Tudományos intézet műemlékeink megóvására

Ma van a műemléki világnap. Annak ellenére, hogy a műemléki és régészeti örökség mint pótolhatatlan nemzeti érték védelme közérdek, úgy látszik, hazánkban nemegyszer szembekerülnek az üzleti és az örökségvédelmi megfontolások. A legutóbbi botrány a belső-erzsébetvárosi régi pesti zsidó negyed miatt tört ki. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2004 tavaszán jelezte a VII. kerületi önkormányzatnak, hogy előkészíti a volt pesti zsidó negyed hatvan épületének egyedi védetté nyilvánítását. Az önkormányzat és a területen folyamatban lévő beruházások vállalkozói erre felgyorsították a bontási munkálatokat, míg június közepén az Óvás! Egyesület is szót emelt egy Holló utcai beruházással kapcsolatban. A KÖH válaszként elrendelte a negyed ideiglenes védelmét, majd műemléki jelentőségű területté nyilvánították azt, további ötvenegy épületre vonatkozóan pedig egyedi védettségi eljárást indítottak. Bár a Belső-Erzsébetváros ügyében a kölcsönös kompromisszumkészségnek köszönhetően egyezség született, és úgy tűnik, a Madách sétány terve is a múlté, a történet arra rávilágít, hogy nem alaptalan a szakemberek azon félelme, hogy az örökségvédelem eszközrendszere jelen formájában nem tud lépést tartani a korral, ezért változtatásra van szükség.

Az idei év két legfontosabb eseménye az örökségvédelem terén a KÖH egységeként a mai nappal létrehozott Műemlékvédelmi Tudományos Intézet felállítása Somorjay Selysette igazgatása alatt, valamint az örökségvédelmi törvény közeljövőben várható módosítása.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001-es törvény nyomán létrejött új szervezet, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal annak idején magába olvasztotta a korábban önálló műemlékügyet. Problémát jelentett, hogy a hivatal által felügyelt területek – a régészet, a műemlékvédelem és a védett műtárgyak – nincsenek azonos helyzetben. A hatósági döntéseket megalapozó tudományos kérdésekben a régészet és a műtárgyfelügyelet országos múzeumi hálózatra támaszkodhat, a műemlékek esetében azonban a döntéseket megelőző tudományos álláspont kialakítása is az új hivatal jogelődeinek feladata volt.
A most felállított Műemlékvédelmi Tudományos Intézet létrehozásának célja az, hogy ezt a hiányosságot pótolva biztosítsa a műemlékekkel kapcsolatos intézkedések tudományos megalapozottságát. A tervek szerint az intézethez tartozik majd a műemléki topográfiai kutatás, a műemlékek kutatása, de foglalkoznak majd a kutatás módszertanának fejlesztésével is. Az intézet rendezi ezenkívül az egyes műemlékek vizsgálatából származó adatokat is, és felállítja az ezzel kapcsolatos adattárakat. A szakemberek hangsúlyozzák: a hatékony műemlékvédelem alapfeltétele, hogy létrejöjjön a ma még hiányzó örökségvédelmi szakemberképzés.
Az örökségvédelmi törvény módosítására leginkább azért van szükség, mert a beruházások és a fejlesztések ugrásszerű emelkedésével megnőtt a műemlékek és a régészeti lelőhelyek veszélyeztetettsége, illetve a műemlékvédelmi fogalomrendszert is pontosítani kell. A legfontosabb változások között szerepelnek a világörökségi helyszínekkel, a történeti és nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos pontosítások, valamint a régészeti örökségvédelem kérdései. A régészeti lelőhely értelmezéséről a szakma szinte egységes álláspontot képviselt: úgy vélték, hogy a régészeti örökség elemeit, függetlenül attól, hogy felfedezték azokat, vagy még a föld felszíne alatt helyezkednek el, régészeti örökségnek kell tekinteni. Bár felmerült, hogy utóbbi emlékeket kizárják ebből a körből, az előterjesztésben végül a szakmai-tudományos álláspont érvényesül.
Bevezetik a feltárások önkéntes finanszírozásának módját is, ami a nagyobb beruházások esetében a finanszírozó által önkéntesen vállalható lehetőség, és például az autópálya-építések esetében teheti gyorsabbá a munkát. Pontosítják az ideiglenes védelem fogalmát, amely ezentúl nem csak tényleges veszély fennállása esetén lesz alkalmazható. Nagy területű, illetve csak egyes részeiben kiemelkedő jelentőségű műemléki érték esetében bevezetik a részvédelmet. Eddig nem volt mód arra, hogy az örökségvédelmi szabályoktól eltérően, illetve engedély nélkül folyó munkálatokat a KÖH leállíthassa, és az sem volt lehetséges, hogy a szabálytalan munkálatokat észlelve mérlegeljen: csak az eredeti állapot visszaállítását lehetett elrendelni, illetve csak az engedélyező hatóság bevonásával volt mód az örökséget veszélyeztető munkálatok leállítására – a közeljövőben várhatóan ez is megváltozik. Lényeges új eleme a szabályozásnak, hogy megjelenik az örökségvédelmi bírság.

Konferencia és kiállítások. A mai programok középpontjában a KÖH, a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) magyar nemzeti bizottsága, valamint a Világörökség magyar nemzeti bizottsága szervezésében tartott konferencia áll az MTA székházának dísztermében. A világnap alkalmából jelenik meg a Magyarország műemlékjegyzéke sorozat első két kötete Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéről. A KÖH Örökség Galériájában a horvát világörökségi helyszínekről látható kiállítás május 1-jéig, míg a belső-erzsébetvárosi és terézvárosi épített örökségről az Erzsébetvárosi Civil Szervezetek Házában nyílt tárlat.