A hazai kereskedelmi televíziózásban feltűnően profinak számító Megasztár készítői az első sorozat sikere láttán tovább rendezték soraikat. A gyenge pontokat megerősítették, tudatosabb lett a műsor sajtója, és több segítséget ígérnek a jövőben a résztvevőknek is. A Megasztár magyar találmány – bár a Popidol vagy az American idol című műsorfolyamok mintájára készült –, ezért nem kötik a licencműsorok szigorú előírásai. Magyar változatát svájci szakember, Christoph Buerge készítette el, aki, úgy tűnik, felismerte a hazai közönség igényét. A Ki mit tud? vetélkedők országában mindig nagy szeretettel fogadták a semmiből jött tehetségeket.
A műsor fokozatosan küzdötte fel magát, mondja Csényi Katalin főszerkesztő, hiszen eleinte alig kapott publicitást, de végül bizonyította: a színvonal csökkentése nélkül is lehet hódítani. Hazánk rosszul bánik a tehetségeivel, véli a főszerkesztő, nem kapnak lehetőséget, szerencse és sok kínlódás kell ahhoz, hogy egy zenész bejusson az országos média világába. A korábbi hasonló műfajú produkciók, mint például a Kifutó elmaradt sikere sem volt biztató, a kereskedelmi televíziók ezért el is pártoltak a zenei műsorok készítésétől. A Megasztár sikerét Csényi azzal magyarázza, hogy a produkció nagy szabadságot és nem utolsósorban elegendő pénzt kapott a Tv 2 vezetésétől. „Olcsó biztos, hogy nem volt a műsor, a legjobb és legtöbb lámpa, a legjobb hangosítás állt a rendelkezésünkre. Sokkal olcsóbban sokkal rosszabbat lehetett volna csinálni.”
A siker másik magyarázatát a főszerkesztő abban látja, hogy az emberek megérezték, nem valóságshow-t látnak, hanem őszinte produkciót, amelyben a műsorkészítők nem akartak érdekesebbek lenni, mint a versenyzők, akik viszont maximális támogatást és szabadságot élveztek. Csak azt a dalt énekelték el, amelyhez kedvük volt, azt a ruhát vették fel, amelyik nekik tetszett, és nem az volt a válogatás alapja, hogy ki milyen izgalmas televíziós személyiség, hanem hogy mit tud a színpadon. Emellett odafigyeltek a versenyzőkre, akik megérezték, hogy értük van a műsor. Csak így vált lehetővé, hogy tizenkét felszabadult, csiripelő fiatal dolgozzon együtt. (Arra a kérdésre, miért engedték be a politikát a műsorba – emlékezetes, Bakács Tibor zsűritag Tilos rádiós pólóban ülte végig az egyik döntőt tiltakozásul az ellen, hogy a médiahatóság büntetésből átmenetileg elhallgattatta az adót –, Csényi Katalintól azt a magyarázatot kapjuk: a szabadság nemcsak a versenyzőkre, hanem a műsor más szereplőire is kiterjedt.)
Bebizonyosodott, mondja a főszerkesztő, hogy az embereknek jobb az ízlésük, mint azt a kereskedelmi média feltételezi, és értékelik az őszinte, jó szándékú kezdeményezéseket. A Megasztár készítői nem a címlapokról válogatták a szereplőket, mégis elfogadták és megszerették őket, s nem voltak hajlandók bizonyos zenei színvonal alá menni. Úgy tűnik, jól döntöttek.
A közönség persze kíváncsi az új kedvencekre, s kíváncsisága olykor túllép a jó ízlés határain. A bulvársajtó pedig igyekszik mindent kideríteni magánéletükről, mindennapjaikról, családjukról. Meddig – és mikor ne tovább? Erre a kérdésre nemcsak a hirtelen az érdeklődés középpontjába és a címlapokra került versenyzőknek, hanem a produkció sajtóját irányító szakembereknek is fel kell készülniük. Magyar Rita sajtófőnök (akinek engedélye nélkül a Megasztár egyetlen érintettje sem nyilatkozhat) a második szériában vette át a műsor sajtójának kezelését. Azt mondja, az első sorozat sikeréért még meg kellett küzdeni, hiszen előzmény nélküli volt, a tanulságokat azonban levonták. A versenyzőknek például nagyobb biztonságot nyújtanak a műsor után is. A televíziós csatorna által felkért produkciós iroda szervezi a nyári turnét, illetve közvetíti az énekeseknek a lemez- és fellépésajánlatokat. Az első sorozat szereplői közül eddig Oláh Ibolyának, Tóth Verának, Gáspár Lacinak, Galambos Dorinának és Szabó Leslie-nek jelent meg lemeze, s nekik van olyan menedzsmentjük, amelyik biztosítja a rendszeres médiajelenlétüket. A többiek készülnek a lemezre, tanulnak vagy zenekarral dolgoznak. Pályaelhagyó még nincsen. Az egyik versenyző, Aczél Gergely Megasztárról szóló könyve pedig több ezer példányban kelt el.
