Elmaradt a beígért Kánaán

Miközben a ceremóniákra elkülönített több száz millió forintos állami pluszkiadással ünnepeltük hazánk egyéves EU-tagságát, nem készült hivatalos kormányzati értékelés arról, hogy milyen az élet az unión belül. Még nagyobb probléma, hogy az érintettek – kormányzati szervek, politikai pártok, kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények, továbbá a civil szféra más agytrösztjei – sem elemezték a helyzetet. Nem tudni tehát, hogy konkrétan milyen előnyökkel-hátrányokkal jár Magyarország és az állampolgárok számára a tavaly májusban bekövetkezett nyugati integráció.
Most arra keressük a választ, hogy mi az egyesztendős EU-tagság hozadéka, továbbá: mik a kilátások. Nos, a tapasztalatok bizony nem kedvezőek. Röviden: elszaladtak az árak, a drágulás mértéke minden területen elképesztő, valamint ránk zúdultak az olcsó élelmiszerek. Igaz, hogy néhány tízezer magyar dolgozik a közösség különböző országaiban, eközben az alacsony foglalkoztatási szintet produkáló Magyarországot a szlovákiai munkavállalók ezrei lepik el, az orvosok pedig Nyugatra tartanak. S az agrárpénzeket sem fizetik ki időben a gazdáknak, a kormányzati gazdaságpolitika mind távolabb kerül az euróbevezetéstől. Bár a hivatalos kimutatások alapján egyelőre nem lettünk nettó befizetői az Európai Uniónak, a tagságból fakadó 76,5 milliárdos bevétel elenyésző pénz a központi költségvetés főszámaihoz képest. Nagyjából annyi, mint amennyivel a magát baloldalinak definiáló kormány hatalomra jutását követően megkurtította az otthonteremtési programot.
Mielőtt a helyzetet részletesebben elemeznénk, nézzük, miként is vélekednek az uniós bővítésről és benne Magyarország szerepéről Nyugaton. Aligha találhatnánk a témában semlegesebb értékelőt, mint a nem EU-tag Svájcot, amelynek újságjai – meglepő módon – részletesen foglalkoznak a témával. Például a St. Galler Tagblatt szerint Magyarország uniós tagságának egy éve kétarcú. „A gazdasági teljesítmény elfogadható, de a hároméves szociáldemokrata kormányzás alatt az ország eladósodása drasztikusan felgyorsult, az adóbevételek jelentősen csökkentek, a budapesti pénzügypolitika pedig számos befektetőt elrettentett” – hívja fel a figyelmet a St. Galler Tagblatt című újság. Kelet-Svájc legnagyobb regionális lapja Rudolf Grubernek az uniós bővítés mérlegét megvonó bécsi tudósítását közli. A Magyarország: háttérben című fejezetben Gruber a következőket írja: Magyarország, amely már a kommunista időkben is reformjairól volt ismert, most háttérbe szorult. Ennek megfelelően – legalábbis így tartja a lap – kétarcú az uniós tagság egy esztendejének mérlege. A lakosság kevesebb mint fele látja pozitívan az ország belépését. Miközben a gazdasági teljesítmény elfogadható, a négyszázalékos növekedés az EU-átlaghoz képest viszonylag jónak mondható, a munkanélküliség immár hétszázalékos. A napokban Draskovics Tibor pénzügyminiszternek vennie kellett a kalapját – emlékeztet rá a St. Galler Tagblatt, amely szerint a korábbi szegényebb szomszédok, mint például Szlovákia, a külföldi befektetők számára immár kedvezőbb letelepedési feltételeket ajánlanak. Eközben a magyar–szlovák határon majdnem olyan a munkaerő-piaci helyzet, mint a lengyel–német határon: az olcsóbb szlovákiai munkavállalók egyre több munkahelyet vesznek el a magyaroktól, az autóiparban éppen úgy, mint a kis- és közepes vállalkozások területén. Az első uniós év veszteseinek a magyar gazdák számítanak, bár ennek okai elsődleges nem Brüsszelben, hanem Budapesten keresendők. A kormány az uniós támogatások kifizetésével egyszerűen késlekedett – íme a kép a magyar uniós tagságról Svájcban.
