Mozgókép

Olvasom, mennyire nagyvonalú a Magyar Mozgókép Közalapítvány. Az ide telepített kurátorok százmilliókat osztogattak szét olyan filmekre, amelyek némelyikét a mozigépészen és a jegyszedőn kívül senki más nem nézett meg (ők is csak muszájból). Az erről szóló dokumentumok véletlenül kerültek a birtokunkba, eredetileg titkosítva lettek volna, mint a Kennedy-gyilkosság Warren-bizottsági jelentése.
A „nem nyilvánosságra szánt táblázat” szerint olyan filmrendezők is megkapták a maximális százhúszmilliós támogatást, akik költségvetés nélkül adták be pályázatukat, sőt már bemutatott filmekre is osztogattak tízmilliókat, holott – az utolsó csókolódzó párokat leszámítva – az égvilágon senki nem volt kíváncsi a produkciókra. Szerintem a közalapítvány kurátorait vagyonelkobzásuk után el kellene hajtani valami távoli libalegelőre. Az ilyen helyeken magába tud fordulni az ember, némelyiknek talán az is az eszébe jutna, hát tényleg nem szép dolog közpénzeket eltapsolni, menedzselni a csókos haverokat. Jancsó Miklós, a Kádár-kor sztárrendezője például százhúszmilliót markolhatott fel a Mohácsi vész című filmjéért, ami tényleg egy vész volt, a mozik pénztárosnői bágyadtan szendereghettek egy előadás kezdete előtt, alig-alig zaklatták őket.
A filmkészítés anyagi háttere amolyan ködös, sumák vidék, hír innen alig szivárog ki, bratyi alapon működik minden – persze közpénzből. Közben megkérdezném: mikor készült utoljára emlékezetes magyar játékfilm? Történelmi film? Csak nem Várkonyi Zoltánék idején? Hiába erőlködik szegény Koltay Gábor, ő nincs benne a frankóban.
Fontos viszont tudni, hogy pénz azért van, és azt osztogatják felelős kurátorok. Megkockáztatom: felelőtlenül.