Bár nem akadt ellenjelölt, Schmitt Pált nem közfelkiáltással választották újra elnökké, hanem szavazással. S ha nem is volt egyhangú a döntés, a többség mindenképpen meggyőző: 138 küldöttből 99 szavazott igennel, 39 pedig nemmel Schmitt mandátumának meghosszabbítására.
A rangját tekintve második posztért, a főtitkárságért Aján Tamást is jelentős többséggel (79:58) választották újra Kamuti Jenő ellenében. A végeredmény azt sejteti, hogy ha a magyar súlyemelők athéni doppingvétségének tisztázatlan körülményei meg is ingatták a küldöttek Aján Tamásba vetett bizalmát, megrendíteni nem tudták.
Az új alelnökök névsora – Bakonyi Tibor, Császári Attila, Gémesi György, Gyárfás Tamás – nem okoz meglepetést, az azonban igen, hogy az elnökség további tizenegy, „egyszerű” helyére a kajak-kenut képviselő egyetlen jelöltet sem választottak meg. Így pillanatnyilag legeredményesebb sportágunk a közgyűlés vesztesének tekinthető.
Schmitt Pál köszöntőbeszédében elégedettségének adott hangot, továbbá meggyőződésének, miszerint a részben régi és részben új tagokkal is kiváló lesz a munkakapcsolata. Aján Tamás úgy fogalmazott, örülnie kellene, de nem feledkezhet meg az elmúlt két hétben rá zúduló intrikákról sem. Ugyanő az elmúlt hónapokban rendre elhárította, hogy nyilatkozatot adjon az athéni doppingügyekről, ezért a nyilvánosságot kihasználandó két kérdést intéztünk hozzá. 1. Információnk szerint nem tett eleget vagyonnyilatkozat-tételi törvényes kötelezettségének, márpedig ennek híján jog szerint nem lehetne a Magyar Olimpiai Bizottságnak mint kiemelt közhasznú társaságnak a tagja. Mikor kívánja pótolni eme mulasztását? 2. Ha ezt megtette, a jövőben több időt kíván-e szakítani a Magyar Olimpiai Bizottság adminisztrációjának irányítására? Az öt athéni magyar doppingeset ugyanis azt mutatja, bőven van teendő.
Első kérdésünkre Aján Tamás kitérően válaszolt, tehát nem cáfolta információnkat, s hozzátette, majd akkor felel, amikor úgy látja, eljött annak az ideje. Kollégánk megismételt érdeklődésére – mégis, mikor? – sem adott bővebb tájékoztatást. A másodikra válaszul ironikusan megjegyezte: „örülök, hogy az én nyakamba varrja a doppingügyeket”, majd ismét az intrikákat emlegette fel.
Persze nemcsak a kérdéseket lehet minősíteni, a válaszokat is: a hallgatás beleegyezés.
A MOB új vezetése. Elnök: Schmitt Pál. Főtitkár: Aján Tamás. Alelnökök: Bakonyi Tibor, Császári Attila, Gémesi György, Gyárfás Tamás. Elnökségi tagok: Berkes István, Csötönyi Sándor, Faragó Judit, Hegedüs Csaba, Kamuti Jenő, Konrád János, Kulcsár Győző, Sinka László, Szabó Tamás, Vass Károly, Zsivótzky Gyula. Felügyelőbizottság, elnök: Dávid Imre, tagok: Borbély Attila, Gáspár Tamás, Juhász Sándor, Pakucs János. Sajtófőnök: Csurka Gergely.
Tisztán, politikamentesen
Athén óta többször idézték egy állítólagosan elhangzott kijelentését, miszerint, ha csak egy magyar doppingeset lesz az olimpián, akkor lemond. Valóban tett ilyen ígéretet? – kérdeztük Schmitt Pált.
– Igen, de azzal a kiegészítéssel, akkor mondok le, ha az én tudtommal lesz magyar doppingvétség. Márpedig az itthon elvégzett ellenőrzések ismeretében abban a hiszemben utaztam Athénba, hogy minden magyar sportoló tiszta. Azt gondolom, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként sem várható el tőlem, hogy a több mint kétszáz magyar olimpikon felkészülésén személyesen őrködjek.
– Ahogy Athénban egymást követték a magyar doppingesetek, ön is egyre inkább elkeseredettebbnek tűnt, egy alkalommal elárulta, úgy tekintenek önre, mint egy volt NDK-s vezetőre. Az olimpia alatt, netán később, a meg-megújuló támadások alkalmával megfordult-e a fejében, hogy lemondjon?
