Bár kedvező a globális helyzet, erőtlen a magyar gazdaság növekedése, így hazánk leszakadófélben van a régió többi országához képest. Az ön véleménye szerint mi okozza a fő problémát?
– A gazdaság bizalmatlansági állapotban van, s nincs igazán jövőkép; különösen a hosszú távú elképzelések hiányoznak. Ezt erősítik a beruházások alakulásáról szóló negatív adatok, s a jelentős regionális eltérések. Van ugyan néhány sztárolt, gazdaságilag jobb állapotban lévő térség, mint például Budapest egy része, és van a vidéki Magyarország, amelyben egy-egy város, térség pezseg valamilyen módon, de a magyar gazdaság egésze számára fogy a levegő. – Viszonylag szűk része az a magyar gazdaságnak, amely „mozog” – elsősorban a külföldi tulajdonú és exportorientált cégek, az összes többinél lefagyás, leállás van. Ennek több oka is van: nem érkeznek időben az uniós pénzek – gondoljunk csak az agráriumra –, ugyanakkor az európai normák betartatása előírás a hazai vállalkozások számára.
– Nem ártana valamilyen „nagypolitikai” egyetértés a parlamenti pártok között?
– Kóka János gazdasági miniszter szokta emlegetni, hogy versenyképességi hátrány van. Sajnos ezzel a megállapítással egyet is lehet érteni. Azért nyújtotta be a Fidesz az adócsökkentési programcsomagját, hogy vonzóbb terepet kínáljon a befektetőknek, illetve segítse a hazai cégek pozícióját. Ennek két eleme van. Az egyik, amely a munkahelyek védelme kapcsán abból indul ki, hogy nagyon magasak a közterhek. Elsősorban a társadalombiztosítási terhek. Javasoljuk, hogy a tb-terhek 29 százalékról 24-re mérséklődjenek. Idetartoznak a költségvetési szempontból kisebb, de hasznos lépések is. Például az illetékek „visszacsökkentése”. – Az elmúlt időszakban a kormányzat nem vette észre, hogy az EU többi 24 tagjára is fel kell készülnünk, és amikor tagok leszünk, akkor új piaci, üzleti térhez kapcsolódunk, ahol adót szükséges csökkentenünk, hogy versenyképesek maradjunk a környező országokkal szemben. Erre a kihívásra adott válasz a Fidesz munkabarát adócsökkentő javaslata. Paradigmaváltásra és határozott, néhány nagyobb intézkedésre van szükség és nem reformokra.
– A kormány is adócsökkentést, új kedvezmények meghozatalát sürgeti.
– Tényleg adócsökkentésről beszélt a kormány, ám hat új adónemet vezetett be. A beszéd és a cselekvés szétvált. Én a legfőbb hibának azt tartom, hogy a gazdálkodás mítoszába vetett hit – érdemes megtakarítani, betartani a szabályokat és fejleszteni – odalett. Sőt, a folyamat megfordult: a spekuláció, az ügyeskedés került a fókuszba, de nagyon sok magyar vállalkozónak ez nem tetszik. – A Fidesz által szorgalmazott másik terület az áfa „átrendezése”. A másik gond, hogy egy drasztikus közüzemi- és gyógyszeráremelés újabb terheket ró a lakosságra, a kormány pedig egy monopóliumbarát politikát folytat. Gondoljunk csak az energiaellátásra, a szemétszállításra vagy a tömegközlekedésre – itt az állam politikáján múlik, hogy milyen árhelyzet alakul ki! Egyébként az adócsökkentésből, egyszerűsítésből bonyolítás lett. A kormány versenyhátrányba hozta az itteni vámkezelést és az importbehozatal kezelését a szomszédos országok automatikusan visszaigényelhető áfa-rendszeréhez képest. Hiszen itthon újból igényelni kell az áfát, ami azt jelentheti: ismét mód lesz az áfavisszatartásra.
– A következő kormányzati ciklusban elképzelhető-e radikális adócsökkentés?
– Szükséges lenne már idén fél évtől a munkahelyek létrehozását segítő tb-járulék és más bérterhek csökkentése. Nem tudjuk, hogy 2006-ban milyen állapotban lesz az ország. Egy adott helyzetre kell majd akkor választ adni. Az tény, hogy szorításban van az ország, hiszen a környezetünkben mindenütt kisebbek az adóterhek, ez pedig munkahelyek elvesztését jelenti.
– A fél évre betervezett államháztartási hiányt három hónap leforgása alatt elérte a Gyurcsány-kormány. Mi áll a súlyos, csuszamlásszerű deficit mögött?
– Az említett áfavisszatartás mellett a kormányzat még egy dolgot tolt át 2005-re. A közszféra 13. havi bérének „eltüntetése” 2004-ben 150-180 milliárddal tehermentesítette a költségvetést. A két tétel helyből mintegy 500 milliárd forintnyi valós hiánynak a be nem mutatását jelenti a 2004. évi költségvetési hiány kapcsán. S a ki nem fizetett beruházási számlákat még nem is említettem. Ilyen szituációban fel lehetne vetni a pótköltségvetés gondolatát, amire ráerősít a teljes pénzügyminiszteri, költségvetési, politikai csődsorozat. Amikor pedig ekkora pénzhiány van, a kormány MTV-székházat épít 75 milliárd forintért. Egyébként a hiány most már 180 milliárd forinttal nő havonta.
– Egyes vélekedések alapján, ha Magyarország nem lenne az EU és a NATO tagja, már bekövetkezett volna az államcsőd.
– Az államcsőd a finanszírozók bizalmának az elvesztése. Látják azt a nagy hitelezőközpontokban, hogy az ország szavahihetetlen, hiszen hányszor módosította a konvergenciafeltételeket a kormányzat? Most a harmadik szériánál tartunk; nem szavatartó a kormányzat. Be kell látni, hogy a pénzügyi kockázat nagy, csak az EU országai húzzák fel a magyar hitelképességet. Az Orbán-kormány idején, mondhatjuk úgy is, hogy ekkora hiteleket, ekkora bizalomvesztést már nem viselt volna el az ország. De az a legnagyobb probléma, hogy a kormányzat az utolsó tartalékokat éli fel, miközben bevallják, hogy még elő sem készítettek nagy gazdaságszerkezeti átalakításokat. Elő sem készítettek államigazgatási változásokat, vagy megújításokat. Teljes csőd a kormányzat eddigi három éve, és valószínűleg a negyedik évben rosszabb állapotban lesz az ország, mint 2002-ben volt úgy, hogy közben egy nagy rakás újabb adósságot vett a kormány a nyakába céltalanul. A kormányzat szemléletmódjával van a baj. A kormány legtöbb tagja nem is képviselő, nem járnak az emberek közé, nem látják a problémákat, „csak éljük túl, majd csak segít valaki” alapon politizálnak. A szocialista kormány visszaél az emberek kiszolgáltatott helyzetével cinikusan, és nagyon magára hagyta a magyar társadalom döntő részét.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
