Fricska az uniós elitnek

Némiképp alátámasztják a feltételezést a szavazók körében készült és francia napilapokban közölt felmérések adatai, hogy a nem győzelmében szerepet játszott a Raffarin-kormánnyal szemben felkorbácsolt indulat. A kormányzó jobbközép pártok, az UMP (Népi Mozgalom Unió) és az UDF (Unió a Francia Demokráciáért) szavazói ugyanis elsöprő többséggel (75-80 százalékos arányban) kiálltak a ratifikálás mellett. Az ellenzékben lévő pártok azonban elvetették az alkotmányos szerződést. Ez utóbbi adat különösen az 59 százalékban nemmel és csak 41 százalékban igennel voksoló szocialisták esetében feltűnő, hiszen a François Hollande vezette ellenzéki párt tavaly év végén még párton belüli népszavazáson állt ki – éppen a mostanival fordított arányban – a konventben elfogadott szöveg mellett. Még a hagyományosan Európa-barát zöldek is nemmel szavaztak, a kisebb, radikális pártok körében pedig – más-más okok miatt – tarolt a nem, mind a jobb, mind a baloldalon.
A szavazatok szociológiai öszszetétel szerinti megoszlása azt tükrözi: csak a felső vezetők és a szabadfoglalkozású értelmiségiek körében szimpatikus az alkotmány (65 százalék). Elsöprő fölénnyel utasították el az alkotmányos szerződést a társadalom szegényebb néprétegei: a munkások (79 százalék), a gazdák (70 százalék) és az alkalmazottak (67 százalék).
Ami az indokokat illeti, a nemmel szavazók leginkább attól tartanak, hogy a szerződés a munkanélküliség további erősödéséhez vezet (46 százalék). Sokan tartották a szöveget „túl liberálisnak” (34 százalék). A török csatlakozás ellenzése viszont nem játszott jelentős szerepet: csak a jobboldali szavazók 35 százalékának döntését motiválta.
Közben Hollandiában is a nemnek áll a zászló. Bár a 150 tagú holland parlament többsége támogatná az alkotmányt, a jelek szerint a választók többsége és egyes parlamenten kívüli pártok másként gondolkodnak a kérdésről. Bonyolítja a helyzetet, hogy a felmérések szerint – függetlenül a pártvezetés álláspontjától – a jobboldali liberális VVD és a szociáldemokrata PvDA híveinek nagy része is nemmel szavaz majd. A nézetkülönbségek láttán Hollandiában általános a vélemény, hogy a nem szavazatok győzelme nemcsak kormányválságot idézhet elő, de a „liberális mintaállam” maradék tekintélyére is súlyos csapást mérne.
A vezetője 2003-as meggyilkolása óta alaposan meggyengült Pim Fortuyn Listája következetesen nemre szólítja fel híveit. Hasonlóképpen szavaz majd a mozlimellenességéről ismert, a VVD-ből kivált Geert Wilders pártja – ők elsősorban a török csatlakozás megakadályozása érdekében utasítják el az európai alkotmányt. Nemre buzdítanak majd a különféle szélsőbaloldali pártok is, köztük az SP nevű maoista formáció, amely elsősorban a militarizmusra és a neoliberalizmusra mond nemet, és úgy véli, az alkotmány elfogadásával megerősödne a holland nemzetállami eszme. Még egy magatartás körvonalazódik Hollandiában: a távolmaradásé. Az előrejelzések szerint mindöszsze negyvenszázalékos részvétel várható.