– Nem, sőt, minél több magyar vétségre derült fény, annál kevésbé. Tiszta volt a lelkiismeretem. Az olimpia előtt, amit lehetett, a MOB részéről mindent elvégeztünk. A felelősségre vonás hevében azt a körülményt sokan nem voltak hajlandók figyelembe venni, hogy a 2004-ben meghozott törvény szerint a doppingolással kapcsolatos valamennyi feladat, így a felvilágosítás, ellenőrzés és szankcionálás is jog szerint kizárólag az államra hárul. Így kénytelen voltam tudomásul venni a Gyurcsány Ferenc vezette sportminisztérium által megbízott doppingellenőrző bizottság hivatalos értesítését. A MOB ennek ellenére kivette részét a munkából, elsősorban a felvilágosítás és megelőzés terén, ez ugyanis az egyetlen lehetőségünk. Az athéni tapasztalatok azt mutatják, nem volt helyes szűkíteni a MOB hatáskörét. Az olimpia végére éppen ezért megkeményedtem, s elhatároztam: ennek vége, ha kell, én magam állok a doppingellenes harc élére.
– Az újabb jelölést, avagy ma már fogalmazhatunk úgy, megbízást személyes ambícióból, a MOB-tagság, tágabban a magyar sport kérésére vagy politikai kényszer hatására vállalta el?
– A politikában semmit sem tettem kényszerből. Hatvanévesen önként, mindenféle gazdasági előnyszerzés célzata nélkül csatlakoztam egy konzervatív, nemzeti elkötelezettségű párthoz, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetséghez, s azóta is társadalmi munkában, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül végzem ez irányú feladatomat. Az én felfogásom szerint nem hatalmi kérdés, hanem társadalmi megbecsülést kiváltó rang, hogy a száztíz éves Magyar Olimpia Bizottság elnöke lehetek. S ez a poszt tizenhat éves elnökségem alatt még sohasem kívánt meg annyi munkát, mint most. Ezen idő alatt jogkörét, költségvetését, erkölcsi elismertségét tekintve az állam még sohasem szorította annyira a háttérbe a MOB-ot, mint jelenleg. Éppen ezért az élén kell hogy maradjak, s költségvetésünk, szakmai feladataink megnyirbálása dacára a mindenkori állami sportvezetéssel változatlanul jó együttműködésre törekszem. Ott leszek, ott leszünk Pekingben, méghozzá nagy és tiszta csapattal.
– Hol van a hangsúly: a nagyon vagy a tisztán?
– Mindkettőn. Bár az egyértelműen megengedhetetlen, hogy akár csak egy doppingügyünk legyen.
– Akár szándéka ellenére történt, akár nem, tény, hogy a MOB sohasem volt annyira a politikai csatározások színtere, mint amióta ön politikai szerepet vállalt. A jövőben, a teljes tagságra nézve, kettéválasztható-e sport és politika?
– Jómagam ezt mindig természetesnek tartottam. MOB-elnökként sohasem használtam fel politikai befolyásomat, egyetlenegy tárgyalás alkalmával sem kevertem össze a MOB és a saját érdekeimet. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a kérdés csak látszatra ennyire egyszerű. A szponzorok megnyerése, a támogatási források felkutatása lobbitevékenység, ami közvetetten már politika. A hatalmi politikától azonban változatlanul meg akarom kímélni a MOB-ot. Egyetlen politika határozhatja meg a munkánkat: a sportpolitika. Ez persze nem keverendő össze az olyan szándékolt politikai támadásokkal, mint amilyet Baráth Etele vagy közvetlenül a MOB közgyűlése előtt Szekeres Imre intézett felém. Az az érzésem, sokan azt nem tudják megemészteni, hogy én nem a politika szárnyain jutottam magas sporttisztségekhez, egészen a MOB elnöki posztjáig, hanem ellenkezőleg, a sportban versenyzőként, majd vezetőként elért eredményeimnek köszönhetően vívtam ki olyan megbecsülést, amit politikusként is kamatoztatni tudok. Mások esetében ugyanakkor természetesnek veszik, ha politikusként kerül magas sportvezetői pozícióba.
– Ellenlábasai a magyar sport, a MOB nemzetközi megítélésének feltételezett megromlásával is szoktak kettős szerepe ellen érvelni. Önnek milyenek ez irányú tapasztalatai?
– Amikor beléptem a Fideszbe, és alelnökévé választottak, Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke az elsők között írt nekem levelet gratulációját kifejezendő. Azóta még csak szóban sem kaptam tőle ezzel ellentétes értelmű jelzést.
– A szombati választáson érte-e meglepetés a főtitkári posztért, az alelnöki, továbbá az elnökségi helyekért folytatott versenyben?
– A megválasztott tisztségviselőkkel egytől egyik zavartalan lesz az együttműködésem. Nagyszerű dolognak tartom az olimpikonok előretörését a választásokon. A már kipróbált, tapasztalt politikusok és sportvezetők mellé két olyan elnökségi tagot, Kulcsár Győzőt és Zsivótzky Gyulát választottunk, akik a nemzet sportolói, továbbá helyet kapott még Hegedüs Csaba, Konrád János, Kamuti Jenő, Császári Attila és jómagam. Ez az általános nemzetközi tendencia, ami most már a magyar sportmozgalomban is bekövetkezik.
