Szegények és gazdagok

Bár első látásra meglepőnek tűnhet, a latin-amerikai és arab országok érdekei egy ponton feltétlenül egybeesnek. Mint az köztudott, az amerikai kontinens középső és déli részén az utóbbi években felerősödtek az Egyesült Államok elleni hangok, miközben az Arab Liga államai szintén nem zárják szívükbe a zsidó államot következetesen támogató mindenkori washingtoni kormányt. Ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy Latin-Amerika a felszabadítási mozgalmak bölcsője, ahol a nemzeti és az osztálykülönbségek egyidejűleg épültek be az emberek identitásába, könnyű belátni, hogy a közel-keleti események nem érdektelenek a térségben élők számára. A palesztin Mahmúd Abbász a legtöbb dél-amerikai országban nem pusztán egy távoli nemzet első embere, hanem hős, aki szembeszáll a gazdasági elnyomással, globalizációval.
Érzelmi azonosulásról van szó tehát, szolidaritásról, ha jobban tetszik. Ahogyan a Hugo Chávez venezuelai elnök körül támadt politikai viharban is megtapasztalhattuk, az embereknek tetszik, ha valaki felkarolja a szegényebb sorsúakat. Nem hagyományos politikai kategóriákat, jobb- vagy baloldali hátteret, hanem szegények és gazdagok, esélytelenek és elithez tartozók, dúsgazdag és elnyomott államok kusza viszonyrendszerét kell tekinteni, amikor azt tapasztaljuk, hogy Latin-Amerika népei és kormányai a palesztin ügy mellé szegődnek.