A pénteki elődöntőben úgy nyert a Honvéd a horvát Jug Dubrovnik ellen, hogy nem igazán szolgált rá – a vasárnapi fináléban viszont győzelmet érdemelt volna, mégis kikapott. Csakhogy hiába játszották ugyanazon a helyszínen mindkét összecsapást, a nápolyi Scandone uszoda az első mérkőzésen semleges helyszínnek számított, a másodikon ellenben a Posillipo otthonának, ahol a vendégnek ritkán terem babér. Mert bár a házigazda a vízben is éppen elég erős, ha mégsem lenne az, megkapja a szükséges támogatást a partról.
Kezdetben ennek semmi jele nem látszott szombaton, hiszen a Domino 2-0-ra vezetett, majd a nápolyiak még az első negyedben 3-3-ra egyenlítettek, de a következő 14 percben egyetlen gólt sem lőttek. Kiismerhetően, ötlettelenül támadtak, és elöl ugyan a magyarok sem sziporkáztak, de a védekezésük egy nap alatt egy szezonra valót fejlődött, így a második és a harmadik periódus 1-0-s részeredményével a hajrá előtt az állás 5-3 volt ide. A pénteki meccs hasonló időszakában ugyanezt a hátrányt kellett ledolgozni, szombaton pedig az előnyt kellett volna megtartani. Mégsem sikerült, és ezért még nem is igazán okolhattuk a bírókat, mert Zlokovics bravúros szépítéséhez a mieink teszetoszasága is kellett, majd a végén Silipo 6 másodperccel a duda előtt csikarta ki a 7-7-et és a hosszabbítás lehetőségét.
A ráadás első felében először vezettek a házigazdák, ám a Honvéd egalizált, következhetett az utolsó három perc. A játékvezetők ebben két emberelőnyt ítéltek, a sportág íratlan szabályai szerint egyet illett volna ide, egyet oda. Ám ezúttal mindkettőt az olaszok kapták, és miután az egyiket be is vágták, hátul már nem válogattak az eszközökben, mégsem kerültek hátrányba. Sőt, a Honvéd ellen fújtak kontrát a bírók, és a világ legjobbnak tartott csapata mindezzel már nem tudott megbirkózni. A Posillipo pólósai meccs közben is önkívületi állapotban hergelték az ellenfelet, amikor aztán 9-8-as győzelmükkel megváltoztathatatlanná vált, hogy övék az Euroliga, féktelen, délolaszos ünneplésbe fogtak.
Az indulatokat eközben a Honvédnál is nehéz volt kordában tartani, leginkább talán a háromgólos Szívós Márton tűnt elkeseredettnek. Hiába, korábban számos méltánytalanság érte már a magyar pólót, de az elmúlt majdnem egy évtizedben ez megváltozott: épeszű játékvezető már nem is törekedett arra, hogy megveresse bombaerős, szinte egyeduralkodóvá vált válogatottunkat. A nápolyi hétvégéig a Domino-BHSE is végigtarolta Európát, ám a pénteki elődöntőben némi bizonytalanságot árult el, és szombaton ebbe is belekapaszkodhattak, akik a vesztét akarták. Két éve Genovában a Pro Recco, idén Nápolyban a Posillipo kaparintotta meg a legrangosabb klubtrófeát a magyar bajnok orra elől, így jövőre a viszszavágás mellett abban is bízhatunk, hogy a Final Fourt valószínűleg nem Olaszországban rendezik. A 3. helyért a szintén olasz Pro Recco – Madaras Norbert három góljával – 11-7-re verte a horvát Jug Dubrovnikot.
origo.hu
Menekül a Tisza, tüntetik el a nyomokat, de már késő