Ami a médiajelenlétet illeti, Magyar Rita szerint elsősorban arra törekedtek, hogy a Megasztár kommunikációja pozitív legyen. Tehát hogy kellemes hírek jelenjenek meg a sajtóban. S hogy kiről mi? Minden érintett dönthetett arról, milyen mély bepillantást enged az életébe. Boogie vagy Torres Dani elzárkózott attól, hogy a magánéletéről nyilatkozzon. Caramel maga akarta elmondani családi hányattatásait, de nem akarta, hogy szülővárosába, Törökszentmiklósra újságírók menjenek. Ugyanakkor vannak információk, amelyeket a legjobb szándék ellenére sem lehet visszatartani, mondja Magyar Rita. Caramel és Bartók Eszter szerelembe esését a két fiatal nem kívánta nyilvánosságra hozni, de a menedzsment úgy döntött, minimális információt kell adni erről a sajtónak, hiszen előbb-utóbb úgyis kitudódik a kapcsolat.
Miként befolyásolhatja a média a versenyzőkről alakuló képet? S miként a produkció? A sajtófőnök szerint meglepő ugyan, de nem ők, hanem a nézők, a rajongók adományoznak állandó jelzőket, alkotnak karaktereket. „Az internetesek terjesztették el Torresről, hogy latin macsó, nem pedig mi.” A nagy nyilvánosság áldására és átkára azonban fel kell készülni. Eleinte még izgalmas, de később már teher a heti kétszer két órás találkozás a sajtóval, amikor mosolyogni, viselkedni kell, s mindezt napi tizenhat órás munka mellett, mondja Magyar Rita. Előfordul, hogy valaki kiborul, ilyenkor természetesen kap pszichológusi segítséget. De egyértelműen látszik, hogy a Megasztár második sorozatának versenyzői már tudatosabbak voltak, tisztában voltak azzal, hogy mit és miért vállalnak. Ezt erősíti meg Csényi Katalin is, aki úgy találta, hogy a második tizenkettővel könnyebb volt dolgozni. „Nagyobb volt bennük a bizalom, a szakmai alázat és kevesebb a kellemetlen magabiztosság. Az ismertséget pedig meg kell becsülni.”
Merthogy a műsor természetesen nem jótékonysági intézmény, még akkor sem, ha a résztvevők a havi fizetés mellett nemcsak kézzelfogható, hanem életre szóló ajándékokat is kapnak. A televíziós csatorna bevételt remél, a versenyzők pedig a karrier lehetőségét kapják cserébe. „Mi lefektetjük eléjük a sínt”, fogalmazza meg Csényi Katalin. Kérdés, ki hogyan tud rajta haladni. Annak van könnyebb – vagy épp nehezebb? – dolga, aki már tudja, mit szeretne. Gál Csaba Boogie vagy a már szintén régóta zenélő Pflum Orsi azért jelentkezett a versenyre, mert ismert szeretett volna lenni. Három hónap elég volt arra, amire évek munkája nem, mondja Magyar Rita. A szakemberek szerint a tizenkét versenyzőből ketten, Boogie és Caramel külföldön is piacképes lehet. Közös jellemzőjük, hogy nem úgynevezett mainstream, tehát divatos zenét művelnek. Boogie a blues, Caramel pedig az R & B irányzat felé vonzódik, ezekkel azonban nem lehet stadionokat megtölteni olyan országban, ahol a lakodalmas rock vezeti az eladási listát. Caramel és Boogie ennek ellenére nem alkuszik. „A csatornának kereskedelmi érdeke fűződött volna ahhoz, hogy a versenygyőztes Caramel döntős dalait lemezen megjelentesse. Az énekes azonban ehhez nem járult hozzá, s mi ezt a döntését elfogadtuk” – érzékelteti ezzel is a Megasztárt jellemző gondolkodásmódot Magyar Rita.
