Utolsó mentőöv

A parlamenti épület kioszkjában, ahol a nagy világlapok mellett kaphatók az aznapi török, katalán, orosz, cseh és lengyel vezető napilapok is, éppen a magyar újságok hiányoznak. Ez talán azt jelenti, hogy európai parlamenti képviselőink már elérték az intelligencia azon szintjét, amikor előre tudják, mit írnak majd a lapok, így az újságos kereslet híján nem tart magyar lapokat?
– Képviselőink napi frissességű információkat kapnak, tehát az újságosoknak nyilván nem érdekük két nappal későbbi lapokat tartani. Én például otthon olvasom el azokat a magyar újságokat, amelyeket nem lehet itt megkapni. És nyilván nem vagyunk elég sokan magyarok – főleg olyanok, akik újságot vásárolnának – ahhoz, hogy megérné a hírlapárusnak magyar lapokat tartani. Amúgy a Magyar Nemzetet közvetlenül megkapjuk, és minden reggel tanulmányozhatjuk a sajtószemlét, amelyben benne vannak a legfontosabb cikkek.
– Ez a követségi sajtószemle?
– Nem, a sajátunk. Ezt olvastam otthon is, amikor ott voltam képviselő.
– A pápa halála és temetése miatt ez a beszélgetés minden bizonnyal később jelenik meg, ezért jegyezzük meg, hogy április 6-án rögzítettük. Tartsunk egy kis sajtószemlét a mai lapokból. Az EUobserver, az uniós ügyekre szakosodott lap mai száma azt írja: a holland kormány mérlegeli, hogy ha a franciák leszavazzák az uniós alkotmánytervezetet, akkor náluk mégsem írnak ki népszavazást, hanem a parlamenttel fogadtatják el a tervezetet. Kedves képviselő úr, ezt nevezik uniós demokráciának?
– Már hetek óta arról van szó, hogy igyekezzünk elérni a francia „igen” győzelmét. Ennek az esélyei egyre csökkennek annak ellenére, hogy egyre nagyobb erőfeszítést tesznek a politikusok. Mivel az uniós alapszabály értelmében minden szerződés elfogadásához minden tagország beleegyezésére szükség van, ha akár egyetlen ország nem adja egyetértését – nem is szólva az uniót alapító egyik rendkívül fontos országról, Franciaországról –, akkor az megpecsételheti az alkotmányos szerződés sorsát.
– Csakhogy én nem ezt kérdeztem, hanem azt, hogy ez a demokrácia?
– Ezt nyilván a holland miniszterelnöktől kellene megkérdezni. De a hollandok ugyanolyan demokratikusak maradnak akkor, ha a népképviseleti szervük dönti el az alkotmány ratifikációját, legfeljebb a holland politikusok járatják le magukat.
– Akkor ezt a kérdést is töröljük az „európai értékek” listájáról?
– A politika pragmatikus, és gyakorlati szempontok is vannak a történetben. Hozzáteszem, hogy Franciaországnak egyáltalában nem kellett volna kiírnia a népszavazást. Chirac elnök azért tette meg, mert a francia politikai elit úgy gondolta, ezzel is demonstrálja Európa előtt, hogy az egyébként francia gyökerű, jelentősen franciák által és szája íze szerint megfogalmazott alkotmány mellett milyen szépen kiáll egész Franciaország. Chirac elnöknek nem ez volt az első tévedése. Emlékszünk arra, hogy biztos kormányzati többség birtokában előrehozott választásokat írt ki, amelyeket az ellenfél, a szocialisták nyertek meg. De azért még ne temessük a francia népszavazást.
– A mai vezető francia lap, a Le Monde szerint három felmérés is az ellenzők táborának többségét mutatja. Mi lesz akkor, ha a franciák azt mondják az alkotmánytervezetre, hogy „nem”?
– Hónapok óta azt hajtogatom, hogy az unió a nizzai szerződés alapján működőképes, mint ahogyan most is annak alapján működik már huszonöt tagországgal. Természetesen az alkotmány elfogadása fontos előrelépés lenne, ha nem is olyan nagy mértékben, mint ahogyan arról számos itteni politikus nyilatkozik. Emlékezzünk rá, hogy amikor Nizzában aláírták az akkori alapszerződést, azt mondták, ezt azért teszik, hogy befogadják az új tagországokat. Természetesen az alkotmánytervezet elutasítása egy nagy európai vállalkozás kudarcát jelentené, ami jó ideig káoszhoz vezethet az európai intézményi építkezésben. Az unión belüli légkör is megváltozhat.