Hazánk olyan pillanatban csatlakozott az Európai Unióhoz, amikor is a világgazdasági és kereskedelmi feltételek a legkedvezőbbek voltak. Éves szinten tudniillik 5-6 százalékos bővülést produkált a globális gazdaság – ilyen átlagos növekedési tempót rég nem látott már a világ. Ide tartozik, hogy a megelőző esztendőkhöz képest az Európai Unió gazdasága is felpörgött: két százalék fölött volt a bővülés mértéke. Bár a 2004-ben csatlakozott nyolc kelet- és közép-európai ország átlagban szintén ötszázalékos bővülési ütemet produkált, mi, magyarok, a tavalyi négyszázalékos növekedéssel lefelé húztuk a mezőnyt. Rajtunk és a cseheken kívül mindenki látványosan elhúzott. Méghozzá úgy, hogy a többi ország betartotta a költségvetési fegyelmet is. Ennek következményeként az új EU-államok közül Észtország, Litvánia és Szlovénia már tavaly csatlakozott az uniós valutaárfolyam-rendszerhez (ERM II), amely előszobája az euróövezetnek. Ugyanakkor Magyarország nemhogy adósa az euróbevezetés feltételeinek, hanem tavalyi vállalása nyomán még hátrébb is került. Ráadásul itt a legnagyobb az ikerdeficit (a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya). Nyugati befektetőházak és banki szakértők szerint felettébb kétséges, hogy hazánkban 2010-től euróval lehet majd fizetni.
Vagyis a kedvező globális klíma és az uniós tagság ellenére hazánk a perifériára került. Ez pedig azért is gond, mert Magyarország úgynevezett külpiaci kitettsége – a magyar GDP döntő részét az export teszi ki – túlzott. Nem rózsásabb a helyzet, ha a pályázati pénzeket – mint a Kánaán „küszöbértékét” – vesszük górcső alá. Bár a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) kimutatásai alapján az egy főre jutó tenderek ügyében jól állunk, a számos támogatási alapból és pályázati pénzből 183,2 milliárd forint érkezett a központi kasszába. Van azonban tagdíj is az elitcsoportban, így a szóban forgó összegből hazánk kapásból 106,7 milliárdot fizetett vissza Brüsszelnek.
Nem kívánjuk elhallgatni, hogy az NFH által megpályáztatott csomagban elméletileg már 200 milliárd forint elköltéséről döntöttek, ám alig több mint tízmilliárdot fizettek ki. Sok a gond az agrártámogatások kifizetésével is (gondoljunk csak az év eleji gazdatüntetésekre, továbbá arra, hogy milyen „hatékonyan” működik a rendszer), bele is bukott Németh Imre földművelésügyi miniszter.
De mi várható 2005-ben? Nos, uniós tagságunk második évében lassul a világgazdaság és vele együtt Nyugat-Európa. A német konjunktúra romlása az eddig gondoltnál is jobban lassíthatja a magyar gazdaság növekedését. A gazdaságkutatók szerint a munkanélküliség tovább emelkedik. A romló külső körülmények miatt pozitív kormányzati túlköltekezésre sem lehet számítani, vagyis az állami beruházások felpörgetésére, hiszen nagy az államháztartási hiány, amiért uniós deficiteljárás van hazánk ellen. Megoldást jelenthetne a külföldi működő tőke beáramlása, csakhogy hazánk már rég nem célország a befektetők szemében, illetve az uniós források lehívása, ám a kormány még az elnyert pályázati pénzeket sem fizette ki.
A jelek szerint egyéves uniós tagságunk negatív eredményét sikerül 2005-ben is megőriznünk. Magyarország ugyanis másodosztályú tagállammá küzdötte le magát az Európai Unióban. Ide sorolnak bennünket. Már az újak körében is.