Vásárhelyen van jövőjük a fiataloknak

Kedvező fogadtatásra lelt az érintettek körében a hódmezővásárhelyi önkormányzat által másfél éve elindított program, amely több milliót érő ingyentelkek juttatásával igyekszik végleges letelepedésre ösztönözni a vásárhelyi fiatalokat. Már állnak az ennek nyomán épült első lakóházak, s április végén újabb telkeket bocsátottak térítés nélkül a pályázó családok rendelkezésére.

A hódmezővásárhelyi önkormányzat 2003 őszén indította el azt a programot, amely modellértékű lehet az elöregedő, a fiatalok elvándorlásától sújtott dél-alföldi települések számára. Vásárhely ajánlata csábító: teljesen közművesített – vízzel, villannyal, gázzal, csatornával és belvízelvezető rendszerrel ellátott, kiépített utak mentén fekvő – telkekre pályázhattak a fiatal házasok. Akiket a független bizottság a szerencsés nyertesek közé választott, ingyen juthatott a négy-öt millió forintot érő ingatlanokhoz. A pályázaton munkahellyel és állandó vásárhelyi lakóhellyel rendelkező fiatal házaspárok indulhattak, s a szerencsés győzteseknek két év alatt kell házat építeniük telkükön, melyet húsz évig nem idegeníthetnek el. A pároknak emellett legalább két gyermek felnevelését is vállalniuk kell. A szigorú feltételek ellenére hatalmas sikert aratott a program: az első pályázat 2003. őszi meghirdetésekor százhúsz jelentkező közül került ki a huszonnyolc szerencsés család, amely a várostól kapott ingatlanon építkezésbe foghatott, s az idén áprilisban átadott huszonöt telekre is több mint kétszeres volt a túljelentkezés.
A tavaly kiosztott több mint két tucat ingatlan csaknem felén már házak állnak, a leggyorsabb párok már beköltözhettek az új épületekbe, de a többi portán is folyik az építkezés. Úgy tűnik, hogy a fiatalok megbirkóznak a kapcsolatuk szilárdságát is próbára tevő, nem- egyszer rokonaik, barátaik komoly áldozatvállalását igénylő feladattal. Talán az ő sikeres példájuk is ösztönözte az idei év pályázóit, akik ez alapján joggal gondolhatták: érdemes belevágniuk a programba. A nyertes pályázók a kezdet kezdetén is szó szerint saját kezükbe vehették sorsukat: maguk húzhatták ki a nyilvános sorsoláson majdani ingatlanuk helyrajzi számát.
Az egyik igénylő, Miskolczi Tamás a sorsolás után elmondta: nejével mindenképpen Vásárhelyen képzelték el jövőjüket, és saját ház építését is tervezték. A feleség, Miskolczi Csilla hozzátette: a most nekik juttatott közművesített telek értéke egy hódmezővásárhelyi lakásénak felel meg, ezért nem tétováztak, hanem kihasználták az alkalmat. Miskolcziék mellett foglalt helyet egy másik házaspár, akik szintén izgatottan várták, melyik ingatlan lesz az övék. Miskolczi Tamás nővére volt az férjével, ugyanis ők is bekerültek a huszonöt kiválasztott közé. A szerencse nem járt egyedül: a két család majdnem szomszédos portán építkezhet majd.
Lázár János fideszes országgyűlési képviselő, a város polgármestere elismeri, ez a projekt nem a legelesettebbeknek szól, hanem azoknak, akik éreznek magukban elég erőt ahhoz, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben belevágjanak egy sok esetben baráti, családi összefogást igénylő vállalkozásba. (Érdemes azonban megemlíteni, hogy Hódmezővásárhely önkormányzata a nehezebb helyzetben lévő emberekről sem feledkezett meg: 2003-ban száz rászoruló család részére utaltak ki bérlakást szociális alapon.) Bár a polgármester sajnálja, hogy a vásárhelyi fiatalok önkormányzat által támogatott házépítése nem járhat együtt az Orbán-kormány idején életbe lépett, de 2002 után megszüntetett kedvező lakástámogatási rendszerrel, ám önkormányzati szinten így is minden tőlük telhetőt igyekeznek megtenni a fiatal családok boldogulásáért. Kérdésünkre, hogy lesz-e a kezdeményezésnek további folytatása, határozott igen a válasz. A városvezetésnek ugyanis célja, hogy minden eszközzel segítse a fiatalok letelepedését, az elvándorlás megállítását – hangsúlyozza Lázár, hozzátéve, hogy hamarosan újabb húsz telek kijelölése, majd közművesítése történhet meg.
A városvezetés amellett, hogy a fiatalok itt-tartásával és a gyermekvállalás ösztönzésével a jövőre gondol, tisztelettel adózik a múltnak is. Az üres telkek beépítésével létrejövő utcák ugyanis olyan vásárhelyi polgárokról kapják nevüket, akik a történelem során sokat tettek városukért. Így utcát kapott Soós István, aki 1918 után két évtizeden át irányította a települést, kórházat, szanatóriumot alapított, és kivételes városfejlesztő munkát végzett. Ugyancsak utca örökíti meg ezentúl Csáki Kálmánnak, az 1950-ben kommunistaellenes összeesküvés vádjával tíz évre elítélt, majd a rendszerváltás idején a hódmezővásárhelyi közéletben jelentős szerepet vállalt egykori politikusnak az emlékét.
A vásárhelyi gyakorlat jó példája annak, hogy egy önkormányzat saját erejéből is sokat tehet a fiatalok megtartása érdekében, ám kormányzati támogatás hiányában hosszabb távon ez nem elegendő. Hiszen, amíg a Gyurcsány-kabinet által meghirdetett, úton-útfélen reklámozott fészekrakóprogrammal az egész országban eddig mintegy ezer esetben került sor hitel folyósítására, addig csak Hódmezővásárhelyen nyolcszázra tehető a lakásigénylők száma.