– Visszatérve a mai Le Monde-hoz, a címlapjához és néhány belső oldalához: ha kifacsarnám őket, könnyek özöne folyna szét a padlón. Ír például az Európai Bizottságnak az idei évre tegnap kiadott ideiglenes gazdasági előrejelzéséről. Azért ennyi könnyet nem ígértek nekünk…
– Most van napirenden a következő hét évre való tervezés. Európa valóban rosszul áll a világméretű versenyben. Az európai alkotmány egyébként olyan kísérlet volt, amely egy kicsit az eljárási oldalról segít, pontosabban, hogy a vezetők könnyebben tudjanak többségi döntésekkel olyan kérdésekben határozni, amelyek segíthetik az unió működését az Egyesült Államokkal vagy a Távol-Kelettel folytatott versenyben. Valóban: Európa nemhogy közeledett volna az Egyesült Államokhoz vagy a kínai gazdasághoz, hanem éppen távolodott.
– Nem úgy tűnik, mintha az egész unió egyre inkább a siralmak mélyülő völgye lenne?
– Valóban így tűnhet. Az unió nincs a legjobb passzban. Az utolsó mentőöv a bővítés volt, vagyis az, hogy egy szélesebb piaccal Európa igyekezett saját versenyképességét javítani.
– Kissé visszásnak tűnik, hogy egy olyan unió, amely egyik létfeltételének a folyamatos bővítést tekinti, a rászoruló tagállamokat egyre kevesebb támogatáshoz juttatja. Nincs igaza az áprilisi Le Monde Diplomatique című havilapnak, amely azt elemzi, hogy az újabb bővítéssel, vagyis Románia és Bulgária felvételével az elosztható torta még kisebb lesz, tehát nekünk még kevesebb pénz jut?
– A mostani bővítés volt az unió történetében a legnagyobb és egyben a legfukarabb. Koppenhágában már mindenki tudta, hogy messze rosszabb feltételekkel csatlakozunk, mint korábban Portugália, Görögország vagy Írország. De az igaz, hogy csökken a szolidaritás is az Európai Unión belül. Németország és a többi nagy befizető egyre inkább ellenáll annak, hogy a költségvetéséből még a mostaninál is többet fizessen be az unió kasszájába, hogy ezzel biztosítsák az unió felzárkóztatását. Egyre nemzetibbé, egyre önzőbbé válik az Európai Unió, és valóban igaz, hogy az újonnan jötteknek mind kevesebb jut.
– Amikor erre az interjúra készültem, elővettem Ollie Rehnnek, a mostani bővítési biztosnak egy anyagát, amelynek címe: Az értékek határozzák meg Európát. Lassan kabaréban érzi magát az ember. Értékek? Miféle értékek? Nem inkább francia–német érdekekről van szó? A minap beszélgettem Nigel Farage-dzsal, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja itteni frakciójának vezetőjével. (Az interjú megjelent lapunk április 12-i számában – A szerk.) Az interjúba terjedelmi okokból már nem fért be az, amit az értékekről mondott Farage. Szerinte óriási szakadék tátong az európai százmilliók európai értékei és az uniós vezetők „európai” értékei között, amire jellemző példaként említette, hogy minden tagország polgárainak elsöprő többsége visszahozná a halálbüntetést. Ehhez mit szól?
– Azt hiszem, hogy az Európai Uniónak az egyik fontos alapértéke éppen az a szolidaritás, amelyről az imént beszéltünk, és amely miatt mi is csatlakoztunk. Azt gondolom, az, hogy az Európai Unió egyes intézményei egy ideig szembemennek a saját értékeikkel, nem azt jelenti, hogy az egész EU mint olyan értékmentes. Amikor például azt mondja az unió egy ország esetében, amelyről mindannyian tudjuk, hogy az nem felel meg az uniós követelményeknek, hogy csatlakozhat, egy másikról pedig, amely gyakorlatilag mindenben megfelel, azt mondja, hogy ezért meg ezért nem csatlakozhat, számos európai uniós polgár szemében elveszíthetik hitelüket a verdiktet kimondó uniós intézmények és politikusok. És ezeket az elveket teszik próbára.
