A hazai kereskedelmi televíziózásban feltűnően profinak számító Megasztár készítői az első sorozat sikere láttán tovább rendezték soraikat. A gyenge pontokat megerősítették, tudatosabb lett a műsor sajtója, és több segítséget ígérnek a jövőben a résztvevőknek is. A Megasztár magyar találmány – bár a Popidol vagy az American idol című műsorfolyamok mintájára készült –, ezért nem kötik a licencműsorok szigorú előírásai. Magyar változatát svájci szakember, Christoph Buerge készítette el, aki, úgy tűnik, felismerte a hazai közönség igényét. A Ki mit tud? vetélkedők országában mindig nagy szeretettel fogadták a semmiből jött tehetségeket.
A műsor fokozatosan küzdötte fel magát, mondja Csényi Katalin főszerkesztő, hiszen eleinte alig kapott publicitást, de végül bizonyította: a színvonal csökkentése nélkül is lehet hódítani. Hazánk rosszul bánik a tehetségeivel, véli a főszerkesztő, nem kapnak lehetőséget, szerencse és sok kínlódás kell ahhoz, hogy egy zenész bejusson az országos média világába. A korábbi hasonló műfajú produkciók, mint például a Kifutó elmaradt sikere sem volt biztató, a kereskedelmi televíziók ezért el is pártoltak a zenei műsorok készítésétől. A Megasztár sikerét Csényi azzal magyarázza, hogy a produkció nagy szabadságot és nem utolsósorban elegendő pénzt kapott a Tv 2 vezetésétől. „Olcsó biztos, hogy nem volt a műsor, a legjobb és legtöbb lámpa, a legjobb hangosítás állt a rendelkezésünkre. Sokkal olcsóbban sokkal rosszabbat lehetett volna csinálni.”
A siker másik magyarázatát a főszerkesztő abban látja, hogy az emberek megérezték, nem valóságshow-t látnak, hanem őszinte produkciót, amelyben a műsorkészítők nem akartak érdekesebbek lenni, mint a versenyzők, akik viszont maximális támogatást és szabadságot élveztek. Csak azt a dalt énekelték el, amelyhez kedvük volt, azt a ruhát vették fel, amelyik nekik tetszett, és nem az volt a válogatás alapja, hogy ki milyen izgalmas televíziós személyiség, hanem hogy mit tud a színpadon. Emellett odafigyeltek a versenyzőkre, akik megérezték, hogy értük van a műsor. Csak így vált lehetővé, hogy tizenkét felszabadult, csiripelő fiatal dolgozzon együtt. (Arra a kérdésre, miért engedték be a politikát a műsorba – emlékezetes, Bakács Tibor zsűritag Tilos rádiós pólóban ülte végig az egyik döntőt tiltakozásul az ellen, hogy a médiahatóság büntetésből átmenetileg elhallgattatta az adót –, Csényi Katalintól azt a magyarázatot kapjuk: a szabadság nemcsak a versenyzőkre, hanem a műsor más szereplőire is kiterjedt.)
Bebizonyosodott, mondja a főszerkesztő, hogy az embereknek jobb az ízlésük, mint azt a kereskedelmi média feltételezi, és értékelik az őszinte, jó szándékú kezdeményezéseket. A Megasztár készítői nem a címlapokról válogatták a szereplőket, mégis elfogadták és megszerették őket, s nem voltak hajlandók bizonyos zenei színvonal alá menni. Úgy tűnik, jól döntöttek.
A közönség persze kíváncsi az új kedvencekre, s kíváncsisága olykor túllép a jó ízlés határain. A bulvársajtó pedig igyekszik mindent kideríteni magánéletükről, mindennapjaikról, családjukról. Meddig – és mikor ne tovább? Erre a kérdésre nemcsak a hirtelen az érdeklődés középpontjába és a címlapokra került versenyzőknek, hanem a produkció sajtóját irányító szakembereknek is fel kell készülniük. Magyar Rita sajtófőnök (akinek engedélye nélkül a Megasztár egyetlen érintettje sem nyilatkozhat) a második szériában vette át a műsor sajtójának kezelését. Azt mondja, az első sorozat sikeréért még meg kellett küzdeni, hiszen előzmény nélküli volt, a tanulságokat azonban levonták. A versenyzőknek például nagyobb biztonságot nyújtanak a műsor után is. A televíziós csatorna által felkért produkciós iroda szervezi a nyári turnét, illetve közvetíti az énekeseknek a lemez- és fellépésajánlatokat. Az első sorozat szereplői közül eddig Oláh Ibolyának, Tóth Verának, Gáspár Lacinak, Galambos Dorinának és Szabó Leslie-nek jelent meg lemeze, s nekik van olyan menedzsmentjük, amelyik biztosítja a rendszeres médiajelenlétüket. A többiek készülnek a lemezre, tanulnak vagy zenekarral dolgoznak. Pályaelhagyó még nincsen. Az egyik versenyző, Aczél Gergely Megasztárról szóló könyve pedig több ezer példányban kelt el.