És a show megy tovább. Indul az újabb sorozat, s a szervezőknek nincs kétségük afelől, hogy jelentkezőkben nem lesz hiány. Már a második sorozat selejtezőjén is úgy érezték magukat a válogatást végző szakemberek, mintha új országban volnának. Újabb és újabb tehetségek érkeznek. A tinilányok tehát reménykedhetnek: új bálványokért lehet majd rajongani.
Egész pályás letámadás. A Megasztár második sorozatának reklámbevétele 1,2 milliárd forint volt. Tavaly a szavazatok átlaga meghaladta a 2,2 milliót, és ez a szám a tizenkettedik döntő végére megháromszorozódott. A reklámfilmek mellett a Tv 2 új bevételi forrásokra is talált. A mobiltelefonokra szánt színes háttérképek és csengőhangok mellett megtalálható a Csillagalbum című fényképalbum. Most új szolgáltatás indult Megahír néven, amely a kedvencekkel kapcsolatos sms-hírszolgálatot jelent. A Megasztár-játékokban a játékosok bebizonyíthatják, hogy nekik is a Megasztár színpadán van a helyük. A második széria esetében a Tv 2 a T-Mobile WAP-portálján, a t-zones-on is megjelent. A tv2.hu üzemelteti a Megasztár hivatalos honlapját, amely tartalmát tekintve jórészt az adásokra épít, de exkluzív interjúkkal, on-line interjúkkal, képgalériákkal és interaktív elemekkel szolgálja olvasóit. Megjelent még tízezer példányban a megasztárokkal foglalkozó könyv, illetve lapszámonként ötvenezer példány a hasonló témájú újságból, valamint a Megasztár-válogatás CD-n, amely már aranylemez. Az április 30-i döntőre az Arénában több mint tízezer jegy fogyott el két hét alatt, ezzel a Tv 2 jegyeladási rekordot döntött meg, amelyet korábban Paul McCartney koncertje tartott.
Gál Csaba Boogie:
Észnél kell lenni
– Igaz-e, hogy a Megasztárt csak ugródeszkának használta, mert amit tíz év alatt nem ért el, most három hónap alatt sikerült?
– Ezt nem mondanám. Inkább azért jelentkeztem, mert ki akartam próbálni magamat más műfajokban is, s az első sorozatban láttam, hogy erre a verseny során lehetőség van. Blueszenész vagyok, de más zene is érdekel, vagyis a Megasztár számomra szakmai és pszichológiai kaland volt.
– És hogy sikerült?
– Bár ilyen helyzetben nem nehéz deformálódni, úgy érzem, belül nem sokat változtam. Talán a korom miatt is jobban bírtam a megpróbáltatásokat, mint a fiatalok. Engem nem a fény és a csillogás vonzott, megvoltak a preferenciáim, és ezeket nem veszítettem szem elől. Emiatt is egyszerűbb esetnek bizonyultam, hiszen nyilvánvaló volt, hogy bizonyos irányokba nem vagyok hajlítható, így végig kisebb nyomás nehezedett rám, mint például a szépfiú trióra. Kialakult rólam az a kép, hogy én vagyok a korelnök, a tapasztalt zenész.
– A Megasztár nemcsak nagy csapda, de nagy esély is lehet. Mit kezd az eséllyel?
– Két út kínálkozik. Az egyik a korábbi zenészéletemből következik, tehát futtatom háromtagú zenekaromat, amely persze továbbra sem a legnépszerűbb vonulatba illeszkedik, így ez a feladat nem egyszerű. A második lehetőség, s e felé egyre nagyobb a nyomás, hogy kezdjek szólókarriert. Erről van ugyan elképzelésem, sőt kedvem és ötletem is lenne, de nagyon sok munka vár még rám, ha ezt az utat választom. Ugyanis eddig nem erre készültem. Dalokat kellene írni, kísérőzenekart szervezni, és még sokat tanulni.
– Meg fog élni a zenéből?
– Tizenhárom éves munkaviszonyt nem rúgok fel talánra. Nekem kell a biztos talaj a lábam alá. A pörgés előbb-utóbb alábbhagy, és nekem amúgy sem a mainstream az utam. Maradok az alternatív zenénél, akármilyen is abból a bevétel. A pénz nem kenyérre kell. Legfeljebb folytatom, amit eddig, visszamegyek az undergroundba.