– Szakítópróbára…
– Szakítópróbára. De valójában vannak közös elvei az Európai Uniónak, csak sokszor kudarcot vallott abban, hogy ezeknek az értékeknek megfelelően cselekedjen. Ezért is szorgalmaztuk – és ennek II. János Pál pápa volt a kezdeményezője –, hogy a keresztény elvek kerüljenek be az Európai Unió alkotmányába. Lehet, hogy pontosan azok voltak az ellenzői, akik az ilyen típusú elvi cikcakkok okozói.
– De azért vannak rendkívül pozitív jelenségek is, mint az a március 31-i hír a European Voice című hetilapból, amely szerint a román miniszterelnök kijelentette, hogy náluk a korrupció már a múlté. Holnap talán Gyurcsány jelenti ki, hogy Magyarországon sikerült megszüntetni a nehézségi erőt.
– Az Európai Parlament április 13-án dönt a romániai csatlakozásról, és ezzel az EP feladata a román csatlakozás ügyében véget is ér. Tehát mi utoljára gyakorolhatjuk azt a jogunkat, hogy a csatlakozásba beleszóljunk.
– Gondolom, ön „igennel” szavaz?
– Igen. Nem azért, mert elhiszem, hogy Romániában a korrupció a múlté. Amúgy méltánytalannak gondolom, hogy míg tizenöt éven keresztül dolgoztunk a magyarországi belépési feltételek teljesítésén, és ismerjük Romániát mind a korrupció, mind más tekintetben, az volna a méltányos, ha nem kerülne sor a jelen pillanatban erre a döntésre. De azt gondolom, hogy nekünk, magyaroknak, elsősorban amiatt, hogy a népszavazással nem sikerült kiharcolnunk az Erdélyben élőknek a magyar állampolgárságot, ez az egyetlen út ahhoz, hogy valamilyen perspektívát kínáljunk az erdélyi magyarságnak, hogy egyfajta nemzeti létben találhassa meg saját jövőjét. Az Európai Parlament egy külön határozatot is elfogad, amely arról szól, hogy az EP az elkövetkező húsz hónapban is nagyon szigorúan számon kéri a feltételek teljesítését. Egyébként az a véleményem, hogy az unió jobban tette volna, ha Romániának mindezt nem előlegezi meg, mert – mint magunk is tudjuk – már tagként sokkal kevésbé tud rá nyomást gyakorolni, mint jelöltként. Ameddig egy ország tag szeretne lenni, azt is feltételül lehet szabni, hogy keressen meg valahol a világban egy elveszett tábornokot, legyen ez bármennyire irracionális követelés. Egyébként ez a bővítés lesz a legszigorúbb abból a szempontból, hogy a leghosszabban tartó ellenőrzésre és a legnagyobb mértékű szankciókra számíthat Románia, hiszen az ő csatlakozási szerződésében az szerepel, hogy egy évvel akár el is lehet halasztani a csatlakozást, ha nem teljesíti a feltételeket. Nekem ugyan ez nem az ízlésem szerinti: ezt jóval alaposabban végig kellett volna gondolnia a magyar kormánynak, amely nem kezelte a súlyának megfelelően Románia csatlakozását. Így azután ennek a következménye lehet, hogy a Magyarországon élő embereknek a környezetét is károsíthatják azok a továbbra is létező, kétes biztonságú cégek, amelyek eddig is komoly károkat okoztak hazánknak.
– Az ön egyik területe a politikai stratégia. Érzése szerint miért nyelte le az unió az egyik fő amerikai héjának tartott Paul Wolfowitz jelölését a Világbank elnöki székére? Hiszen az unió precedensként használhatta volna azt az eljárást, amikor az amerikaiak vétóztak meg egy európait, akit a Nemzetközi Valutaalap élére jelöltek.
