Nem csak a napilapok címlapfotói és az elmúlt huszonhat esztendőért hálát mondó utcai plakátok őrzik az Örök Városban II. János Pál arcvonásait, az üzletek és az utcai árusok pultjait ugyanis ellepték a pápa portréjával illusztrált emléktárgyak is. Aki azonban a szívekben megmaradó emlékeken túl a modern kor e meglehetősen giccses „kegytárgyaira” is szert akar tenni, az esetek többségében igencsak mélyen kénytelen a zsebébe nyúlni. A kereskedők ugyanis a korábbi áraknál legkevesebb huszonöt százalékkal többért, de nem ritkán ennél még drágábban árusítják a színes tányérokat, öngyújtókat, tollakat, bögréket és a többi portékát.
Egészen más a helyzet a régi, jól megszokott vendéglátóhelyekkel, amelyek tulajdonosai általában nem élnek vissza helyzetükkel. Éppen ezért a Rómába érkező zarándokok nem kényszerülnek alkudozni a szálloda recepciósával, aki pár száz euró meglobogtatása után mégiscsak találna szabad szobát a hotelben. De valószínűleg felesleges is lenne bármi ilyesféle ügyeskedés, hiszen a belvárosban már napok óta alig van esély szállást találni. Az egyetlen kiutat a zarándokházak és a rendkívüli sátorszállások jelentik, ahol – mint az egyik apáca fogalmazott – „ha más megoldás nincs, hát legföljebb az egyik sarokban kereshetünk ideiglenesen helyet magunknak”. Ha sikerül a foglalás, a szállás ezeken a helyeken fejenként körülbelül húsz euróba kerül, ami töredéke a római szállodákban fizetendő összegnek. A szentatya holnapi temetésére néhány kisebb magyarországi iroda is szervezett kiutaztatást, törekedve a minél alacsonyabb árakra. Ezek a cégek legtöbbször egyébként is zarándokutakkal foglalkoznak, jól ismerve a kinti lehetőségeket.
De az árak még így is csillagászatinak tűnhetnek – főként azok számára, akik néhány évvel ezelőtti nyaralásuk költségvetését veszik alapul az utazás megtervezésekor. A töréspontot az euró bevezetése hozta Itália számára, akkor ugyanis rövid időn belül mintegy kétszeresére nőtt szinte minden olyan termék és szolgáltatás ára, amelyre egy turistának szüksége lehet. Egy pizza továbbra is kapható akár hét-nyolc euróért, ám egy korsó sör vagy egy pohár bor az étel mellé majdnem ugyanennyi. A legtöbb vendéglős ráadásul további tíz-tizenöt százalék felszolgálási díjat is a számlához csap. A benzin körülbelül háromszáz forintba kerül literenként, ám az anyagiak terén a viszonylagos drágaságnál létezik nagyobb buktató is. A Szent Péter térre befutó Constiliazione sugárút Vatikán felőli végéhez közeli, „change” feliratú pénzváltó például rendkívül furfangos módon szedi rá az utazót. Mivel a környéken lévő bankautomaták nem működtek, mi is ebben az üzletben próbálkoztunk pénzhez jutni, ám miután a kisasz-szony „lehúzta” kártyánkról a kért összeget, egy ötven euróval magasabb számot mutató blokkot nyújtott át aláírásra. Felháborodásunkra az alkalmazott egy parányi feliratra mutat, amin a cég valóban jelzi, hogy kezelési költséget számol fel. Arra azonban, hogy ez egy viszonylag alacsony összeg esetén is több mint tizenkétezer forint, aligha gondolna bárki is. Lehetőség szerint érdemes tehát készpénzzel felszerelkezni, hiszen Rómában többnyire – bár sok helyen ismerik a forintot – rendkívül rosszul váltanak.
A Vatikán környéke összességében nem vált bazárrá, az italárusok üzletét pedig nagyban lerontja, hogy a hosszú órákon át a bazilika előtt várakozó tömeg számára a segélyszervezetek aktivistái palackozott ásványvizek százezreit osztják szét. A térre vezető sugárúton a tömeg haladására kijelölt sáv mellett „szervizutat” is kialakítottak, amelyen főként rendőrök és mentősök járőröznek, gyors segítséget biztosítva rosszullét vagy bármilyen más probléma esetén. A tömegközlekedés működik, autóval bejutni a városba azonban lehetetlen. A rendőrség és a többi szervező a jelek szerint tudja a dolgát, s úgy tűnik, Róma jól veszi a grandiózus próbatételt.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Budapest vezetése politikai terrorizmust követ el
