Felületesnek tartom a Gyurcsány-féle, nemrég kidolgozott adóztatási csomagot. Slendrián munka. Olyan alapvetések maradtak ki belőle, mint például a kalákában történő munka megadóztatása. Vagyis amikor házad építéséhez, pajtád felújításához, disznód levágásához összeverbuválsz szomszédot, rokont, komálós havert, Bélát a központi ivóból, Rózsikát a fonóból…
Namost, az ilyen jellegű munkákra is szigorúan ki kellene vetni a vámot, nehogy már markába röhögjön a Béla, kacagjon Rózsika, ejh, de jól kibabráltam a központi költségvetéssel, fel is veheti mindjárt az utolsó kenetet… Szóval eme felületes ügyintézés elfogadhatatlan egy EU-tagországban. Az állampolgár valamennyi bőrét le kell nyúzni (talpától a kutacsig), dolgozni csak pontosan és szépen – ahogyan azt a költő is megmondta.
A példákat persze sorolhatnám tovább, ha például arra kérem szomszédomat, ugyan, vigye már ki sétáltatni a kutyáimat (szükségüket végzendő), mert nekem találkozóm van Kofi Annannal, vagyis nem érek rá – itt is elkerülhetetlen az állami beavatkozás. Át kéne gondolnia a kormánypárti szektornak, hogy például a lélegzetvétel adóköteles-e. Azzal ugyanis, hogy ritmikusan be-beszívunk oxigént, terhet teszünk az állam vállára, annak ugyanis növelnie kell a szén-dioxidot semlegesítő zöldövezeti területeket, ami ugye költségekkel jár.
Bonyolult, nehezen követhető területen járunk. Számolnunk kell az állampolgári érzékenységgel, talán nem mindenki ért egyet a gyurcsányi tézisekkel (lásd soproni választás). A puding próbája majd ezután következik. Lenyeli-e a közvélemény a fennkölt javaslatokat, avagy kaszát, kapát fog – de nem a tavaszi munkálatok végett? Mondom, dolgozni kell még az új adócsomagon. De ne csüggedjünk, lesz még böjtje.
origo.hu
Sokkos állapotban van a Palatinuson medencébe fulladt kislány édesanyja
