Bordeaux a világ legismertebb borvidéke. Innen kerülnek ki a legdrágább és legkeresettebb borok, és valami el nem oszló legenda járja körül a régiót. Különös rangú az a bordeaux-i verseny, amelyen arany- és ezüstérmet nyert pincészetének két bora. Ön két éve tulajdonosa a borászatnak. Min változtatott?
– Valójában 2003 közepén vettük meg a nagy múltú pincészetet. Tömegtermelő pince volt már a szocializmusban is. Mi új koncepcióval álltunk elő, amely szerint nemcsak a csomagolás, hanem a beltartalom is számít, ezért nagyon alacsony terheléssel készítettük borainkat. Ez valójában drasztikus terméskorlátozást jelent. Minőségi bornál 2,5–3, nagyon magas minőségnél 1,5 kiló tőkénként a szüretelt szőlő mennyisége, mi pedig 2003-ban már elértük a tőkénkénti félkilós arányt is. 2003-ban volt az első szüretünk, s már akkor több versenyen nyertünk merlot-val, cabernet-vel. Minden érem annyit ér, amenynyit gondolnak róla, és Bordeaux-ról elég sokat gondolnak. Az esemény meglehetősen nagy tekintélyre tett szert az elmúlt 30 évben. Itt mindenki szeretne valamilyen érmet nyerni. Talán vannak látványosabb versenyek, de Bordeaux tekintélye átsugározza fényét a versenyre.
– Tudja, hogy hány bort neveztek be?
– Évente közel 5000 bort neveznek, és micsoda borokat! Minden pincészet – a világ minden tájáról – igyekszik a legjobb termékeit küldeni ide. A lebonyolítás piaci szempontból még érdekesebbé teszi a versenyt, itt ugyanis közel 800 kóstoló végzi az értékelést, akiknek egy része nem hivatásos, hanem borklubok, boriskolák tagja, akik természetesen rendelkeznek a szükséges végzettségekkel. A verseny éppen ezért jól tükrözi a bor iránt érdeklődő közönség ízlésvilágát, ami a díjazottakat akár piaci sikerekkel is kecsegtetheti. A verseny eredményeire figyelnek mind a kereskedők, mind a fogyasztók, az itt díjazott borok nagyobb megbecsülésre számíthatnak. A verseny szervezői figyelnek az ellenőrzésre is, és utólagosan, a boltokban megvásárolva ellenőrzik a minőséget. Megvallom, ilyen előzmények után értékelhetjük igazán a Szent Gaál Pincészet eredményét. A pincészet két borral nevezett. A cabernet franc (passionata) aranyérmet, a cabernet sauvignon válogatása pedig ezüstérmet szerzett. Ezek a borok mindössze 1,5 kg/tőke terheléssel készültek, és tizenhat hónapig értek magyar tölgyfa hordókban. Szekszárd rendkívül alkalmas cabernet franc termesztésére, mert minden évben kiválóan beérik ez a szőlőfajta, a merlot-val együtt. Mivel a klíma nem túlzottan meleg, ezért nagyon szép savak maradnak, és rendkívül gazdag illatvilág.
– Amit említek, az falanszterdolog. Amikor valaki Bordeaux-ban aranyérmet nyer, el tudom képzelni, hogy állami helyről megkeresik, s felajánlják, hogy ez az eredmény legyen az országimázs része, marketingmunkájuk egyik eleme.
– Az Agrármarketing Centrumnak drasztikusan csökkentették a marketing-költségvetését: idén már csak 700 millió forintjuk van. Pedig az agrárexportot nem- csak a vidék megtartóerejének fokozása érdekében kellene támogatni, hanem azért is, mert ez a külkereskedelmünkben a kevés pozitívumot felmutató szektorok egyike. Azonban az EU-ba lépésünk után a szektor egyenlege drasztikusan, 30 százalékkal romlott. Az agrármarketinget nem lehet szétválasztani, mert Magyarországot mint jó minőségű termékeket gyártó országot kellene eladni. A bor marketingje pedig már csak hab lenne a tortán… Egy gondolat erejéig visszatérnék a bordeaux-i versenyre. Magyarország még sohasem szerepelt ilyen jól, összetettben az ötödik helyet szerezte meg. Csak Franciaország, Spanyolország, Portugália és Olaszország előzött meg bennünket. És mögöttünk van Ausztrália, az USA és Németország is. A magyar export – részben a központi marketing hiánya miatt – ennek ellenére kitartóan és megállíthatatlanul csökken. Ma a világban, kis túlzással, senki nem akar két eurónál többet fizetni magyar borért. Az olcsó vörösbor piacán pedig teljesen versenyképtelenek vagyunk a spanyolokkal, és az olaszokkal chileiekkel szemben. Amikor Amszterdamban ma egy liter chilei cabernet 25 eurócent, vajon ki akarna egy egri cabernet-ért 2,5 eurót fizetni?
– Itt vagyunk az EU-ban, s akár meg is rázhatnánk magunkat. Véget ért a Csipkerózsika-álom.
