paks ii európai bizottság brüsszel roszatom

Atomtörténelmi pillanat Pakson, ténylegesen elkezdődött az építkezés

A Paks II projekt, a magyarországi atomerőmű-bővítés ma délelőtt az egyik legjelentősebb mérföldkőhöz ért. A hosszadalmas engedélyezési, jogi és politikai küzdelmek után a beruházás a tényleges szerkezetépítés szakaszába lépett. Brüsszel éveken át akadályozta a két, egyenként 1200 MW-os orosz technológiával épülő blokk előrehaladását.

2026. 02. 05. 11:36

Magyarország történetének egyik legnagyobb energetikai beruházása csütörtökön az építési szakaszba lépett, miután a leendő Paks II atomerőmű területén kiöntötték az első szerkezeti betont. Az úgynevezett első beton a nukleáris sziget (vagyis a reaktorblokkhoz tartozó létesítménycsoport – maga a reaktor, a primer kör berendezései és a biztonsági rendszerek épületei) alapozásához kapcsolódik, és a nemzetközi gyakorlatban azt jelenti, hogy az erőmű a tervezés és előkészítés hosszú évei után végleg kilépett a papíralapú fázisból, hivatalosan is épülő atomerőműnek számít.

Paks II betonalap öntése — Fotó: Polyák Attila

Az első betonöntés technikai értelemben a reaktorblokk legalsó szerkezeti elemének elkészítését jelenti, amelyre később a reaktorépület és a biztonsági rendszerek kerülnek.

A mostani lépés hosszú előkészítő munkája magában foglalta a földmunkákat, a talajszilárdítást, a résfalazást, valamint természetesen a szükséges hatósági engedélyek megszerzését az Országos Atomenergia Hivataltól.

Magyarország utat mutat

Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója arról beszélt: a Paks II projekt az egyik legjobb példa arra, hogy a mai, kihívásokkal teli világban hogyan kell előre haladni, valamint méltatta a beruházást, amelyet Magyarország mint erős európai gazdaság végez el. Ezzel biztosítható a kiszámítható és karbonmentes áramtermelésbe való átmenet a főigazgató szerint.

A beruházásért korábban miniszterként felelős Süli János felidézte a projekt eddigi fontosabb pillanatait, megjegyezve, hogy az engedélyezés különös figyelmet kapott, tekintettel az orosz és a magyar, illetve nemzetközi szabványok összecsiszolására is. – Az atomenergiából előállított áram ma is a legolcsóbb Magyarországon, és az idei tél is megmutatta, hogy ez nemcsak energiabiztonsági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is – hangsúlyozta Süli János.

Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója az eseményen arról beszélt, hogy a Paks II projekt a két ország között régóta fennálló együttműködés logikus folytatása. – Magyarország számára a projekt kétségtelenül olyan stratégiai lépés, amely számos meghatározó előnnyel jár majd, és előmozdítja a nemzetgazdaság fejlődését. A Roszatom számára ez a projekt is jelzi, hogy a vállalat vezető szereppel bír az atomenergetikai iparban, amivel hozzájárul az orosz ipar fejlődéséhez – hangsúlyozta Lihacsov. Ez az az év, amikor a magyar atomenergetika a hetvenedik évfordulóját ünnepli (kísérleti tudományos reaktorral kezdve), a Pakson most működő VVER-440-es reaktorok pedig a nyolcvanas évek óta szolgáltatják a villamos energiát, ma már a kezdetinél magasabb teljesítménnyel, emlékeztetett Alekszej Lihacsov.

– Akkor döntöttünk az atomenergia mellett, amikor a mainstream azt ósdinak nevezte, de akik korábban lekicsinylően nyilatkoztak róla, mára rájöttek, hogy csak nukleáris alapon lehet nagy mennyiségben, biztonságosan és olcsón, versenyképesen áramot termelni – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. – Ők mára bottal üthetik a nyomunkat, ma Paks II az európai nukleáris újjáéledés zászlóshajója. Paks II nélkül nincs rezsicsökkentés, az új erőmű megépülése azt jelenti, hogy magunk tudjuk megtermelni a magyarországi áram mintegy hetven százalékát, függetleníteni tudjuk magunkat az importáram volatilis áraitól – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve, hogy a beruházást fel kell gyorsítani és minél előbb befejezni.

Egyetértés, majd gáncsoskodás

A mérföldkő jelentőségét talán tovább növeli, hogy a projekt jelentős nyugati ellenszélben jutott idáig. Az Országgyűlés 2009-ben csaknem 95,4 százalékkal szavazott az új erőmű létesítésének előkészítéséről, majd a Paks II bővítésről szóló államközi megállapodás még 2014-ben született meg, a tényleges építkezés azonban éveken át nem indulhatott el, elsősorban a Brüsszelből érkező, politikai–ideológiai indíttatású hátráltatás miatt.

Emlékezetes az az éveken át tartó huzavona, amelyben az Európai Bizottság először a beruházás állami támogatási hátterét vizsgálta. Ebben megállapította, hogy a támogatás megfelelő és arányos, tekintettel arra, milyen fontos szerepet tölt majd be a Paks II atomerőmű a térség energiabiztonságának támogatásában. Ám az eljárás 16 hónapja alatt a projekt „stand still” állapotban volt, vagyis a földmunkákat leszámítva állt és várakozott, értékes időt veszítve, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy már jelenleg is fontos szereppel bírhatna az ellátásbiztonságban az épülő két, egyenként 1200 megawatt kapacitású nukleáris blokknak akár csak az egyike is. Eközben, és mind a mai napig, ellenzéki politikai erők képviselői és civil szervezetek beadványai nyomán újabb és újabb eljárások indultak. Hiába hagyta jóvá az Európai Bizottság a projekt finanszírozását, az ügy Luxembourgig jutott el, ahol az Európai Unió Bírósága formai okokra hivatkozva nemrégiben új eljárásra kötelezte a bizottságot. Ennek ellenére a magyarországi beruházás töretlenül halad tovább.

Téves ideológiát akartak Magyarországra erőltetni

Habár az energiaszuverenitás elvének jegyében az uniós tagállamok saját joga eldönteni, hogy az energiaellátásukat milyen módon oldják meg (vagyis az energiamixben milyen erőművek vagy mekkora arányú import szerepeljen), a nyugatról érkező hátráltató eljárások mögött egyértelműen az atomenergiát ideológiai, semmint racionális okok miatt démonizáló energiapolitika látszott mindvégig.

Míg Németország Energiewendéjét követve számos állam sorra állította le atomreaktorait homályos környezetvédelmi okokra hivatkozva, addig Magyarországon következetesen alakult ki a megbízható és megfizethető áramellátás alapjának modellje: a három legfontosabb pillér a megújuló (főleg napenergia), a szintén karbonmentes nukleáris termelés, valamint a rugalmasságot biztosító gázerőműpark.

Mára más tagállamok példáján is bebizonyosodott, hogy pusztán megújulókra és fosszilisekre nem érdemes alapozni sem a karbonkibocsátásra, sem a rendszerbiztonságra, sem az áramárak volatilitására tekintettel.

A mai betonöntéssel Magyarország ismét hangsúlyosan jelezte, hogy a hosszú távú, kiszámítható és karbonmentes áramtermelést stratégiai kérdésnek tekinti, és ezért a politikai ellenszélben is végigviszi a beruházást.