutatólabort hozva létre a pénzből. A laboratóriumban a másik népbetegség, a cukorbetegség szövődményeit gátoló gyógyszer kutatásának fogtak neki, de hamar kiderült, hogy a gyógyszerfejlesztés igen drága mulatság, saját erőből, tőkeemelés nélkül túl lassan haladnak a kísérletekkel. Ekkor került képbe az első magyar kockázatitőke-alap, a kezdetben Soros György pénzét is kezelő First Hungary Found (FHF), amellyel kétéves időtartamra négy és fél millió dolláros keretszerződést kötöttek. Akkor már hatvan ember dolgozott a cégnél, több labort béreltek Pesten, és újabb tőkeemeléssel (amelyet szintén az FHF biztosított) kutatóközpontnak megvásárolták a Veszprémi Toxikológiai Intézetet. A kutatás szépen haladt, a hatóanyag – amely a bimoclomol nevet kapta – eredményei kiválóak voltak, az első magyar biotechnológiai cég részvényárai szépen emelkedtek.
Fontos tudni, hogy egy gyógyszer kifejlesztése során a költségek exponenciálisan nőnek az első öt év után, amikor a kutatások az emberen való tesztelés szakaszába érnek, ezért a kis cégek általában ebben a fázisban eladják kutatásaik addigi eredményeit és az új hatóanyag licencét a nagy gyógyszergyáraknak. Számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy míg a preklinikai vizsgálatok néhány millió dollárból megoldhatók, az évekig tartó humánkísérletek finanszírozása elérheti a száz–százötven millió dollárt. A Biorex is megkezdte a licenctárgyalásokat, és másfél év után megszületett a megállapodás az amerikai Abott Laboratories nevű céggel. A világhírű gyógyszergyár magyar viszonylatban példátlanul magas összeget, huszonnyolcmillió dollárt fizetett a bimoclomol jogaiért. Magyarországon precedens nélküli módon még azt is sikerült elérni, hogy a majdani gyógyszer utáni forgalombevételből (amely egy ilyen szer esetében százmilliós nagyságrendű, dollárban kifejezve) a nettó bevétel kilenc százalékára is igényt tarthatott a Biorex. Az Abott a humánkutatások bizonyos fázisait is rábízta (fizetség ellenében) a magyarokra. Mivel a cég addigi ráfordítása húszmillió dollár alatt volt, nyugodt szívvel állítható, hogy bomba üzletet kötött – arról nem is beszélve, hogy az időközben jelentősen felduzzadt létszámú kutatócsoport már több új, legalább ekkora hasznot ígérő hatóanyagon dolgozott.
A kilencvenes évek elejétől a cég megpróbálta hazacsábítani a külföldön dolgozó magyar tudósokat. Tudományos alapossággal térképezte fel a külföldi egyetemeken tanuló, doktoráló fiatal ösztöndíjasokat is, és világszinten versenyképes fizetést ajánlott nekik, ha hazatérnek. Időközben azonban lejárt az FHF-fel kötött szerződés határideje, a befektetők igyekeztek kivenni pénzüket az alapból, ezért el akarták adni a Biorexben levő részvényeiket. A cég akkor (1998-ban) húszmilliárd forintot ért, így kézenfekvő volt, hogy megpróbálkozik a külföldi tőzsdén való megmérettetéssel. Az addigi sikertörténetbe itt lépett be az emberi tényező: több szakértő véleménye szerint a fő tulajdonos, vagyis az FHF vagyonkezelője a részvényárak emelkedésének arányában kapta a jutalékát, így ebben volt érdekelt. Ennek következtében ragaszkodott ahhoz, hogy a cég némiképp túlértékelve kerüljön a londoni parkettre. Mivel a vagyonkezelő nem tudta érvényesíteni a magas kibocsátási árat, a tőzsdei bevezetés elmaradásával az alap befektetői és a magyar cég is rosszul járt.
Az akkor a Biorexnél dolgozó vezetők szerint elkezdődött a bűnbakkeresés, végzetesen megromlott a viszony a cég vezetése és az FHF által kijelölt, teljhatalommal rendelkező vagyonkezelő között. Kilencvenkilenc nyarán le is cserélték az igazgatót, aki szerint akkor már kész volt két új hatóanyag, csak a kulimunka maradt hátra a licenc későbbi értékesítéséhez. Ekkor azonban vezetési hibák miatt a cég megindult lefelé a lejtőn: elkezdték kiszipolyozni a likvid tőkét ahelyett, hogy a szellemi tőke értékesítésére koncentráltak volna, így 2003 decemberében már arról tudósított a Veszprémi Napló, hogy „végnapjait éli az egykoron szépreményű Biorex Kutató és Fejlesztő Rt., a társaság január óta felszámolás alatt áll. (…) Hiába volt még más, sikerrel kecsegtető hatóanyag a Biorex tarsolyában, a tulajdonosok a bezárás mellett döntöttek. A vállalat végelszámolás alá került.” A lap különben tévedésből használta a felszámolás szót, mert a vállalatot a tulajdonosok kezdeményezésére végelszámolás alá vonták.