– Brüsszelből egy kicsit bele lehet látni abba a boszorkánykonyhába, ahol a Világbankra és Nyugat-Európára vonatkozó egyezkedéseket főzik ki. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az erősebb kutya elve érvényesül a világban. Lehet ezt diplomáciai kategóriákban kifejezni. De részben van egy hagyomány, amely szerint a Világbank elnökét Washington, a Nemzetközi Valutaalapét pedig Európa adja. A paktumnak ez a része teljesült. Most úgy tűnik, ha az európaiak felborítják ezt az egyezményt, akkor egy következő alkalommal megállapodások egész sora borulhat fel. Egyébként Nyugat-Európában a liberális lapok is erősen bírálták ezt a rendszert, feudálisnak, antidemokratikusnak bélyegezve, de hát valójában ez a rendszer működik – még ha feudálisnak nevezik is.
– Mennyire értünk mi az Európai Unióhoz? Gondolok itt például a magyar méhészekre, akik oly kitartóan tüntettek.
– Akciójuk pontosan arról szólt, hogy Magyarországon a méhészek megértették az Európai Unió működését, ugyanis nekik első körben nem azt kellett elérniük, hogy a kínai mézet holnaptól szorítsák ki. Az unió nem így működik. Mint tudjuk, itt évekbe telik egy jogszabály elfogadása, azért is, mert sok érdekcsoporttal történik egyeztetés. Tehát ennek a demonstrációnak az volt a célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az ügyre. Ezt meg is tette, a magyar méhészekről írt az európai sajtó. Érdekes módon az Európai Unió is így működik: ha valaki nagyon elkezd kiabálni, mert úgy érzi, hogy a tyúkszemére léptek, akkor nem illő – szokták itt mondani – ezt figyelmen kívül hagyni. Ez volt a rövid távú hatása. A hosszabb távú hatása pedig az, hogy majd a mi képviselőink is könnyebben tudnak beleszólni, amikor erre a parlamentben lehetőség lesz. Ami a kérdés másik részét illeti, arra azt kell felelnem, hogy a magyar kormány nagyon kevéssé érti az Európai Unió működését. Mi több esetben a hajunkat téptük itt a parlamentben, amikor azt láttuk, hogy fontos nemzeti értékek is kockán forognak. Mint az Európai Tanácsban, ahol minden tagország vezetője körülüli az asztalt. Ott Magyarország egy halom problémát vagy nem vet fel, vagy nem támogat, vagy nekünk kellemetlen ügy ellenében nem fogalmazza meg a nemzeti érdeket érvényesítő véleményét.
– El tudná mondani egy jellemző napját?
– Mondjuk a keddi napomat. Fél kilenckor ebben az irodában kezdtem, az Európai Néppárt stratégiai munkacsoportjában készítettük elő a mai elnökségi ülést. Az ezzel kapcsolatos anyagokat hagytam jóvá. A pénzügyi értékelést és a frakció elmúlt fél évének értékelését. Ezzel fél óra ment el. Ezután egy órát vett igénybe az Európai Néppárt elnökségének ülése, ahol a pápa temetésén való részvételtől kezdve a pénzügyi kilátásokig számos témát tárgyaltunk meg. Majd Járóka Lívia képviselő asszonnyal egyeztettem fél óráig. Ezt követően elmentem a néppárt azon munkacsoportjának ülésére, amelyikhez tartozom, ahol a lisszaboni stratégiának és az európai parlamenti ülésnek az előkészítése folyt. Mellékesen jegyzem meg, hogy ebédelni nem szoktam. Ezután kollégáimnak, akik a munkámat és a honlapot is készítik, napi frissítéssel…
– A honlap hol érhető el?
– A Fidesz.hu honlapon látható a Fidesz-frakció, a szövetség és az EP-képviselőcsoport, amelyre rákattintva bármelyikünk munkájáról tájékozódni lehet… Szóval ezután átvettük az egész hét programját, majd fél egy és három óra között a magyar delegáció ülésezett, ezt vezettem. Legalább harminc napirendi pontot kellett megbeszélni Romániától kezdve a pénzügyi irányelveken keresztül az otthoni programokig. Ezután interjút adtam egy cambridge-i hölgynek, aki tanulmányt készít arról, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság hogyan viszonyul egymáshoz és arról, hogy az új tagok hogyan illeszkedtek be az Európai Parlament működésébe. Ezután néhány telefont bonyolítottam le Sopronnal, ahol kampány folyik, és mint választókerületi elnök, felel