Vegyes vágott

Bárcsak ne tudnám most
… amit nem tudtam akkor. A vágyak nem arra valók, hogy teljesüljenek. Kamasz íróként arra vágytam, hogy majd az én könyveimet is a pad alatt olvassák. Miként én a kedvenc, de sohasem tanított íróimat.
De aki egyszer már érettségi tétel volt, fölvételin izzasztották miatta a jóravaló tiniket, egyetemen oktatják, annak annyi.
Épp ezért, amikor meghívót kaptam az Arany János irodalmi versenyre, először azt mondtam magamban: nem. A tizenkettedik évben megrendezett versenyen az egész országból a 9–10-esek vehettek részt (azaz a 15–16 évesek). Minden évben hét kiválasztott olvasmány közül választhatnak szegények, akik még a nyers érettségi tények (csalások) előtt voltak, de alig hiszem, hogy valaha is megfeledkeznének erről az irtóztató szemétségről. Meglopni a bizalmukat, elvenni a hitüket, munkájuk értékét… (Könnyű a Magyart lóra ültetni, de nehéz leszállítani róla. Ő maga „rendkívüli történetnek” nevezte azt, amiért bármely más országban azonnal benyújtja lemondását a közszolga.) Az elkövetőt meg le kell csukni, hogy rározsdásodjon a lakat.
Az idén választható írók Arany, Petőfi, Jókai, Babits, Tolsztoj, Kertész Imre és jómagam voltunk. Mivel tudom, amit tudok, eszem ágában se volt megkockáztatni a leégést. De Farkasné Juhász Katalin nem olyan föladós fajta. Elmondta, hogy a Spiró Gyuri, Esterházy, Jókai Anna is volt meghívott. Aztán megírta, hogy száznegyvennégy iskolából több mint nyolcszázan választották a Port.
Nem volt mese, menni kellett. Május elsején volt a szóbeli döntő, ahol komoly pofával, mint szóbeliztető elnök, kellett ülnöm. Ötvenen jutottak a döntőbe, egész pontosan negyvenkilencen, amely a buddhizmusban nagyon fontos szám. Az írásbeli után mindegyikük ugyanazt a szóbeli kérdést kapta (tőlem), és két percük volt a válaszra. A mellettem ülő korosas, de lélekben ifjú Irénke (tegeződtünk) megfordította a homokóráját.
Kezdetben a feleletek milyenségét jellemeztem, később a versenyzőket. Az igazi lázadók visszafordították, és szinte nekem szegezték a kérdést. De hát mit is várhattam? Mindenki úgy válaszol, amilyen ember. Ráadásul ezeknek a gyerekeknek a többsége nem magolós fajta, nem valaki másnak az okosságait mondta fel, hanem a saját esze járása szerint válaszolt.
Van sietős, van ráérős, van, akinek a két perc is sok; akad szalajtós, okoskodós, művészkedős, magabiztos, mélyen látó, szépségével győzni akaró, a cigányasszonytípus, aki a zsűri metakommunikációs jelei szerint változtatja mondandóját, tündöklően okos, ráadásul még szép lába is van stb. stb. Vagy tíz ötöst és húsz négyest osztottam ki. Közben sokat tanultam a saját magam által lassan már elfelejtett könyvemről.
Gyönyörű idő volt Esztergomban. Az első igazi tavaszi nap. Kár, hogy nem mentem el három napra, ahogy a meghívás szólt.
