Egy politikai eszmerendszert lehet legitimálni erőszakkal (diktatúra), a hagyományra való hivatkozással (monarchia) és a népfelséggel (demokrácia), lehet alapozni vallásra, nemzettudatra és identitásra vagy liberalizmusra, egy viszont biztos: minden rendszernek szüksége van kulturális legitimációra is.
A dilettánsoknak a kulturális legitimáció iránti kereslet mindig óriási lehetőség; hírnév, pénz és akár megbecsülés is jár azzal, ha kevés tehetségüket egy politikai értékrendszer szolgálatába állítják – akár tiszta meggyőződésből is – ahelyett, hogy egy magasabb gondolati és létszint értékeire alapoznának.
Az előszobákban nyüzsgő dilettánsok léte azonban kevés. A társadalom, ki tudja, hogy, végül mindig ráérez arra, hogy egy költő mennyit ér, ezért a legitimációhoz jó költők és nagy írók is kellenek.
Lehetőleg halottak, mert az élőkkel előbb-utóbb baj lesz, mindig rosszkor mondják az igazságot, és rossz helyen. Halottak kellenek, akiknek a sírját meg lehet koszorúzni és ikonokat lehet belőlük gyártani, az életművük tetszőleges darabjait felhasználva, a kellemetlen sorokat kicenzúrázva, vagy demokratikusabb időkben csak „kifelejtve”.
Nagyjából erre használták itt negyven évig József Attilát, a proli költőt, a munkásmozgalmárt, aki pedig csak egy mesét nem mesélt soha, a fasiszta kommunizmusét, és aki sziszegve sem szolgált soha aljas, nyomorító hatalmakat. Akit nagyjából azonnal börtönbe csuktak vagy kivégeztek volna, ha véletlenül él, és akiből olyan szinten próbáltak hülyét csinálni, hogy az iskolákban hatalmas, tábla feletti idézeteket gyártottak azzal a pár sorával, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”, diszkréten elfelejtve, hogy előtte az áll: „bár munkádon más keres”. Mennyire mást jelent így. A teljes idézet tapinthatóan egy vers részlete, az általuk kiragadott szövegrész viszont önmagában csak buta és értelmetlen szlogen – de az agresszív politikai rendszereknek nem versekre, hanem szlogenekre van szükségük.
József Attila negyven évig: pártházak, úttörőcsapatok, utcák és terek meg egy díj neve. A szavalóversenyek kötelező szereplője. Az érettségi tablók roskadoznak a verseiből gyártott hülyeségektől. Az anyák napján őt szavalták. Érettségi tételt csináltak – nem a költészetéből, csak a József Attila-ikonból. Idézték a gyűléseken, és a vállalatok és különféle intézetek faliújságján ott fityegett a körülvágott képe, amit a nemi szerepében nem túl sikeres faliújság-felelős Terike vagy Marika helyezett el rajzszöggel a napi menü felett.
Csak épp mégis volt egy másik József Attila is negyven évig: az igazi. Akinek a szlogenné tett sorait titokban összeolvasták otthon a verssel azok, akik úgy sejtették: itt valami nem stimmel, mert ez a költő, akármit csinálnak vele, az egyik legnagyobb, aki valaha magyarul írt. Ez a titkos József Attila, az alternatív József Attila, akinek a kötetét rongyosra olvasták másfél generáció gondolkodásra hajlamos tagjai (az ötvenes évek végétől a hetvenes évekig születettek, utóbbiak közül inkább csak a szokásosnál korábban eszmélők).
Aztán bedőlt a rendszer. Hirtelen nem tudtak mit kezdeni a munkásmozgalmár Attilával, akiről azért Terike és Marika is tudta, hogy zseni. Különben is, másról volt szó, valami Márai Sándorról, Hamvas Béláról és Szentkuthy Miklósról meg irodalomtörténeti adósságtörlesztésről, skatulyázni kellett, gyorsan. Attilára nem maradt idő.
Aki meg belenyúlt, rosszul járt. Mert igaz ugyan, hogy nem munkásmozgalmi és nem kommunista és nem forradalmár (ahhoz végül túl okos lett), de a szó hagyományos értelmében (és ezt nem véletlenül kell hozzátenni) tagadhatatlanul baloldali. Azért lett az, mert észrevette a fizikai és szellemi nyomort, sőt megélte (az előbbit közvetlenül, az utóbbit közvetve), és fájt neki. Lopott szenet a Ferencvárosi pályaudvarról, hordott csomagot a vásárcsarnokból, volt kenyeresfiú, aki sokat ad el, míg egynek az árát megkeresi, perbe fogták istenkáromlás miatt, eltanácsolta az egyetem fura ura, ült fűtetlen szobában és éhezett, és látta maga körül a reménytelen szegénységet. Hát megírta. Ezt is. Ordított a társadalmi igazságtalanság ellen. Amúgy emellett a Mindenséget rakta versbe, mint a jó költők szokták, de szlogengyártásnál ez a része mellékes.
