Kevés olyan fővárost találni a „régi” Európai Unión, vagyis Nyugat-Európán belül, amely a magyar pénztárcának sem drága. A négymilliós lélekszámú Berlin azonban ilyen. Olyannyira, hogy a német fővárosban tapasztalható árszínvonal „alulmúlja” a budapestit! Amióta pedig a fapados légicégek is beiktatták napi járataikba a Budapest–Berlin útvonalat, számos honfitársunk „ruccan fel” északra. Nem is csoda, hiszen 50–70 euróból, vagyis 12–18 ezer forintból „megrepülhetjük” – természetesen retúrban – az utat Berlin és Budapest között. Látnivaló pedig bőven akad, s különleges érzés magyarként bolyongani a brandenburgi kaputól az egykori kelet–nyugati átkelőhelyig, a Checkpoint Charlie-ig. Persze érdemes felkeresni az új kormányzati negyedet, továbbá a felújított Reichstagot. A berlini falból viszont már csak hírmondó maradt: a Bernauer Strasse-i emlékhelyen és az East Side Galleryn található egy rövid szakasz a kommunista diktatúra szégyenmementójából.
Persze Berlinre a pezsgő kulturális élet is jellemző; a képzőművészet rajongói több mint 400 galériából, kiállítóteremből választhatnak – érdemes felkeresni a Pergamon Múzeumot. A sokszínűség az utcákat is áthatja: színes hajú, kakastaréjos punkok, művészfigurák és külföldi turisták inváziója a „kialakult” kép. Így nincs abban semmi meglepő, hogy Berlinről még maguk a németek is úgy tartják, hogy nem kifejezetten illeszkedik a róluk kialakult, klasszikus sztereotípiákhoz.
A kilencvenes évek elejének különleges magyar– német kapcsolata sem a múlté: a politikai hála megvan, s az új EU-n belül a németek nem úgy tekintenek ránk, mint a lengyelekre vagy éppen a csehekre. Tudniillik az ötmilliós munkanélküliséggel küzdő Németország meglévő munkahelyeit félti az olcsó bérrel is kiegyező kelet-európai „jövevényektől”. (A statisztika szerint a német átlagfizetés havi 2000 euró. A minimálbért törvényileg nem szabályozzák, csak az építőiparban, amely órabérre átszámítva Nyugat-Németországban 10,36 euró, míg Kelet-Németországban 9,65 euró.)
Magyarország azonban más. A Balaton (Platten See), Budapest és a „Gulasch” említése kapcsán a legtöbb berlini az egykori slágernyaralóhelyekre, továbbá a magyar konyhára asszociál. Ám a fiatalabb generációk is kedvelik hazánkat: a felmérések szerint főként a magyar főváros csábító számukra.
De vissza az árakhoz! Ha fapadossal utazunk, a berlini repülőterekről busszal és metróval két euróért lehet bejutni a városba; ráadásul ezek a tömegközlekedési eszközök – ellentétben a BKV járataival – pontosak és tiszták. Vagyis a német precizitást dicséri a közlekedési eszközök hálózata: bárhova gyorsan el lehet jutni, s Berlinben még a csatlakozásokat is összehangolják. A helyi vonaljegyek ugyanakkor érvényesek minden járműre, és mint említettük, csak két euróba kerülnek. A tarifa tehát megfizethető, s igazi bónusz, hogy ezért az összegért, 500 forintért, egy irányban két óráig is utazhatunk – átszállással. Ha pedig csak kisebb városnézést tervezünk, akkor elég a Kurzstrecke, az olcsóbb szakaszjegy is, amely 1,2 eurót kóstál. A havijegy 56 euróba kerül, de a hagyományos menetjegyek mellett vásárolhatunk napijegyet vagy csoportos jegyet is.
Nem okozhat gondot a szállás sem, hiszen egyszerűbb panziókban már 30-35 euróért, vagyis 8000-9000 forintért is kibérelhetünk egy szobát. Átlagban egyébként 60–90 euró a középkategóriás szállodák tarifája egy éjszakára, amihez reggeli is dukál – ennyi pénzért Budapesten a Nagy Lajos király útján, egy szerény motelben lehet álomra hajtani a fejünket. Amúgy kibékülhetünk az éttermi árakkal is: ha kínai, mexikói, indiai vagy éppen argentin kosztra vagyunk kiéhezve, egy budapesti, közepes árfekvésű étterem árkínálatával számoljunk. Az igazi berlini csemege persze az utcán árult Wurst (kolbász), amelynek legnépszerűbb fajtája a speciálisan ízesített Currywurst. De nemcsak kolbászosbódék tarkítják Berlint, hanem a török döneresek is, ahol már egy-két euróból jól is lakhatunk. Bármilyen meglepő, az élelmiszerdiszkont-láncok boltjaiból még a belváros is bővelkedik. Ugyanakkor vasárnap minden üzlet zárva tart – a szakszervezeti előírások miatt. A fiatalok által lakott részeken azonban hét végén is nyitva tartó kisboltokra bukkanhatunk. Berlinben nem fog csalódni az sem, aki vásárolni szeretne: olcsóbb ugyanis a ruhanemű, mint Budapesten, és a minőség is jobb. Az exkluzív cikkekért rajongóknak a Friedrichstrasse üzleteit lehet tanácsolni vagy a Ku’Damm nagyáruházait. S igazi turistalátványosság a KaDeWe áruház, amely a fal leomlása előtt a nyugati jólét szimbóluma volt.
A lakások bérleti díja szintén alacsony a többi nyugat-európai fővárossal összehasonlítva. Egy 50 négyzetméteres lakás bérleti díja rezsivel együtt 300-350 euró – még a nyugati részen is. Vagyis magyar pénzben átszámolva a lakhatás havonta 75-85 ezer forintot kóstál. Pont annyit, mint egy panellakás bérleti díja az Örs vezér terén.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
