Viktor Pelevin és a számok világa

Két éve publikálta Számok című új regényét Viktor Pelevin, az orosz kortárs irodalom világszerte legjobban ismert prózaírója, minden művével vitát kavaró fenegyereke, akit sokan bálványoznak, mások kétségbeesetten tiltakoznak minden újabb könyve olvastán.
A Számok – ahogy egyik kortárs kritikus írja – „egész egyszerűen zseniális”. Valóban, az új regény a szerző tán legösszefogottabb, legmélyebb munkája. Pedig, miként a fordító, Bratka László utal rá, számtalan lefordíthatatlan szójáték, utalás, nyelvi játék tarkítja, amely csak oroszul érvényes. A főhős, Sztyopa például a regény végén szamárfüleket öltve így ordít: „iá, én is, iá, én is” – ami magyarul elég szimplán hangzik, oroszul viszont az „én is” annyit tesz: „i já”.
A regény, ahogy Pelevin műveinek zöme, napjaink Oroszországában játszódik. A főhős, az említett Sztyopa, a számok megszállottja, bankot alapít a kilencvenes években, amikor a bolsevik kóceráj összedől és helyébe a vadkapitalizmus bizánci változata kerül. Aki ismeri az író korábbi munkáit, régi ismerősként üdvözölheti majd a Számok alakjait is, a pravoszláv misztikát „keleti tanokkal” összehabaró szerencselovagokat, a csecsen banditákat, a prostituáltakat és kábítószer-kereskedőket, a politikába behatoló maffiózókat meg az akarnok álművészeket, a perverz őrülteket, talmi jósokat, nemzetközi szélhámosokat és a mai orosz élet minden zegét-zugát ellenőrző besúgókat.
„A kor és az élet annyira abszurd volt a maga mélységeiben, a gazdaság és a biznisz olyan mértékben függött a fene tudja, mitől, hogy bárki, aki higgadt elemzés alapján hozott döntést, arra a hülyére hasonlított, aki ötös szélviharban akar korcsolyázni…” – írja Pelevin, hozzátéve: az ő Sztyopája ebben a feje tetejére állított világban „nem függött az értelem számításaitól. Olyan volt, mint az értelmes ember az ösztönök hajtotta vadállatok közt. A többieket épp az az igyekezet tette vadállattá, hogy minél megfontoltabban cselekedjenek, őt pedig az változtatta értelmes emberré, hogy az értelem zavaros útmutatásai helyett újra meg újra egy és ugyanazon irracionális szabálynak engedelmeskedett…” Nevezetesen a 34-es számnak, amelynek minden cselekedetét alárendeli. És ez a balgatag számmisztika esztendőkön át remekül működik. Van persze egy „rontó szám” is hősünk életében: a 43-as, amit el kell kerülnie. Eljön viszont a pillanat, el kell jönnie, Sztyopa 43. születésnapja, és minden ügyeskedés hiába: a tragédia bekövetkezik.
Egyszer Szolzsenyicint állítólag egyik regényhőse monológjáért ítélték el. Az „utolsó szó jogán” az író ennyit jegyzett meg: „Ezt nem én mondtam, hanem a regényalakom…” Pelevin egyik ostoba főhőse szájába adja a következő monológot: „Az orosz hatalomnak két alapfunkciója van, amelyek már hosszú-hosszú évek óta nem változnak. Az első – lopni. A második – megfojtani mindent, ami tiszta és emelkedett…”
(Viktor Pelevin: Számok. Fordította Bratka László, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005, 2000 Ft, 306 oldal.)