Visszajáró

Halálakor három-négy milliárd dollárra tették Jasszer Arafat „magánvagyonát”. Azóta jelentősen módosult a pénzügyi szakértők és a különböző kémszolgálatok becslése az örökségről, mégpedig lefelé. Egy francia újságíró több hónapos munkával a nyomára bukkant majd egymilliárd „ellopott” dollárnak: titkos svájci bankszámlákon, még titkosabb ügynökökön, karib-tengeri adóparadicsomokon át vezetett a pénz útja.

Pósa Tibor
2005. 04. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Dollármilliárdos?! Ez az aszkéta ember, aki katonai ágyon alszik, aki nem eszik mást, mint tojássalátát, mindig csak zubbonyban jár: ő lenne a milliárdos?!” – így védelmezték Arafatot életében a hozzá közel állók. Az elmondottakban kétségtelenül igazuk van a palesztin vezér fogadatlan prókátorainak: a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) alapítója korának egyik legpuritánabb politikusa volt. Az biztos, hogy ha eltűntek dollárszázmilliók a palesztin költségvetésből, abból a pénzből nem jutott a palesztin forradalom atyjának személyes meggazdagodására. De hát mire kellettek az eredeti céljától – a nyomorgó palesztin nép megsegítésétől – „eltérített” összegek? – tette fel a kérdést a francia hírmagazin, a L’Observateur egyik legutóbbi számában Dominique Nora újságíró, aki megpróbálta felfejteni a „sikkasztás” pénzügyi és emberi szálait.
Arafat jól tudta, hogy a pénz a hatalom egyik eszköze. A Nemzetközi Valutaalap 2003 szeptemberében indított vizsgálatot az 1994–2000 közt a Palesztin Hatóságnak juttatott segély mintegy 900 millió dolláros részéről. Ez az összeg azért szúrt szemet a pénzügyi szakembereknek, mert szinte hiánytalanul eltűnt a Jasszer Arafat és tanácsadója, Mohamed Rasid nevével fémjelzett pénzügyi vállalkozásokban. A világ négy égtáján a legnagyobb homályban működő pénzügyi alapítványok révén tudták elrejteni a százmilliókat.


A francia újságíró leírása szerint tavaly decemberben a New York-i zsidóság egyik kedvenc tekézőhelyén a bár vezetői meglepődve fedezték fel, hogy egyik résztulajdonosuk Jasszer Arafat volt. Ekkor derült ki ugyanis, hogy kik állnak a Delaware-ban bejegyzett Onyx Funds pénzügyi alapítvány mögött. A zsidók ezek után nem kértek az „arab tőkéből”. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a palesztin „befektetők” előszeretettel folyamodtak az izraeli szálhoz: 1997-ben Mohamed Rasid a 900 millió dollár harmadát két izraeli pénzügyi szakemberre bízta: Uzrad Lev hajdanán a zsidó állam katonai hírszerzőrészlegénél szolgált, Jossi Ginosszár pedig kémelhárítóból vált üzletemberré. Megbízóik természetesen tudtak a két izraeli előéletéről. A szakemberek négy svájci banknál nyitottak folyószámlát. A zseniális megoldással, miszerint az „ellenségre” bízták a pénz kezelését, senkiben fel sem merült a gyanú, hogy az eredeti „befektetők” palesztinok. Az izraeli közvetítők – az üzletrészeken túl – évente fejenként egymillió dollárt kaptak munkájukért, a befektetések az első két évben 65 millió dollár hasznot hoztak.
Persze az izraeli kormány mindenről tudott. Elemzői úgy gondolták, hogy a palesztin vezetőnek szüksége lehet a pénzre a különböző terrorszervezetek feltartóztatásához. (Ne feledjük, ekkor még a második intifáda előtti években jártunk.) De az egymást követő izraeli kabinetek talán azért is hunyhattak szemet az eset felett, mert arra gondoltak, a különös üzletelés később jól jöhet Arafat lejáratására, hitelének rontására. Hallgatásukkal mindenesetre hozzájárultak az üzletmenethez. A két volt izraeli kém 2001-ig működött közre az Arafat-alapítványok pénzügyeinek kezelésében, ekkor azonban vitába keveredtek egymással, s emiatt befejezték tevékenységüket. 2000-ben felerősödtek az izraeli polgári célpontok elleni támadások; Uzrad Lev ekkor döntött úgy, hogy részletesen beszámol „hibájáról” az izraeli hatóságoknak. Ginosszár tavaly elhunyt.
Mire kellett Arafatnak a szabad felhasználású pénz? 1994 és 2000 között a palesztinoknak szánt nemzetközi segélyek összértéke hatmilliárd dollár körül mozgott. Vaknak kellett lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa: valami nagyon nincs rendben a palesztinoknak folyósított európai uniós pénzek körül. Az unió 1994 és 2002 között 1,5 milliárd dollár segélyt nyújtott a Palesztin Hatóságnak. Ezenfelül a tagállamok összesen 2,5 milliárd dollárral támogatták a palesztinokat. Az unió vezetői észlelték ugyan a szabálytalanságot a felhasználásban, de „politikailag nem korrektnek” minősítették a felvetését. Így Brüsszel továbbra is szemet hunyt. Többszöri felvetés után 2003 elején mégiscsak megindult egy vizsgálat, a bizottság másfél év múlva tett jelentést Strasbourgban: semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy a segélyként kapott összegeket terrorista célok megvalósítására használták volna.
Az IMF szakemberei azt is kiderítették, hogy Arafat „zsebből” fizetett tucatnyi palesztin biztonsági szolgálatot. Meg kellett vennie egyesek hűségét, mások jóindulatát, el kellett hallgattatnia a bírálókat, meg kellett jutalmaznia az őt kritika nélkül éltetőket. Ez mind pénzbe került. De történtek más, „szociális” célú készpénzes kifizetések is: 800 dollár, ha valaki elveszítette izraeli állását, 1000 dollár kárpótlás egy izraeli hadsereg által lerombolt házért, 600 dollár egy sportkörnek, pár ezer dollár menekülttáboroknak.
És ott voltak a mártírok utáni kifizetések, az öngyilkos merénylők családtagjainak járó pénzösszeg. Hogy mennyi? Egyes izraeliek százmillió dollárokról beszélnek, de mérsékeltebb elemzők szerint ez az összeg aligha haladhatta meg az egy-két millió dollárt. Arafat hivatalosan elítélte az ilyen jellegű akciókat, ugyanakkor egyes hírek szerint 25 ezer dollárt fizetett ki a mártírhalált haltak családtagjainak. Valóságos – jól elrejtett – hadi kincstárként működhettek tehát a bankszámlák Arafat számára.
És még egy célra bizonyosan szolgált a titkos kassza: a palesztin vezető Párizsban élő felesége kiadásainak fedezésére. Szuha Tavilt, a nálánál 34 évvel fiatalabb nőt Arafat 1990-ben a legnagyobb titokban vette feleségül. A „palesztinok atyja”, az élő legenda az igen gazdag palesztin keresztény családból származó Szuhát 20 éves korában ismerte meg, amikor a lány még a párizsi Sorbonne-on tanult. Később maga mellé vette a PFSZ tunéziai irodájába, ő felelt a szervezet külső arculatáért, majd gazdasági tanácsadóvá lépett elő. A házasság után öt évre egy párizsi klinikán megszületett egyetlen gyermekük, Zahva nevű lányuk.


