Sokkal nagyobb bajnak tűnik az a rohamosan táguló szakadék, amelynek neve értetlenség, és amely a választott vezetőket a választóktól választja el. E szakadék mélységének érzékeltetésére érdemes utalni arra a magától értetődő természetességre, amellyel a berlini törvényhozás fogadta el az uniós alkotmánytervezetet, miközben a nagyon is Európa-barát balliberális német Die Zeit című hetilap legfrissebb számának elemzése ezzel a mondattal kezdődik: „Még sohasem szidták Európát annyit, mint ma.” Németországban terjed a félelem a bérdömpingtől és a szociális leépüléstől. A németek mindezért Brüsszelt okolják. És ha valakinek ez még mindig nem elég, vessen egy pillantást a német IG Metall szakszervezet honlapjára, mert ott A fosztogatók itt vannak címmel olyan szöveget és karikatúrákat lát, amelyek a nemzetiszocialista és a kommunista idők óta nemigen voltak „divatban”: kürtőkalapos, igen hosszú, hajlott orrú kapitalista vérszívók repkednek a német ipar fölött.
Nehéz helyzetben van az „establishment”. Hogyan magyarázza meg azt, hogy „szuper-európai”, „mintaliberális” hollandok a felmérések szerint elutasítják az új európai alkotmányt? – vetik fel a kérdést egyre többen. Hollandiában is futótűzként terjed a kiábrándultság az unióval szemben. A hollandok úgy érzik, szuverén voltuk kerül veszélybe, ha elfogadják az új alkotmányt – panaszkodik a Volkskrant című napilap. Kovács László brüszszeli adóügyi biztos még MSZP-elnök korában azt mondta a csatlakozás előtt, hogy senki nem jár rosszabbul a belépéssel. A felmérések azt mutatják, hogy Kovácsnak uniós ügyekben már kevesen hisznek, ahogy a hasonló véleményt osztó francia, holland, dán és brit társainak sincs több hitelük. Európa népe mind jobban kiszeret abból, amit kérdezése nélkül építettek fel – állapítja meg egyre több politológus.

Strandra indultak, de sosem tértek haza – ma is fájó seb, ami a Mosoni-Dunánál történt