Dr. Szilbereki Jenő, a részvénytársaság első vezetője úgy látta, hogy 1999-es kényszerű távozása után a céget tönkre akarták tenni: a könyvelésben például megszüntették az addigi kutatási projektek szellemi értéken való nyilvántartását (korábban azt nemzetközi független szakemberekkel értékeltették fel), amatőr módon árulták a két ígéretes licencet, és elrontották az Abott által finanszírozott bimoclomolos humánkísérleteket is. A tragikus folyamat alatt nem tájékoztatták kellőképpen a részvényeseket sem a vállalkozás agóniájáról, a kisrészvényeseket a mai napig sem értesítették hivatalosan arról, hogy a céget felszámolják! Ezt – a HVG 2003-as tudósítása szerint – azzal magyarázta Blága László végelszámoló az egyik közgyűlésen, hogy amúgy is „köztudott” tény.
Miután a cég végelszámolás alá került, pillanatok alatt akadt vevő a Biorex által elvégzett kutatási eredményekre. A teljes szellemi tulajdont egy ismeretlen amerikai cég, a Los Angeles-i CytRx vásárolta meg hárommillió dollárért, a becsült piaci érték alig huszadáért. Az interneten is megtalálható adásvételi szerződésből kiderül, hogy az eladó mindenben a vevő érdekeit tartotta szem előtt, és nagyvonalúan eltekintett attól a ténytől, hogy a két hatóanyaggal kapcsolatos addigi kutatásai is többe kerültek hárommillió dollárnál!
A Biorexben tízszázaléknyi tulajdonhányadot birtokló negyven magyar kisrészvényes (köztük a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, Vizi E. Szilveszter, aki egy találmányáért cserében kapta a részvényeket) reménytelen helyzetbe került. Magyar bíróságon nem is érvényesíthetik jogaikat, mert a tervezett nemzetközi tőzsdei bevezetés előtt részvénycserével egy addig üres londoni cég, a BRX Research and Development Company Ltd. papírjainak lettek a tulajdonosai. Ez akkor logikus lépésnek tűnt, mert állítólag a nyugati befektetők szívesebben vásárolják a fejlett országok cégeinek részvényeit, mint az ismeretlen (ennélfogva gyanús) kelet-európaikét. Ahogy az egyik pórul járt magyar tulajdonos fogalmazott, „ő sem venne szívesen mongol májkonzervet”, de ennek most az a következménye, hogy drága angol ügyvédekkel brit bíróságon kellene harcolniuk az igazukért.
Negyven magyar kutató a hárommillió dolláros üzlet hírére benyújtotta jogdíjkérelmét két hatóanyaggal kapcsolatos kutatások után a felszámolás alatt lévő Biorexhez. A cég az eladási érték kevesebb mint két százalékát, vagyis negyvenhatezer dollárt ajánlott fel nekik, így van olyan kutató, aki kétszáz dollárt kapna azért a munkáért, amelynek köszönhetően valakik rövidesen több százmillió dollárt kereshetnek Amerikában. A magyar joggyakorlat szerint a kutatók az eladási ár akár felére is igényt tarthatnának, de arra nincs jogorvoslati lehetőség, ha felháborítóan olcsón adják el szellemi terméküket. Lapunk természetesen megkereste a Biorex végelszámolóját, ám Blága László mereven elzárkózott attól, hogy kérdéseinkre válaszoljon.
Szakértők szerint „a gyémántrögöt fillérekért adták el”, vagyis elkótyavetyélték a magyar tudósok többéves kutatási eredményét. A CytRx különben csak a tőkeemelés után tudta kifizetni az összeget, ám elemzők szerint a kutatási eredményeket két éven belül hatvan–nyolcvanmillió dollárért adhatja el valamelyik nagy gyógyszeripari óriásnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Los Angeles-i cég pár hónappal az üzlet nyélbe ütése után a tőzsdén pillanatok alatt le tudott bonyolítani egy huszonegymillió dolláros tőkeemelést, többek között a magyarok által kifejlesztett hatóanyag, az ALS nevű központi idegrendszeri betegség gyógyszerének második fázisú kutatására. A részvényeket a befektetők egész egyszerűen szétkapkodták, az amerikai cég azóta szárnyal a tőzsdén, a gyógyszeripari befektetők ugyanis pontosan tudják, hogy milyen kincseknek jutott a birtokába.
origo.hu
Mesterségem címere – felismeri, melyik foglalkozásról van szó?
