Ákos élő klasszikus a maga harminchat évével, művészete komolyan gondolt zene. Megteheti, hogy díszdobozára már nevét sem írja ki. Soraiban filléres kötőszavak és hirtelen rímek is túlmutatnak önmagukon: ráadásul szólópályafutásának eddigi szimpla albumait most hízott tasakba dugta, extrákkal teletöltötte, hangzásukat felfrissítette. És még egy ok: a multimédia-kiterjesztés mind a tíz plusz egy korongon videoklipeket is jelent – fényképek és dalszövegek garmada mellett. Ákos X + 1 hatványa íme, díszdobozban, csak 2000 számozott példányban.
Birtokba venni huszonvalahány videobejátszást munkás. Őszinte, ma is vállalt kockáit látva a retrospektivitástól szemérmes lesz az ember. Időutazásunk a ’93-as kezdőpontig visz: a Bonanza nevű, igaz, Depeche-mágnesezte, de mégiscsak eredeti és fura dalokat sikerre vivő trió frontembere, bizonyos Kovács Ákos szólólemezt készít…
Tizenkét éve más volt ez a fiú. Nemcsak hangilag: felső regiszterében már ott vibrálna a mai fényes, deklamáló stílus, ám még a kényelmes, néha – nem kell hátast dobni, de – Elvis baritonját idéző mélységben bújik el. Zenéje is más: a későbbi élő album egy kraftos-dallamos rockzenekaré, az Asiaé is lehetne akár. Az énekes laza, amolyan krisnás cuccba öltözött fickó, aki szép lassan felbátorodik gitárosként is – és rendületlenül celebrál. Mozgatja, uralja a tömeget, stábját. Esőkirály című dalához parasztümögöt húz, a ritmusos, kemény kettő-négyeket a dobfenomén Dorozsmai hozza pergőjén. Majd’ tíz év múlva, a vonósokkal dúsított, unplaggedkoncepcióra épített Andante-turnén ugyanez a dal már a legintimebbek egyike, csakúgy, mint a Hello, amely a korai Karcolatok közt már ott fénylett.
Ákos erős, valahol Cippollával is rokon személyisége babonázza, és képes borotvált lófaroktól Saxoo-öltönyig, komputerektől rockon át vonóskarig húzni táborát. Ákos díszes hatványa hat: X + 1 valóban, mert hallgatnivaló mellé mondanivalót is mindig ad bónuszul.

Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!