– Igaz-e, hogy már van kanadai lemez- és koncertajánlata?
– Van, de ez nem függ össze a Megasztárral, ez a zenekaromnak szól. Éppen a Megasztár-turné miatt nem tudom kihasználni.
– És milyenek a hazai ajánlatok?
– Egyelőre még csak hallomásból tudok két nagy lemezkiadó cég érdeklődéséről, valamint néhány közepes és kisebb független kiadóéról.
– Milyennek látja a többi versenyző pályán maradási esélyeit?
– Biztos, hogy kétszer tizenkét embernek nem lesz piaca, és kezdődik a harmadik széria, amelyik hamar elhomályosítja az előzőket. Az marad meg, aki valóban kiugróan tehetséges és elég okos, céltudatos is. Nagyon fontos, hogy milyen kezekbe kerül.
– Nem gond, hogy túl fiatalok, tapasztalatlanok?
– A popsztárság fiatal embereknek való. A hippik azt mondták: ne higgy senkinek harminc fölött!
– Hasznos vagy inkább káros műsor a Megasztár?
– Hasznos, hiszen ehhez fogható kitörési lehetőség nincs a mai magyar popzenében. Magyarország a Ki mit tud? országa, ahol szeretik azokat, akik a semmiből, közülünk jönnek, és megvalósítják az álmainkat. Azért, mert bizonyosan lesznek vesztesek, nem mondanám senkinek, hogy ne induljon el, ha zenei ambíciói vannak. De szedje össze az eszét!
Tóth István:
Lányaim szeretik a színpadot
– Két tinédzser lányát engedte el a versenyre. Nem lesz túl mély nekik a víz?
– Veronikának ez már a sokadik versenye volt. Városi, megyei, országos döntőkben ért el előkelő helyezéseket. Évek óta tanult énekelni, és rendszeresen szerepelt színpadon. Gabriellának is ez volt a szíve vágya, rockegyüttese van. Amikor pedig a nővére a Megasztár színpadán állt, csak azt hajtogatta: én is ott szeretnék énekelni. Mindketten szeretik a csillogást. De emellett Vera valóban úgy érzi, hogy az énekével, a kisugárzásával örömet tud és akar is szerezni az embereknek. Ezt a versenyen is többször mondták neki: képes eljutni a lélekig.
– Mindkét lány félbehagyta tanulmányait. Enynyire hisznek az énekesi karrier sikerében?
– Folytatni fogják az iskolát, mindkettejüknek hátravan még két év az érettségiig. Vera szeretne azután dzsessztanulmányokat folytatni, s egyszer majd átadni másoknak, amit tanult. Jól bánik a gyermekekkel, szereti őket. A húgát is ő tanította énekelni. Úgy gondolom, mindkettejükben megérik majd, hogy mit akarnak, ez bennük kell hogy kiforrjon. Ha akarnak tanulni, mi ott leszünk mellettük, és támogatjuk őket. Az éneklés mellett mindketten magántanulóként fejezhetik be az iskolát. Vera nagyon sokat dolgozik, fellépései vannak, s ehhez járul még a protokoll, a médiaszereplések. Ebből ma megél. Azt hiszem, nem zárja ki egymást a tanulás és a munka. Vera barátja, Mujahid Zoltán is jár egyetemre, és közben vállal fellépéseket.
– Sokat változtak a gyermekei a Megasztár hatására?
– Verának kellett két hónap, amíg visszazökkent, újra magára talált. Ennyire Gabriellának is bizonyosan szüksége lesz. Rövid idő alatt nagy volt a változás, nagy a feszültség. Viselkedniük kellett, új szabályokhoz alkalmazkodniuk.
– Ha már végigélte a nehézségeket Verával, nem volt nehezebb elengedni Gabit is utána?
– Nem szívesen engedtük. Kikötöttem, hogy csak akkor mehet, ha megnyer egy regionális versenyt. Megnyerte. Az ember nem ismeri igazán a gyermekeit. Soha nem gondoltam, nem láttam, hogy a kisszobában énekelgető Verának ekkora kisugárzása van. Azt hiszem, akkor lenne lelkiismeret-furdalásom, ha nem engedem el őket.
– Elégedett a tévécsatornával kötött szerződésükkel?
– A szerződésről nem nyilatkozhatom.
– Úgy tudom, átvette lányai menedzselését.
– Ez túlzás,