Hiába tért át a muzulmán vallásra, a palesztin közvélemény sohasem fogadta el Szuhát első számú asszonyként. „Arafat rosszul döntött. Ezt a burzsoá asszonykát semmi más nem érdekli, csak a pénz” – mondogatták egymás között a palesztinok. Óriási szakadék tátongott a nagy vezér spártai életvitele és felesége pénzszórása között. Gyakorlatilag már jó évtizede különváltan éltek, Szuhának csak a Párizs divatboltjaiban hagyott vagyonok ellentételezésére és a csillagászati összegű szállodaszámlák kifizetésére kellett Arafat, aki viszont mindig állta a cechet. Madame Arafat ennek ellenére elpanaszolta egy egyiptomi lapnak adott interjúban, hogy férjétől sohasem kap ékszert. „Mindig csak a palesztin forradalom emléktárgyaival ajándékoz meg engem!” – fakadt ki Szuha.
Az asszony palesztin ügy iránti elkötelezettségét azonban senki sem vitathatja. Példaképével, Hillary Clintonnal, a volt amerikai elnök feleségével találkozva heves kirohanást intézett Izrael ellen: az izraeliek mérgesgázokat eresztenek be a palesztin kórházakba, ahol emiatt nő a rákos megbetegedések száma. Arafatné szavaiért másnap egy magas rangú palesztin diplomatának Canossát kellett járnia, bocsánatot kérnie Washingtonban. Az asszony ugyancsak rossz időben fogalmazta meg véleményét az öngyilkos merényletekről: a legnagyobb dicsőségére az szolgálna, ha fia születne, aki feláldozná magát egy Izrael-ellenes mártírakcióban – mondta. A baj az, hogy Jasszer Arafat épp azokban a napokban határolódott el a polgári lakosság ellen elkövetett öngyilkos merényletektől.
Három évig, amíg Arafat Ramalláhban élt az izraeli hadsereg által körülvett épületben, Szuha egyszer sem látogatta meg. Arafat tavaly novemberi haláltusája a Párizs környéki katonai klinikán szintén Szuhának köszönhető – állítják palesztin források, akik szerint az asszony ki akarta sajátítani az elnök egészségéről szóló értesüléseket. Csak azért volt szükség a halálos beteg ember Párizsba szállítására, hogy felesége kiszedje belőle, miként juthat a titkos számlákon rejlő pénzekhez.
A meglehetősen erőszakos hölgy tavaly év végén, amikor az elnököt meglátogató három palesztin vezető megérkezett a francia fővárosba, azzal vádolta meg őket, hogy „élve akarják eltemetni Arafatot”. Aztán mégis a PFSZ akkor második emberével, Mahmúd Abbász jelenlegi elnökkel, Ahmed Korei kormányfővel és Nabíl Saat külügyminiszterrel volt kénytelen asztalhoz ülni, hogy majdani örökségéről tárgyaljanak. A jól tájékozott források szerint a kölcsönös zsarolásoktól sem mentes megbeszélésen Szuha 22 millió dollárt kapott, ezenfelül élete végéig havi 35 ezer dolláros juttatásban részesül. Férje még élt ekkor. Ám a megállapodás nem szólt arról a kilencmillió euróról, amelyet Szuha egy svájci számláról kapott, és a francia hatóságok két éve pénzmosás ügyében megkezdett vizsgálatakor zároltak. Szuha jelenleg, ha Párizsban rossz az idő, Tuniszban éli özvegyi életét. „Ramalláhi emberek” állítólag többször halállal fenyegették.
Ne feledkezzünk meg a palesztin pénzügyi tranzakciókon túl azokról a törvénytelen bevételekről sem, amelyeket a Palesztin Hatóság egyes emberei „vámként” szedtek a különböző nyersanyagot forgalmazó cégektől. A kőolajjal, cementtel, acéllal, dohánnyal, rizzsel, vajjal foglalkozó kereskedők tudták, hol kell letenni bizonyos százalékot nyereségükből. Nem csoda, hogy ekkoriban a palesztinok 85 százaléka korruptnak ítélte meg saját kormányát. Arafathoz közel álló politikusok pazar villákat építettek, míg a többségnek napi két dollárból kellett megélnie. „Volt korrupció, voltak visszaélések. Ez az, amit meg kell változtatnunk” – jelentette ki 2003 végén Szalam Fajjad palesztin pénzügyminiszter. Az 52 éves, megvesztegethetetlennek tartott volt IMF-szakember a texasi Austinban szerezte diplomáját. Arafat 2002 nyarán nevezte ki a pénzügyek vezetőjévé. Az egyik első intézkedése volt, hogy majd harmadára, 42 millió dollárra csökkentette az elnöki hivatal éves kiadásait. Lefaragta a benzin árát is, amely ki tudja, miért, magasabb volt a palesztin területeken, mint Izraelben.
Az „ellopott” 900 millió dollárból 800 milliót megtalált a pénzügyminiszter. Palesztinában és a világ mintegy 60 cégében vannak befektetések: az új nevén Palesztin Befektetési Alap résztulajdonosa a hazai telekommunikációs és elektromos hálózatnak, turistanegyedeknek, míg külföldön részt szerzett az egyiptomi, a tunéziai és az algériai telefóniában, kanadai biotechnológiai gyárban, amerikai kockázatitőke- vagy dél-koreai ingatlanbefektetési alapban. Vajon miért a szegényeknek szánt adományokból hizlalták a palesztin vagyont? – fogalmazza meg a kérdést a francia újságíró.


