Amilyen régi a rákospalotai evangélikus gyülekezet, olyan fiatal a lelkésze. Bátovszki Gábor harmincas évei elején jár, s a mezőberényi német ajkú gyülekezetből került Palotára. Az itteni evangélikusoknak manapság két templomuk is van: az előző század elején épült kupolás nagytemplom mellett található egy kistemplom is, amely 1855 óta áll a Juhos utcában. Ez az egyik legrégebbi bázisa a lutheránusoknak a fővárosban: a Bohus Sámuel földesúr által ide telepített szlovákság még a reformkorban, az 1820-as években magyarosodott el. A templom megépítése előtt szórványgyülekezet volt a palotai, ahol fóti, csömöri, cinkotai lelkészek, illetve a helyi tanító tartotta az istentiszteletet. A kistemplom megépülte után igen markáns lett a nemzeti beállítottság: az 1860-as években például Kossuth Ferenc, a száműzött kormányzó fia volt itt a felügyelő. A történelem a kistemplomot sem kímélte: a harangjából ágyút öntettek. A 2000-es népszámlálás idején a XV. kerületben 2200-an vallották magukat evangélikusnak; ebből 1500-1600-an laknak Rákospalotán. Bátovszki Gábor szerint az aktív hívők úgy négy-ötszázan vannak, ám a működésük annál hatékonyabb. Az 1994 óta létező gyülekezeti alapítvány tíz éve határozta el egy evangélikus szeretetotthon létesítését a kistemplom mellett, s szombaton fel is avatják a tizenkét szobából álló, huszonnégy embernek hajlékot nyújtó létesítményt. A hetvenmilliós beruházásba besegített az egyház is, de nagyrészt önerőből készült el. A beköltözőknek nem írnak elő felekezeti megkötöttséget: az önfenntartó otthon a lakók nyugdíjából működik majd. Az üzemeltető gyülekezet ugyanakkor a keresztény értékrend szellemében képzeli el itt az életet: a napot például mindig elcsendesedéssel kezdik.
Az ünnepség azonban attól válik országos jelentőségűvé, hogy először most lesz látható végleges helyén az a huszonnyolc alakos dombormű, amely eredetileg a Luther-szobor környezetébe került volna. Az emlékmű Luther Márton és a magyar evangélikusok kapcsolatát dolgozza fel. Magának a főalaknak az elkészült része sokáig a Deák téri evangélikus templom udvarán volt látható, a magyar vonatkozású dombormű számára viszont az egyház eddig nem talált megfelelő helyet. Bátovszki Gábor javaslatára ez a hely mostantól a rákospalotai szeretetotthon udvara lesz: a lelkész azt reméli, a kistemplom a hazai evangélikusok zarándokhelyévé válik.
A Luther-szoborkompozíció története száznyolcvan éves múltra tekint vissza. A nagy reformátornak a Habsburg-uralom idején nem lehetett szobrot állítani – az első konkrét kezdeményezést erre csupán a reformkorban lehetett megtenni. Egy bizonyos Töpler nevezetű pesti egyháztag 1826-ban a saját költségén kívánta elkészíttetni a szobrot Ferenczy Istvánnal, a kor ünnepelt művészével. Ám a konvent elhárította a felajánlást, mondván: se konventépülete, se könyvtára nincsen, ahol a szobrot el tudná helyezni. Néhány dombormű ugyan – például a Rákóczi úti Luther-házon vagy Miskolcon – elkészült, az igazi Luther-szobor gondolata azonban majdnem egy évszázadra feledésbe merült.
Az újabb felbuzdulásra a reformáció négyszáz éves évfordulója adott alkalmat. 1917-ben Luther-szoborbizottság is alakult; a világháború, majd a vörösterror azonban keresztülhúzta számításaikat. Tíz év múlva az Országos Luther-szövetség elevenítette fel a tervet. A korábbi gyűjtés eredménye azonban a gazdasági válság miatt elértéktelenedett, a szoborállítás ismét elodázódott. Az egyházi zsinat újabb tíz év múlva tűzte ismét napirendre a kérdést, hatvantagú bizottságot választva. A Deák téri szoborállítás határideje 1946 volt, mint Luther Márton halálának négyszázadik évfordulója. 1938-ban megindult a gyűjtés, s kiírták a pályázatot is. A remélt negyvenezer pengő helyett százezer pengő jött össze; a pályázatra pedig ötvennyolc szobrász hetvennégy pályaműve érkezett be. (Köztük egy bizonyos Tóth Imréé, aki később Amerigo Tot néven vált világhíressé.) A zsűri azonban elégedetlen volt a terméssel: nem adott ki díjat, inkább újabb szűk körű pályázatot írt ki. 1939-ben a meghívott négy művész közül Lux Elek, az Iparművészeti Főiskola szobrásztanára lett a befutó. Lux szepesváraljai kékfestő családból származott, Münchenben és
Brüsszelben tanult, s művei nem csupán a Nemzeti Galériában és a szegedi panteonban (meg a szolnoki bábaképzőben) találtak otthonra, de például a velencei Giovanelli Múzeumban is. Az öt méter magas, haraszti kőből faragott Luther-szobor azonban nem készült el teljesen, mert Lux Elek 1941 februárjában hirtelen elhunyt. Unokahúga, Gregersen Hugóné Lux Alice fejezte be a munkát, s őrá várt a bizottság által ugyancsak megrendelt reliefek elkészítése is. A magyar evangélikus egyháztörténet olyan alakjai láthatók ezeken, mint Dévai Bíró Mátyás, Thököly Imre, Berzsenyi Dániel és Kossuth Lajos.
A szobor felállításának előre hozott határideje ekkor már 1944. április 18., a wormsi birodalmi gyűlés emléknapja lett volna. Ezt a légitámadások meghiúsították. A háború után a Luther-szobor félig kész felső része a Százados utcai művésztelepre került, a reliefeket elnyelte a raktár. A Deák téri egyházközség 1957-ben szállítatta át a Deák térre a kompozíció megmaradt részeit: a torzó az udvaron volt megtekinthető. A szobor felállítására tett újabb javaslat 1982-re datálható, és az országos presbitériumtól származik. Az újabb határidő 1984, Luther Márton születésének fél évezredes jubileuma volt. A szobor befejezésére Buza Barna szobrászművészt kérték fel, s a zuglói gyülekezet közadakozása jóvoltából Kotsis Iván építészmérnök tervei szerint a Teológiai Akadémia kertjében meg is történt az avatás. Itt azonban a reliefeknek nem volt elég hely – így kerülhetett a monumentális dombormű Rákospalotára. Bátovszki Gábor lelkész meg kívánja adni a módját az avatásnak: a hivatalos átadásra tervei szerint ősszel, a reformáció világnapján kerül sor. Luther Márton és az ő magyarjai ily módon ugyan továbbra sem lesznek együtt láthatók, ám a száznyolcvan éves történet végére pont kerülhet…
origo.hu
Anyajegy vagy bőrrák? Így ismerheti fel a különbséget!
