Ógács öreg temploma

Losonctól kilenc kilométerre északra, a Szlovákiához csatolt észak-nógrádi hegyvidéken található Gács. Az 1700, majdnem tisztán szlovák lakosú településen – hivatalos neve: Halic – a XIX. század végén alig kevesebben éltek, igaz, akkor még fele-fele arányban magyarok és tótok. Az egykori járási székhely nevét posztógyára tette országos hírűvé: a manufaktúrából évente kikerült félmillió méternyi gyapjúszövetből készült egyebek mellett a Monarchia közös hadseregének uniformisa. Ugyancsak a XVIII. században alapították a neves gácsi majolikaműhelyt, amelynek utódjaként máig működik a községben kerámiaüzem.
Gács fő látványossága az erdős hegytetőn lévő tornyos várkastély. Középkori vár helyére építtette, óriási költséggel, gróf Forgách Zsigmond 1598 és 1612 között. A reneszánsz kastélyt a Rákóczi-szabadságharc után barokk stílusban átalakították, elegáns megjelenése az osztrák udvari építész, Mayerhoffer András (1690–1771) ízlését dicséri. A főúri rezidenciát 1945-ben kifosztották, később az államosított kastélyban elmegyógyintézetet rendeztek be – az épület emiatt nem látogatható.
A Kosztka családnak Gácson volt patikája, ennek tízévi jövedelme tette lehetővé, hogy a gyógyszerész végzettségű Csontváry Kosztka Tivadar 1894-től csak a festészetnek élhessen. A patika ma is áll, jeltelenül. 1920 utáni utolsó bérlője a padlásán találta meg s vitte Kecskemétre – szerencsénkre – a zseniális festő összetekert vásznait, rajtuk a világhírűvé lett képekkel.
Pár száz méterre innen fekszik Gácsfalu, régi nevén Ógács (Stary Halic). A 600 lakosú település plébániája szerepel az 1332–37 közötti pápai tizedjegyzékben. Az országút mellett látható, alacsony kőfallal kerített templom 1330 és 1350 között épült tiszta gótikus stílusban Szent György tiszteletére. A tekintélyes nagyságú – 37 méter hosszú, 15 méter széles – épület tágas hajóból és rövid, keskeny, sokszögzáródású szentélyből áll. Alaprajza és méretarányai erősen emlékeztetnek a dél-nógrádi mátraverebélyi – szintén a XIV. század negyvenes éveiben épült – temploméra. A verebélyi gótikus egyház ugyan háromhajós, mégis közeli rokonokká avatják a két épületet a magas, keskeny, kőbélletű gótikus ablaknyílások, a boltozat rajza, a bordaprofilok és zárókövek. Lehet, hogy Károly Róbert (1309–1342) kegyelt nógrádi uraságai, a Forgáchok és a Verebiek ugyanannak az építőműhelynek a mestereit bízták meg az építéssel?
Mindkét templom torony nélküli, az ógácsi szentélye közelében azonban ott áll a történelmi Magyarország egyik legrégibb fa harangtornya. 1673-ban készíttette a török által elhurcolt Makfalvy János várgondnok hálából, hogy hét évvel azelőtt megszabadult a rabságból. Árkádos-mellvédes, reneszánsz jellegű, ácsolt erkélye fölött zsindelyfedésű toronysisak díszeleg, ennek fémgombjában lelték meg az alapítólevelet az 1800-as évek végén.