Ritkaságnak számít az olyan tartományi választás, amely szövetségi viszonylatban is ilyen mélyreható befolyást gyakorolhat a német belpolitika erőviszonyaira. A legsűrűbben lakott Észak-Rajna-Vesztfália több mint tizenhárommillió szavazásra jogosult polgára az előrejelzések szerint véget fog vetni az SPD 39 esztendős regnálásának. Felmérések szerint a szociáldemokraták hátránya hétszázalékos a kereszténydemokratákkal szemben. A baloldal már csak az utolsó pillanatig tanácstalanok táborának voksaiban reménykedhet.
Gerhard Schröder Jose Luís Rodríguez Zapatero spanyol kormányfőt hozta magával Dortmundba, hogy a párt utolsó nagygyűlésén kísérletet tegyen az egymillió munkanélkülit számláló SPD-fellegvár megvédésére. A kancellár tudja, hogy a választás kimenetele az egész országban uralkodó hangulat fokmérőjének számít, előrevetítve a 2006-os parlamenti választások eredményét. A CDU és a liberális FDP a kampány alatt szorosan összefűzte a regionális jelenségeket az országos szintű problémákkal, abban bízva, hogy sikerül megrendítenie a Berlinben hatalmat gyakorló SPD–Zöldek szövetséget. Taktikájuk sikeresnek ígérkezik. Erre utal a tartományi kabinet élén álló Peer Steinbrück (SPD) beismerése, hogy a várható vereség okait a szövetségi pártvezetés munkájában kell kereseni.
Guido Westerwelle, a szabad demokraták elnöke ezt a gondolatmenetet követve leszögezte: „Ha Düsseldorfban megdől az SPD–Zöldek koalíció, a berlini kormány bukásával is számolni kell.” A politikus nem tartja kizártnak, hogy a kancellár a Bundestagban felveti a bizalmi kérdést, vagy beleegyezik egy előre hozott parlamenti választás megrendezésébe. Az utolsó „vörös– zöld“ tartományi kormány sorsa valóban magában rejti a berlini hatalomátvétel reális lehetőségét a CDU/CSU–FDP-blokk javára.
origo.hu
Eltűnt egy kislány, mindenhol őt keresik
