Mivel az EU a csatlakozási tárgyalások során káros adózási formának ítélte a hazánkban működő off-shore társaságok jogállását, 2003 eleje óta nem lehet ilyen státusú új céget nyilvántartásba venni, s a már létezők legkésőbb 2005 végéig működhetnek változatlan jogállás mellett. A jövő esztendőtől e cégek társasági adókulcsa a mostani négy százalék helyett 16 százalékra nőne. 2003-ban az off-shore cégektől 13 milliárd forintnyi társasági adó és 2,4 milliárd forint osztalékadó folyt be az államkasszába – tájékoztatta lapunkat Kálló Katalin, a Pénzügyminisztérium sajtóreferense. Egyes becslések szerint tavaly az off-shore társaságok már mintegy 20 milliárd forinttal gyarapították az államkasszát. Az ilyen státusú cégek itt tartása érdekében a tegnap megszavazott adótörvény szerint jövőre az iparűzési adó csökkenthető a kamatbevételek, illetve a jogdíjból származó bevételek 50 százalékával. E kedvezmények bevezetése ellen a törvény előkészítése során Farkas Imre és Jauernik István szocialista képviselők módosító indítványukban e passzus törlését kérték a készülő adócsomagból. Indoklásuk szerint a kedvezmények esetleges bevezetése csaknem hárommilliárdos bevételkiesést okozna az önkormányzatoknak. Jauernik tájékoztatása szerint mivel a költségvetési bizottság, illetve a Fővárosi Közgyűlés sem támogatta a javaslatot, indítványukat visszavonták.
Kelemen János, a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég partnere szerint amennyiben jövőre az említett adókedvezményeket nem vezetnék be, az iparűzési adó sem folyna be, mert a cégek többsége valószínűleg más országba helyezné tevékenységét. Mint mondta, a megszavazott kedvezményekkel együtt is legalább két és félszeresére nő e társaságok adóterhelése, ami a befektetőket minimum arra ösztönzi, hogy más befektetési struktúrák után nézzenek. Vannak ugyanis a magyar struktúrának párhuzamos vetélytársai – tette hozzá Kelemen –, amelyek egy négyszázalékos adó esetében még nem relevánsak, de egy több mint 10 százalékos adónál már igenis komoly vetélytárssá válnának. Ilyen esetben úgy gondolom, hogy jelentős számban elhagynák hazánkat – fejtette ki véleményét
a szakértő. Alternatívaként Lengyelországot említette, ahol ugyan nincs off-shore jellegű adózási struktúra, de bizonyos tervezési megoldásokkal a mi mai rendszerünkhöz hasonló eredményt lehet elérni. A szocialista képviselők módosító javaslata egyébként már most bizonytalanságokat okozott a piacon – jelezte Kelemen, megemlítve, hogy a napokban egy, a tevékenységét hazánkba helyezni akaró amerikai befektető éppen emiatt állt el e tervétől.
Drága a Bázel II.Felettébb költséges a magyarországi pénzintézetek számára a Bázel II-vel járó új tőkemegfelelési szabályozás – derül ki PSZÁF felméréséből, amely 29 bank és 10 befektetési vállalkozás, továbbá a takarékszövetkezeti szektort tömörítő érdekképviselet válaszainak elemzése. Az érintettek egyébként 60-800 millió forintra becsülik az új rendszer bevezetését. Az anyag szerint a felkészülés költségeinek döntő hányadát a tanácsadói díjak és az informatikai beruházások jelentik. A hitelintézetek már végeznek próbaszámításokat a tőkekövetelmények alakulásáról, többségük a standard módszerrel, míg a fennmaradó rész a belső minősítési rendszerrel él. A válaszadók többsége ugyanakkor nem számít arra, hogy a Bázel II lényeges változást hozna, ám – mutat rá a PSZÁF – miután a szabályok végleges jóváhagyása még hátravan, a kalkulációk csak informatívak lehetnek. A PSZÁF dokumentációjából az is kiderül, hogy a nagyobb piaci szereplők jóval előbbre tartanak a működési kockázatok kezelésére szolgáló követelmények megvalósításában, a jelentősebb bankok már 2000 óta végeznek adatgyűjtést a működési kockázatokat illetően, és kialakították belső szabályzataikat. A belső szabályozás minősége alapvetően a tulajdonos intézmény kockázatkezelési módszereinek és technikai részleteinek függvénye – áll az összefoglalóban. (Sz. Cs.)
