Tevelre nem teveled

A l á m e r ü l t A t l a n t i s z o m

„A szülőföldjével éppen olyan bensőséges
viszonyban van az ember, mint az anyjával
és a szerelmével… nagyon nehéz róla beszélni.”
Lázár Ervin

Tornai József költővel találkoztam egyszer, s látván, hogy útra készül, megkérdeztem, hová megy. „Tevelre, de nem teveled” – mondta nevetve, de nyomban utána kérdőn nézett rám, mert látnia kellett, hogy elcsodálkoztam. Ha nem így lett volna, akkor (rémes) rímekben azt válaszoltam volna, hogy az „én Tevelemre teveled nem megyek”, de csak azt kérdeztem: „Tudod-e, ki való oda?” Ő is csodálkozott, amikor a saját nevemet mondtam. El lehet képzelni, milyen szívesen mentem volna, de hát nem olyan könnyű hazalátogatni, hisz két évtizede nem jártam otthon. (A szüleim rég elköltöztek, rokonaim nincsenek ott, csak a volt szomszédok és az osztálytársak.)
Tevel Tolna megyében, a volt völgységi járás területén található nagyközség. Lakóinak száma meghaladja a kétezret. Vasútállomása: Szakály-Hőgyész. E száraznak tűnő adatok mindjárt érdekesebbé válnak, ha leírom, hogy a faluban ma az őslakosoknak számító svábok, valamint a betelepített bukovinai székelyek és az otthonukból kitelepített mátyusföldi magyarok laknak.
Mindenki jól tudja, mennyire meghatározó mindannyiunk életében gyermekkorunk első tíz esztendeje. Kazinczy Ferenc leírja, hogy megszületése után Érsemjénbe, nagyapja házába kerülvén füle nyolc évig „magyar hangnál egyebet nem halla”. Mivel nagyapja nyitrai volt, vele nyilván „nyitrai magyarul” (mint a Zobor vidékiek), a falubeliekkel, a cselédekkel pedig „szabolcsi vagy bihari magyarul” (mint Ady vagy Kölcsey) beszélt, Késmárkon már németül és deákul. S ebből lett aztán, mondhatnók, a sokat és sokszor vitatott nyelvújítás, az irodalmi nyelv, miközben tudjuk, hogy csak egyféle magyarság van. De hányféle ága? Talán annyi, ahány nyelvjárás és tájszólás.
Végül röviden e képről, amelyen az előtérben Kovácsi kis kápolnája látszik, a távolban pedig a teveli nagytemplom fehérlik. Egyébként a falu neve a honfoglalás korába vezet bennünket. Történészeink kutatásaiból tudjuk, hogy Tolnának ez a része Árpád családtagjainak volt az ősi szállásterülete. Tarhos fiának, Tevelnek az emlékét őrzi a falu neve. (A szintén Tolna megyei Tormás pedig Tevel fiának a nevét kapta.) A faluval összeépült (1928-ban egyesült) Kovácsiról azt feltételezi Györffy György, hogy mint hercegi udvarhely melletti falu, Árpád-kori vasműves település volt.