Realitás felől az álmok kapujában

Japán ellen sem a magyar válogatott volt esélyes, varázslatos játékkal tegnap mégis 3-0-ra győzött a debreceni Főnix Csarnokban. A divízió I-es jégkorong-világbajnokság első két napja számunkra várakozáson felül, csodálatosan telt el, csapatunk a realitás felől az álmok kapujába sodort bennünket. A mai szünnap után holnap Kína ellen tilos megtorpanni.

Első ellenfelünk, Norvégia tegnap délután 8-3-ra kiütötte Nagy-Britanniát, ami az előzetesen felállított erősorrend újragondolására késztet. Addig rendben van, hogy a világbajnokságra a hozzánk eljutott hírek alapján nagyon komolyan, egyértelműen a feljutás szándékával készülő skandinávok immár gólok tömkelegével bizonyították: ők a torna favoritjai. Ezután az is adódik, hogy a briteket nekünk is illene legyőznünk. Akiket viszont a lengyelek vasárnap némi meglepetésre csak kínkeservesen, 2-0-ra tudtak megverni; második góljukat csak az utolsó percben szerezték, amikor a britek az egyenlítés reményében levitték a kapusukat. Persze a lengyelek még magukra találhatnak – a Kína elleni tegnapi 9-3 nem mérvadó –, de az A csoport nekik inkább álom, mint realitás.
Mi magunk is ebbe a kategóriába tartozunk, első meccsünk, 2-2 a norvégokkal, inkább vágyainkat táplálta, mint józan ítélőképességünket, a tegnapi második, Japán elleni volt hivatott igazságot hirdetni. A pozitív diszkriminációtól megfosztott és így az A csoportból tavaly kipenderített ázsiaiak ellen is Szuper Levente védte a magyar kaput. Pat Cortina szövetségi kapitányt is meggyőzhette vasárnapi teljesítménye, az idény során korábban ugyanis Szupert és Budait rendszeresen váltogatta.
A meccs kísértetiesen ugyanúgy kezdődött, mint vasárnap, Horváth András kiállítása miatt ismét már az 1. percben emberhátrányba kerültünk. 24 másodperc erejéig ez kettőssé súlyosbodott – bár e kiállítást a japán csatár színészkedése miatt fordítva is meg lehetett volna ítélni. A lényeg: védelmünk biztosan állta a sarat. Utána mi is előnybe kerültünk, itt is, ott is potyogtak a kétperces büntetések (az első harmadban 3-3). Már kezdtük megfogalmazni: nem úgy a gólok, amikor a 19. perc legvégén megszereztük a vezetést. Ladányi kapta kedvenc helyén a pakkot, kapásból rászúrta, Szélig belekotort, így tulajdonképpen ő a gólszerző. Hiába támadtak és ütöttek kapura többet a japánok, mi szereztük meg a vezetést (1-0).
A folytatásra adott volt a taktika: Szuper-bravúrokra épített váratlan megugrások.
Ehhez képest a második harmadban a japánokra nézve volt hízelgő, hogy sokáig nem változott az eredmény. Helyenként bámulatosan tettük-vettük a korongot, szinte szünet nélkül nyomás alatt tartottuk Kikucsi kapuját. Érett a magyar gól, s a lehető legjobbkor, a játékrész végén arattuk le. A 38. percben Peterdi cselezgetett a támadóharmadban, visszatette a korongot Ladányinak, aki hatalmas gólt ragasztott a bal felsőbe (2-0). Szünet előtt még egy emberhátrányt kellett kivédekeznünk, de ezt a varázslatos 20 percet egyszerűen nem szabadott elcsúfítani.
A harmadik harmad elején a japánok, bár nyilván akarták, nem tudták visszavenni még a kezdeményezést sem. Csak túl a harmad derekán vették ismét tűz alá Szuper kapuját. Egy emberhátrányt is ki kellett védekeznünk, utána azonban, az utolsó négy percben elhittük, hogy már nem lehet gond. A hajrára pedig egyenesen hátra dőlhettünk, mert Palkovics visszafordítása után Ocskay pofozta be a hálóba a korongot: 3-0-ra nyertünk, a bravúr szó talán ki sem fejezi a végeredményt.