– Az EU-ba lépés felkészületlenül érte a magyar borászatot. Az egész ágazat szintjén nem hozott pozitív áttörést az unió, viszont negatív irányban egészen komoly folyamatok indultak el. Elég erőteljesen nőtt az import, habár a statisztikák ezt nem tudják eléggé követni, ugyanis megváltozott a statisztikai rendszer az EU-ba való belépéskor, és a korábbi időszakhoz képest teljesen fals adatok jönnek ki. Annyi elmondható, hogy Ausztria hasonló helyzetben volt borászatilag mint mi. Ott drasztikus piacvesztés következik be élelmiszer- és borfronton is. Valószínű, hogy Magyarországon is ez a trend, s 20-30 százalék közötti piacvesztés fog bekövetkezni. Lehet, hogy nálunk ez gyors folyamat lesz, hiszen a multinacionális cégek az élelmiszer-kereskedelemben nagyon erősek. A láncok uralják a kereskedelem hatvan százalékát, tehát egy külföldi borkészítőnek elég velük tárgyalnia, s igaz, alacsony áron, de már megnyerték a piac hatvan százalékát.
– Bárhogy számolom, az jön ki, hogy a magyar bor bizony drága.
– A belépés óta az élelmiszerláncok sok magyar terméket listáztak ki, és helyükre sok külföldit listáztak be. Van olyan lánc, amelyben több mint 500 élelmiszer-ipari terméket cseréltek ki külföldire, és ennek döntő többsége magyar volt. A láncok, mivel többük az európai központi beszerzést próbálja erősíteni, azzal a koncepcióval álltak elő, hogy a vásárlókat átszoktatják a világban, főleg Németországban divatos spanyol, olasz borokra, és mivel ezeket Európában központilag tudják beszerezni, növelhetik profitjukat. Igaz, hogy ezek a borok jobb kiszerelésben és olcsóbban jönnek, mint a magyarok. Persze, idehaza is le lehetne a borárakból faragni, ha például a közös beszerzés gyakorlattá válna. Egy szekszárdi kis borászat egy üveget 55 forintért vesz meg, míg ha összefognánk, 30-ért is megvehetnénk. Ugyanez a helyzet a dugó, a kapszula és a címkézés területén is. Egy kis borászat esetében akár 50 százalékos költségcsökkenést is el lehetne így érni a csomagolóanyagokon. És akkor még nem beszéltünk az összes többi borászati segédanyagról. Az állami részvétel hiányzik. Mert a versenyképesség érdekében valahogy ösztönözni kellene a beszerzési társulások létrejöttét. A borászatok pedig együttesen sokakkal tárgyalhatnának. Még a mobilszolgáltatókkal is.
– A borágazatban eluralkodott a bizonytalanság. Merre van a kiút?
– A magyar export kitartóan és megállíthatatlanul csökken. A múlt évben fokozódott a bizonytalanság az ágazatban. Relatíve nagy volt a termés, a felvásárlási árak iszonyatos mértékben csökkentek. Egyes fehérboros vidékeken már 23 forintért is lehetett egy kiló szőlőt venni. Sajnos ez nem a nagy termésnek volt köszönhető, hanem a nagyfelvásárlók csökkentették vásárlásaikat a bizonytalan helyzetre való tekintettel. Elsősorban ez nyomta le az árakat. Ez azt eredményezte, hogy például a szekszárdi borvidéken 120 hektár szőlőt vágtak ki, ami a borvidék területének majdnem öt százaléka. Itt már inkább kukoricát termelnek, mert az biztosabb piacnak tűnik… A kormányzatnak kell döntést hoznia, hogy ez az ágazat fontos-e az ország számára, mert amíg ez nincs meg, addig senki nem veszi komolyan ezt a gazdasági súlyban nem túl fontos ágazatot. Szükség lenne arra, hogy az uniós pályázatok feltételeit a lehető legjobban megkönnyítsék, szükség lenne forgóeszközhitel-programokra. Kormányzati marketinggel a borfogyasztás növelésére kellene buzdítani. Ez is az alkoholizmus ellenszere, mert jóval egészségesebb, mint a tömény szesz. Ezzel növelni lehetne a belső piacot. A skandináv országokban az alkoholizmus ellenszerének titulálva támogatták a kulturált borfogyasztás terjedését, s ez járható út lehetne nálunk is.
– A kormányzat felelősségén van a legnagyobb hangsúly?
– Igen. A központi marketinggel sok minden elérhető lenne. Ausztrália gyakorlatilag a nulláról építkezett, s ma már a világ negyedik legnagyobb exportőre. Nincs semmilyen borkultúrája, s ma már a francia borok leghagyományosabb piacán, Angliában az újvilági borok többségbe kerültek a franciákkal szemben. Csak marketingeszközökkel…
origo.hu
Kamuprofilok, hazugsággyár, lebukás – újabb leleplezés rengette meg Magyar Péteréket!
