Kémia

Fehér Béla
2005. 05. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fel hát munkára, sugárzik az orgonaillatú tavasz, amikor a gyümölcsfák után a kertbarát szíve is virágba borul. Ott áll a felásott vetemény szélén, fogja a szalmakalapját, hogy a pajkos májusi szél át ne repítse a szomszédba, közben felméri a teendőket. Tudja például, hogy a talajban ekkor ébredezik a hagymalégy, a drótféreg és a méltóságteljes lótetű. Ezek a neveletlen kis manók ugrásra készen várják a védtelen palántákat, hogy néhány órán belül mindet a halálba zabálják. De semmi vész, a bölcs kertbaráton nem lehet kifogni, ugyanis késedelem nélkül nekilát a talaj fertőtlenítésének.
Csatába küldi a carbo-butilazint vagy az oxagilofozátot, az majd úgy elbánik a ravaszdi kártevőkkel, hogy hírmondó sem marad belőlük. Feltétlenül megbízható, lehetőleg granulált szerekkel dolgozzunk, azoknak ugyanis bámulatos a toxicitásuk. Sokan vonakodnak a talajfertőtlenítéstől, mondván, hogy a giliszták is fűbe harapnak tőle. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis sok kertbarát megfigyelte már, hogy miután a giliszták benyakalták a mérget, utolsó erejükkel a felszínre furakodnak, s ott elfonnyadnak. Megannyi kiszáradt kis cipőfűző marad a talaj tetején. Egy részüket megeszik a madarak, aztán kitágult pupillával szédelegnek az ágon a kis buták.
A talajfertőtlenítés után feltétlenül érdemes elvégezni a vegyszeres gyomirtást is, hacsak nem akad olyan fafejű kertbarát, aki szeret kapálni. Köztünk szólva a kapálás amúgy sem sokat ér, ugyanis bizonyos makacs gyomok talajba szakadt gyökere háromszoros erővel indul sarjadásnak, és mire a gyanútlan kertbarát észbe kap, úgy behálózza a veteményét, mint a hínár. Olyankor már a cifra káromkodás se segít. Ne várjuk meg hát, amíg a veteményesben tombolni kezd a fenyércirok, az ujjasmuhar, a csillagpázsit vagy különösen a tarack, hanem haladéktalanul támadjunk valamelyik fluazifop hatóanyagú szerrel. Ezt azért javaslom tiszta lelkiismerettel, mert a fluazifop az osztódó szövetek tönkrebombázásával fejti ki hatását, ráadásul egyszikű vagy kétszikű, édes mindegy neki, az ősmerisztémából garantáltan egy épkézláb sejt sem marad.
Figyelem, a vegyszert naplemente táján érdemes kiszórni! A gondosan elvégzett munka eredményét másnap reggel észlelhetjük: veteményünkben a talaj teljesen gyommentes lesz, amelyik vette a bátorságot, hogy kikeljen, most szalmasárga ázalék formájában fekszik kiterülve. Ott aztán hetekig nem fog nőni gaz! Nyugodtan lehet kezdeni a palántaültetést, de szigorúan gumikesztyűben, mert ha például aldicarb hatóanyagú vegyszert használtunk, az bizony az emberi szervezetbe jutva nem gatyázik, látásromláshoz, nőknél pedig a menstruációs ciklus felborulásához vezet, az meg kinek jó?
Ezek után a kertbarát ne pihenjen a babérjain, hanem vegye szemügyre a gyümölcsfákat, itt az ideje ugyanis a virágzás utáni védekezésnek. De nem ám a nátha ellen, hanem a sok mocskos rovart és gombát kell ártalmatlanná tenni, nehogy megfertőzzék a fákat. A vérbeli kertbarát büszke a bőséges termésre, de még felsorolni is sok, mennyi aljas kis féreg próbálja elrontani az örömét. Legyünk könyörtelenek, mert a sodrómolyok, tetvek, atkák, rügylikasztók, csipkézőpoloskák és bolhafélék sem tanúsítanak szánalmat irántunk. Egyszóval: háború! Túlélő nincs, túszokat nem szedünk!
Először mérjünk vegyszeres csapást a gombákra, ugyanis ha megjelenik a gyümölcsösben a lisztharmat, a monília, a varasodás vagy a szürkepenész, akkor fújhatjuk. Feltétlenül olyan szert alkalmazzunk, amely a spórákat is kiirtja. Úgy is mondhatnám, hogy spóra ne maradjon szárazon! Ami pedig a rovarokat illeti, ez a jelszó: foszforsavészter! Esetleg pimetrozin! Mind a kettő olyan szépen pusztítja őket, hogy öröm nézni. A pimetrozin például a rovar központi idegrendszerét célozza meg, azt hiszi szegénykém, hogy jól van lakva, közben néhány nap alatt kiszárad, és úgy éhenhal, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Jelzem, ezek a vegyszerek kifejezetten veszélyesek a méhekre, de ez legyen a méhészek gondja, bár jobban tennék, ha az értékes kaptárt védenék meg a szú támadásaitól.
A kertbarát nem ragacsos mézet akar, hanem életvidám retekkel, kényeskedő paradicsommal, nagy szoknyás salátával, öreguras körtével és kacagó ribizlivel szeretné elkápráztatni vitaminra éhes családját.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.