A hiányzó százmillió dollár egyes hírek szerint Mohamed Rasid életbiztosítása, ugyanis az ügyes üzletember rengeteg ellenséget szerzett Palesztinában Arafat kizárólagos pénzügyi tanácsadójaként. A sármos és karizmatikus, ötvenesztendős iraki kurd férfi a nyolcvanas években még az Interpol körözési listáján szerepelt, ma viszont Kairóban él, és uralkodókkal folytat üzleti megbeszéléseket. Tavaly le akart mondani a palesztin alapban betöltött főigazgatói posztjáról, ám Fajjad pénzügyminiszter ehhez nem járult hozzá, ugyanis szerinte a hajdani kincstárnok nem árulta el Arafat összes titkos bankszámlájának sorsát.
Lehet-e csodát várni egy államkezdeménytől, amely fegyverektől körülvéve kénytelen megtenni első lépéseit? „Ha szétnézünk a környező államokban, például Szíriában vagy Egyiptomban, akkor igenis kijelenthetjük, hogy a palesztin területeken ma már nagyobb a pénzügyi átláthatóság” – jelentette ki egy szakértő az utóbbi évek fejleményeit értékelve. Az viszont kétséges, hogy az Arafat által elrejtett pénz egyszer hiánytalanul előkerül. Az adományozóknak pedig meg kellene tanulniuk, hogy ne vakon támogassák egy-egy állam elitjét, ne különböző érdekeket figyelembe véve, gyakorlatilag mindenfajta ellenőrzés nélkül öntsék a támogatást egy feneketlen zsákba.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.