Most úgy tűnik, épp a baloldalisága miatt dobták ki mint lejárt szavatosságú ikont, bár a milliárdos miniszterelnök szavai alapján megkísérelték, hogy az emlékév ürügyén valamit kezdjenek ezzel a nyomorgó versfaragóval.
Csak épp amit egykor legitimálni akartak a nevével, az nincs többé. Ami meg van, vagy amit a különböző értékrendszerek mentén az országot formáló csoportok akarnak, azt nem nagyon lehet.
Kinek kellene egy használt baloldali ikon egy olyan országban, ahol jelen idő tájt egyáltalán nincs baloldal? (Mellékesen, hová álljanak a belgák?)
Talán az irodalomnak. Úgyis ott volna a helye végre, mert hiába neveztek el róla annyi utcát és művelődési házat, hiába figyelte negyven évig a faliújságról a szocializmus útjának építését, tényleg a Mindenség költője volt, aki azt tanácsolta egyszer: „csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”.
Most már tényleg csak az olvassa. Nem idézik nyakra-főre, darabokban, és jól van ez így. József Attila megnyerte a legnagyobb csatát, amit írófélének lehet, másfél generáció rongyosra olvasott könyveiben túlélte ikonmagát.
Az emlékév további programjai
Április 12.: „Én, József Attila itt vagyok!”, Új Színház, Budapest. A József Attila Gimnázium szavalóversenyének döntője, Nemzeti Színház, Budapest. „Tiszta szívvel”, Márk Attila előadása – rendhagyó irodalomóra, József Attila Városi Könyvtár, Makó. Április 12.–június 12.: „Kopogtatás nélkül”, Szépművészeti Múzeum, Budapest. Április 13.: Eszmélet, In memoriam József Attila című kötet bemutatója, József Attila Városi Könyvtár, Makó. József Attila útján (irodalmi tanulmányi kirándulás a versenyek győzteseivel), József Attila Gimnázium, Makó. Április 14–15.: A magyar múzeumok irodalomtörténészeinek országos konferenciája és szakmai továbbképzése, József Attila Múzeum, Makó. Április 14.: József Attila arcai, Szegedi Tudományegyetem, Szeged. Daniel Muth József Attila-kötetének bemutatója a bécsi Collégium Hungaricumban. Április 15.: József Attila – a kultikus figura és/vagy a művek az iskolában, az iskolán kívül, Kossuth Klub, Budapest. József Attila-mellszobor avatása, Moszkvai Magyar Kulturális, Oktatási és Tudományos Központ, Moszkva. Április 16.: Városi vers- és prózamondó verseny, József Attila Művelődési Ház, Vecsés. Április 17.: A Marosvidék tematikus száma József Attiláról – bemutató, Marosvidéki Baráti Társaság, Makó. Április 20.: Tverdota György előadása József Attiláról, Belvárosi Szabadegyetem Egyesület, Budapest. Április 21–24.: Nemzetközi könyvfesztivál a kongresszusi központban, Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, Budapest. Április 21–22.: Fiatal életek indulója, József Attila Társaság, Budapest. Április 21.: József Attila és a mai magyar költők, beszélgetés, Pécsi Művészetek Háza, Pécs. Április 21.: „a semmi ágán...”, Korhecz Imola Radnóti-díjas előadóművész estje, József Attila Könyvtár, Dunaújváros. Április 22–23.: „Fiatal életek indulója” című konferencia, József Attila Társaság, Budapest. Április 22.: Kiállításnyitó: „Miben hiszek…”, Ferencvárosi Művelődési Központ, Budapest. Április 25.: A német műfordításkötet (Báthori Csaba) bemutatása, Magyar Köztársaság Berlini Nagykövetsége, Berlin. Katona Zsuzsa és Mérei Anna „A hetedik szoba” című filmjének vetítése, beszélgetés az alkotókkal, József Attila Művelődési Ház, Vecsés. Kiállításnyitó: József Attila nyomában, Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest. Április 26.: József Attila-emlékest, Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet, Stuttgart. Április 28.: Jelenits István: „Csak olvassa versemet”, előadás, József Attila Könyvtár, Dunaújváros. Április 29.: Magyar és egyetemes kulturális hagyomány, illetve modernség a XX. században, valamint József Attila munkásságában, Kossuth Klub, Budapest. József Attila-est, Bonni Magyar Ház, Bonn. Május: A digitális vándorkiállítás bemutatása Egerben, Petőfi Irodalmi Múzeum, Eger. Május 2–6.: Kolozsvári szabédi napok témája: József Attila erdélyi kortársai és