Szappanopera – keresztény előjellel?

Negyven év kimaradt pasztorációval és a kor társadalmának élményközpontúságával is számolnia kell a vallási műsorok készítőinek; akár „katolikus szappanoperára” is szükség volna – ezek a megállapítások is felmerültek a Faludi Ferenc Akadémia Vallás a médiában című tanulmányi napján.

Elsősorban a közszolgálati és az egyházi médiumokban készülő vallási jellegű műsorok szerepéről esett szó a magyar jezsuiták képzési központjában szombaton. Körvonalazódott, hogy a közszolgálati elektronikus sajtóban megjelenő vallási műsoroknak inkább értékirányultságot kellene – közérthetően – közvetíteniük, mint a hitélet belső világát. Ez utóbbira inkább az egyház saját médiumaiban van szükség. A közszolgálati médiumok vallási műsorai az eddig elért „egyházias”, „maga módján vallásos” rétegek mellett határozottabban nyithatnának a nem vallásos tömegek felé.
Kiss Ulrich jezsuita szerzetestanár ezzel kapcsolatban fölvetette, egy „katolikus Szabó család”, „katolikus szappanopera” bizonyára népszerű volna, és helyes életmintákat közvetíthetne a társadalomnak. Úgy vélte, nemcsak egy pápa halála és beiktatása teremt lehetőséget az evangélium terjesztésére: a teológusoknak minél több médiabeli megszólalást kellene vállalniuk akár a kereskedelmi csatornák nem közvetlenül egyházi tematikájú műsoraiban is.
Több előadó szólt arról, hogy Európában egyre kevésbé vállalják a hívek keresztény identitásukat. A mai átlag vallásos emberek között mind kevesebb az „egyházias”, az egyházat mint intézményt egyre többen elutasítják. Ezzel szemben megnőtt az egyéni vallási élmény iránti szükséglet. A vallási műsoroknak segíteniük kellene abban, hogy az emberek visszatérjenek az egyházba. Emellett a negatív korjelenségek ellen is felvértezhetnék a társadalmat.