A világ ötven legnagyobb vezető multinacionális cége szinte kivétel nélkül Magyarországon is megtalálható, számos ágazatban, például a kereskedelemben a dolgozók túlnyomó többsége multinacionális cégnél dolgozik. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete főként a nagyobb létszámmal dolgoztató vállalatoknál – Metro, Praktiker, Tesco – tudott megjelenni, itt kollektív szerződések védik a munkavállalókat. A főként német és francia tulajdonú cégek közül utóbbiaknál nehezebb vagy egyáltalán nem lehet helyi szakszervezetet létrehozni. – Egyes cégek egyszerűen nem engedik, hogy szakszervezet alakuljon náluk, mondvacsinált okokkal elbocsátják vagy átszervezik, aki erre vállalkozna – mondta lapunknak Sáling József. Szervezett munkavállalói fellépésre pedig szükség lenne, hiszen a kereskedelmi alkalmazottak sokkal többet dolgoznak a törvényes munkaidőnél, több módon – például leltározás ürügyén –, anyagi felelősséget hárítanak rájuk – tette hozzá a szervezet elnöke.
A gépipar és kohászat 300-320 ezer munkavállalójából 60-65 ezren dolgoznak multinacionális cégnél, felüket védi szakszervezet és kollektív szerződés – tudtuk meg Hódi Zoltántól. Az ágazatban a távol-keleti cégek nem engedik, hogy szakszervezet működjön náluk, példa erre az egyik legrégebben Magyarországon működő cég, a Suzuki. A Vasas Szakszervezet alelnöke szerint maguknak a szakszervezeteknek is bizonyítaniuk kell, hogy a munkáltatók számára megkerülhetetlen partnerek. Ugyanakkor kitért arra: mellőzve a munkavállalói érdekképviseleteket, sok multi közvetlenül a kormánnyal tart kapcsolatot, illetve az ide települni akaró cégek is elsősorban a kormánnyal tárgyalnak. Hódi úgy tudta, előfordult már, hogy egy multi szakszervezet-mentességhez kötötte letelepedését, vagy éppen kivonulással fenyegetőzött, amikor szervezett munkavállalói érdekképviselet alakult volna nála. Az érdekvédők egybehangzóan úgy vélték: sokat enyhítene a dolgozók kiszolgáltatottságán, ha a multinacionális cégeknél kormányzati szinten is képviselnék a munkavállalói jogokat, például úgy, hogy a kollektív szerződéssel, rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező cégeket kellene támogatni. Kifogásolták, hogy bár a munkaügyi kormányzat évek óta ígéri, eddig mégsem erősítette meg a munkaügyi ellenőrzést.
Minden munkáltatónak be kell tartania a jogszabályokat, így a multik semmilyen tekintetben sem részesülnek nagyobb toleranciában, mint bármely más vállalat – állította megkeresésünkre a munkaügyi tárca. A külföldi befektetői pályázatok elbírálásában hangsúlyosan jelenik meg a hazai munkaerő alkalmazása, a kollektív jogok gyakorlásának lehetősége, a kollektív szerződés hatályban tartása pedig kötelező a munkáltató számára. A Munkaerő-piaci Alapból nyújtott egyes támogatások pályázati kiírásában a rendezett munkaügyi kapcsolatok kritériumként jelennek meg, amelyről a cégnek nyilatkoznia kell. A pályázót munkaügyi ellenőrzésen vizsgálhatják, az esetleg feltárt hiányosságok súlyától függően pedig kizárhatják a pályázatból, illetve az elnyert összeg teljes vagy részleges visszafizetésére kötelezhetik – hangsúlyozta a tárca.
Munkavállalói érdekképviseletek működését a munka törvénykönyve garantálja, megfogalmazva az ezzel kapcsolatos munkáltatói kötelezettségeket. Ebből következően egyértelműen törvényt sért az a cég, amely nem engedi munkavállalói érdekképviseletek működését, amiért ötvenezertől hatmillió forintig terjedő bírság szabható ki. A munkahelyi érdekképviselők jogainak megsértése címén továbbá szabálysértési eljárás indítható, ami legfeljebb százezer forintos bírsággal sújtható. A munkavállalók kiszolgáltatottságának fő oka, hogy a globális munkaerő-kínálat nagyobb, mint a kereslet, ezen a helyzeten tehát leginkább a foglalkoztatottság növelése segíthetne – ismerte el a tárca, megjegyezve: a rendezett munkaügyi kapcsolatokhoz a szakszervezetek aktivitására is szükség van. Tény, a jelenlegi helyzet kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a kilencvenes évek elején, amikor megkezdődött a nagy állami cégek privatizációja, illetve a multinacionális cégek letelepedése, a szakszervezetek elsősorban a SZOT-vagyon feletti marakodással és saját identitásuk kialakításával voltak elfoglalva. Ebben az időszakban minden ötödik ember távozott a szakszervezeti tagságból, amelyet a kilencvenes évek elejétől egyre fokozódó elbocsátási hullám még tovább morzsolt. Két-három év alatt a tagság mintegy nyolcvan százaléka hagyta el az érdekképviseleteket.
Nem kell miniszteri biztos. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, majd a kormányhoz közel álló Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége is bejelentette: elutasítja a munkavállalói jogok miniszteri biztosa intézményét, amelyre Csizmár Gábor tett javaslatot. Az érdekképviseletek úgy vélik, a munkaügyi miniszter ötlete önmagában nem segít a dolgozók kiszolgáltatottságának csökkentésében, a munkáltatói erőfölény visszaszorításában. Sőt, az Autonómok úgy fogalmaztak, azért is elutasítják az intézmény tervezett bevezetését, mert a dolgozók hátrányára történő munkáltatói jogsértések „a kormány és a felelősséggel tartozó minisztériumok szeme előtt és azok tudtával zajlanak”. A kormány száz lépés nevű programjában újra a munkaügyi ellenőrzés erősítését, valamint a feketén foglalkoztató munkáltatók büntetőjogi számonkérésének lehetőségét ígéri.