utódai – József Attila jelenléte, Kolozsvár. Május 5. Emlékülés József Attila tiszteletére, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Május 5.: Erős Ferenc előadása József Attiláról, Pécsi Tudományegyetem, Pécs. Május 6.: József Attila workshop-konferencia, Mindentudás Egyeteme Tudományos Kht., Budapest. A József Attila-kutatás legújabb eredményei – Mi vár „megoldásra” a múlt századból a mi korunkra?, Kossuth Klub, Budapest. József Attila-kutatók szakmai napja, Mindentudás Egyeteme Tudományos Kht., Budapest. Május 12.: Az énekelt versek X. zentai fesztiválja részeként megzenésített József Attila versek estje, Thurzó Lajos Közművelődési Központ, Zenta. Május 13.: Kiállításnyitó: József Attila-rajzpályázat, ferencvárosi önkormányzat, Budapest. Május 20.–június 4.: Ex libris-kiállítás, Kisgrafika Baráti Körök, Szeged. Május 22–23.: József Attila-
napok, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár. Június: A digitális vándorkiállítás bemutatása Szegeden, Petőfi Irodalmi Múzeum, Szeged. Június 2–6.: Ünnepi könyvhét a Vörösmarty téren és a Szent István téren, Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, Budapest. Június 2–4.: „Taní-tani” című konferencia József Attila tanításáról az általános és középiskolákban, Pécsi Tudományegyetem Szekszárdi Tanárképző Kara, Szekszárd. Június 3–5.: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…” című jótékonysági gálaműsor a Ráday utcában, Ráday Könyvesház, Budapest. Június 9.: A Pécsi országos színházi találkozó nyitónapján József Attila megzenésített műveiből rendezett koncert, Nemzeti Színház, Pécs. Június 10.: József Attila és az avantgárd mozgalmak, konferencia, Baranya Megyei Könyvtár, Pécs. Június 16.: „A hetedik te magad légy”, Ferencvárosi Nyári Játékok Kht., Budapest. Június 18–19.: A lánchídi fesztiválon a József Attila-tematika megjelenítése, Főpolgármesteri Hivatal, Budapest. Június 28.–július 1.: IV. Parnasszus műhelytalálkozó. Hommage a József Attila, Eszterházy Károly Főiskola, Eger. Július: József Attila-napok, nemzeti évfordulók titkársága, Kapolcs – Művészetek völgye fesztivál. A Pécsi Művészetek Házában előadások József Attiláról, Pécsi Tudományegyetem, Pécs. A digitális vándorkiállítás bemutatása Debrecenben, Petőfi Irodalmi Múzeum, Debrecen. Július 4–9.: „Hogyan kezdjünk hozzá?”, nyári módszertani tábor József Attila tanításáról, Magyartanárok Egyesülete, Pozsony. Augusztus: József Attila-napok, nemzeti évfordulók titkársága, Budapest – Sziget Fesztivál. Augusztus: A digitális vándorkiállítás bemutatása Székelyudvarhelyen, Petőfi Irodalmi Múzeum, Székelyudvarhely. A digitális vándorkiállítás bemutatása Aradon, Petőfi Irodalmi Múzeum, Arad. Augusztus 10–15.: József Attila-program a tokaji írótáborban, Magyar Írószövetség, Tokaj. Szeptember: A digitális vándorkiállítás bemutatása Székesfehérváron, Petőfi Irodalmi Múzeum, Székesfehérvár. Szeptember 23–24.: József Attila és kora című nemzetközi kongresszus, Friuli Venezia Giulia megye „P. P. Vergerio” Olasz–Magyar Kulturális Társasága, Trieszt. Szeptember 23.: Garamvölgyi László könyvbemutatója, író-olvasó találkozó, József Attila Művelődési Ház, Vecsés. Szeptember 27.–november 25.: „Kopogtatás nélkül”, Zinkhütter Ipari Múzeum, Aachen. Szeptember 30.–október 2.: József Attila-konferencia, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Komárom (Szlovákia). Október: A digitális vándorkiállítás bemutatása Bécsben, Petőfi Irodalmi Múzeum, Bécs. Október 5–6.: József Attila konferencia, Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Budapest. November: Baka István – Országos vers- és prózamondó verseny. Versgála – A József Attila-emlékév jegyében, Baka István Emlékéért Alapítvány, Szeged. November: „Hetedhét Határon – centenáriumi gála” megrendezése, Magyar Versmondók Egyesülete, Budapest. A digitális vándorkiállítás bemutatása Berlinben, Collegium Hungaricum – Berlin. November 21.: Sebő Ferenc és zenekarának József Attila-estje, József Attila Művelődési Ház, Vecsés.
