Késmárktól nyolc kilométerre északra, a Poprád folyó és a Tátrából feléje igyekvő Béla-patak közelében található az öt és fél ezer lakosú Szepesbéla (szlovákul: Spisská Bela). A település nevének – bár a Bélák történetesen épp ma ünneplik névnapjukat – nincs köze a XIX. századi nyelvújításkor Szent Adalberttel azonosított Bélához. A régi magyar Béla személynév, amelyet négy Árpád-házi királyunk viselt, az ószláv bela, azaz fehér szóból ered, az említett patak nevének jelentésével egyezően.
A 630 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, írásban először 1262-ben előforduló szepesi kisváros XIII. századi alapítású plébániájának védőszentje remete Szent Antal. Legrégibb temploma már 1270 előtt fennállt. E korszak építkezésének tanúja a szentély egyik falpillérének gyámkövén látható relief: a terpeszben álló, süveget viselő alak egyik kezével egyenes kardot emel, a másikkal levágott emberfőt tart. Talán a Szepességet végigpusztító 1241. évi tatárjárás emlékét idézi? A kis egyhajós, nyugati tornyos, román stílusú templomot – amelynek papját egy 1298-ban kelt oklevél említi – az 1340-es években átépítették. A művészettörténeti elemzések szerint ekkor készült kétszakaszos, sokszögzáródású szentélye, majd húsz évre rá a hajó középvonalába állított két oszlop segítségével kéthajóssá alakították át az épületet, végül az egészet beboltozták. A gondosan illesztett kőbordák találkozását növénymintázatú zárókövekkel, a konzolokat emberarcú faragványokkal díszítették. A XIV. század végén a hajó északi oldalához négy boltszakaszos, keskeny kápolnát toldottak (Szent Katalin tiszteletére), s a szentélyből nyíló sekrestyéhez hasonlóan gótikus keresztboltozattal látták el. Az 1400-as évek második felében pompás szárnyas oltárokkal és táblaképekkel gazdagították a templomot. A diadalív nyílását betöltő kálvária mellett ott látható a fájdalmas Szűzanya és az evangélista Szent János festett, életnagyságú faszobra.
1612-ben reneszánsz formában megújították, és körbefutó erkéllyel látták el a XIII. századi eredetű nyugati tornyot. Bronzharangja a XVII. században, a barokk órapárkány és a toronysisak az 1700-as évek végén készült. Az alacsony fallal kerített templom közelében álló Mária-oszlop 1729-ből való. Szepesbéla középkorban gyökeredző hagyománya volt a lövészverseny. Az eleinte íjjal, számszeríjjal, később puskával folytatott vetélkedés győztese három esztendőn át viselhette a lövészkirály címet. A város világhírű szülöttei a Petzval fivérek. Petzval József (1807–1891) 1840-ben olyan nagy fényerejű fényképészeti lencsét készített, amelyet még száz évvel később is gyártottak a nagy német optikai cégek; Petzval Ottó (1809–1883) matematikus úttörő csillagászati számításaival szerzett elismerést. Előbbi a prágai és a bécsi egyetem professzora, öccse a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Szepesbéla szülötte Haáz Rezső Ferenc (1883–1958) etnográfus, Erdély népművészetének jeles kutatója és gyűjtője, a – róla utóbb elnevezett – székelyudvarhelyi városi múzeum alapítója.
origo.hu
Halálosan megfenyegették Magyar Péter emberei a HírTV műsorvezetőjét