Ami a médiajelenlétet illeti, Magyar Rita szerint elsősorban arra törekedtek, hogy a Megasztár kommunikációja pozitív legyen. Tehát hogy kellemes hírek jelenjenek meg a sajtóban. S hogy kiről mi? Minden érintett dönthetett arról, milyen mély bepillantást enged az életébe. Boogie vagy Torres Dani elzárkózott attól, hogy a magánéletéről nyilatkozzon. Caramel maga akarta elmondani családi hányattatásait, de nem akarta, hogy szülővárosába, Törökszentmiklósra újságírók menjenek. Ugyanakkor vannak információk, amelyeket a legjobb szándék ellenére sem lehet visszatartani, mondja Magyar Rita. Caramel és Bartók Eszter szerelembe esését a két fiatal nem kívánta nyilvánosságra hozni, de a menedzsment úgy döntött, minimális információt kell adni erről a sajtónak, hiszen előbb-utóbb úgyis kitudódik a kapcsolat.
Miként befolyásolhatja a média a versenyzőkről alakuló képet? S miként a produkció? A sajtófőnök szerint meglepő ugyan, de nem ők, hanem a nézők, a rajongók adományoznak állandó jelzőket, alkotnak karaktereket. „Az internetesek terjesztették el Torresről, hogy latin macsó, nem pedig mi.” A nagy nyilvánosság áldására és átkára azonban fel kell készülni. Eleinte még izgalmas, de később már teher a heti kétszer két órás találkozás a sajtóval, amikor mosolyogni, viselkedni kell, s mindezt napi tizenhat órás munka mellett, mondja Magyar Rita. Előfordul, hogy valaki kiborul, ilyenkor természetesen kap pszichológusi segítséget. De egyértelműen látszik, hogy a Megasztár második sorozatának versenyzői már tudatosabbak voltak, tisztában voltak azzal, hogy mit és miért vállalnak. Ezt erősíti meg Csényi Katalin is, aki úgy találta, hogy a második tizenkettővel könnyebb volt dolgozni. „Nagyobb volt bennük a bizalom, a szakmai alázat és kevesebb a kellemetlen magabiztosság. Az ismertséget pedig meg kell becsülni.”
Merthogy a műsor természetesen nem jótékonysági intézmény, még akkor sem, ha a résztvevők a havi fizetés mellett nemcsak kézzelfogható, hanem életre szóló ajándékokat is kapnak. A televíziós csatorna bevételt remél, a versenyzők pedig a karrier lehetőségét kapják cserébe. „Mi lefektetjük eléjük a sínt”, fogalmazza meg Csényi Katalin. Kérdés, ki hogyan tud rajta haladni. Annak van könnyebb – vagy épp nehezebb? – dolga, aki már tudja, mit szeretne. Gál Csaba Boogie vagy a már szintén régóta zenélő Pflum Orsi azért jelentkezett a versenyre, mert ismert szeretett volna lenni. Három hónap elég volt arra, amire évek munkája nem, mondja Magyar Rita. A szakemberek szerint a tizenkét versenyzőből ketten, Boogie és Caramel külföldön is piacképes lehet. Közös jellemzőjük, hogy nem úgynevezett mainstream, tehát divatos zenét művelnek. Boogie a blues, Caramel pedig az R & B irányzat felé vonzódik, ezekkel azonban nem lehet stadionokat megtölteni olyan országban, ahol a lakodalmas rock vezeti az eladási listát. Caramel és Boogie ennek ellenére nem alkuszik. „A csatornának kereskedelmi érdeke fűződött volna ahhoz, hogy a versenygyőztes Caramel döntős dalait lemezen megjelentesse. Az énekes azonban ehhez nem járult hozzá, s mi ezt a döntését elfogadtuk” – érzékelteti ezzel is a Megasztárt jellemző gondolkodásmódot Magyar Rita.
És a show megy tovább. Indul az újabb sorozat, s a szervezőknek nincs kétségük afelől, hogy jelentkezőkben nem lesz hiány. Már a második sorozat selejtezőjén is úgy érezték magukat a válogatást végző szakemberek, mintha új országban volnának. Újabb és újabb tehetségek érkeznek. A tinilányok tehát reménykedhetnek: új bálványokért lehet majd rajongani.
Ford Ranger Super Duty
Még hatszáz kiló sár sem akadályozza a Ford Ranger Super Dutyt