Helyey szurkoló úr
Az A–38-as hajón találkoztunk, ott vettek föl velem egy műsort, és ő volt a színész. Fel-felröhögött, amikor egy részletet olvastam föl a Kölcsön Időből, sőt meg is kért, hogy adjam neki. Föltűnt, hogy Liverpool-jelvényt visel. Meg is beszéltük, hogy együtt nézzük meg a Pool elődöntőjét az összevásárolt Chelsea-vel nálunk. Két meccset is megnéztünk. Elmagyaráztam neki, mi a különbség az „I am determined to prove a villain” és az „úgy döntöttem, hogy gazember leszek” között. Mit mondjak, elég sok. Nem is volt rendes III. Richárd-rendezés magyarul még. Hajnalig sakkpárbajt vívtunk. Aztán az általam javasolt film, a Marathon-család nem kellett neki. Bárki mástól halálos sértésnek vettem volna, de mi a Helyey színész úr hangjába, figurájába bele vagyunk szeretve. Hogy ki az a mi? A., akinek május 18-án van a szülinapja, mint Páskándi Gézának, meg az internetnek, Sz. M. Gyuri, akinek 19-én, a tömegtájékoztatás világnapján. Helyey úrnak 21-én van a szülinapja, stílusosan a magyar honvédelem napján. Fogom én még a Felebarátaim között emlegetni.
Banki gyorssegély
Egy ismerősünknek sürgősen szüksége volt ötszázezer forintra. A televíziókban egymást érik a hirdetések, amelyek fedezet nélküli, azonnali hitelt kínálnak, ilyen meg olyan alacsony kamatra (kisbetűvel a thm: a teljes hiteldíjmutató). A svájci frank alapú hitelhez csak akkor juthat hozzá a halandó, ha a szerződést kizárólag a bank ügyvédével köti (X ezer forint), életbiztosítást (Y ezer forint), valamint egészségbiztosítást is (Z ezer forint) illik kötni, természetesen a bank orvosánál. Az egész úgy feljön százhúszezer forintra. Aztán rájövünk, hogy napi kamatozású a hitel. A hülyének megéri.
Csak a bugyuták
kérdeznek ilyeneket
Hogyan kerül a „Fűre lépni tilos!” tábla a fűre?
Hogyan jössz rá, hogy kifogyott a láthatatlan tintád?
Ha egy kocogó hangsebességgel fut, hallja még a walkmanjét?
Ha a vakok sötét szemüveget viselnek, a süketek miért nem viselnek fülvédőt?
Miért kell leszögezni a koporsó fedelét?
Miért nincs Tarzannak szakálla?
Miért kell bejelentkezned egy jósnőhöz? Hát nem tudja, mikor jössz?
Miért nem olvassuk soha, hogy „JÓSNŐ MEGÜTÖTTE A FŐNYEREMÉNYT?
Miért táncolnak a balettosok lábujjhegyen? Miért nem vesznek föl magasabb táncosokat?
Amikor föltalálták az órát, honnét tudták, mennyi a pontos idő?
Ha a pokolba kívánsz valakit, és mindketten már ott vagytok, hova küldöd?
Ha a halhoz fehérbor megy, a szusihoz fehér szőlő illik?
Ha az úszás jót tesz az alaknak, mi van a bálnákkal?
Ha egy teknőc elveszti a páncélját, akkor hajléktalan vagy meztelen?
Magyar rapszódia
Ha az ember naponta szédeleg az internet sivatagában, kell hogy találjon egy oázist.
Ilyen oázis az a hír, hogy egy Chico Barque nevű brazil dalszövegíró írt egy Budapest című regényt. Ebben egy négereskedő brazil író újraalkotja önmagát egy névleges városban a magyar nyelv idegen zsongásában.
Ha nem ismeri Budapestet, miért nem talált ki egy másik országot?, kérdezte tőle egy magyar újságíró..
Én magukról álmodtam, Budapestről. Egy idilli, mesebeli Budapestről. Nem játszom el, hogy ismerném az országot. Például az utcákat magyar focistákról neveztem el. Ha Brazíliáról ír egy idegen egy könyvet, rögtön szemet szúr a hamis bensőségesség. Ezt el akartam kerülni. Nincs értelme odautazni egy hónapra, fél évre, két évre. A riói házamban maradtam egy Budapest-térképpel. Magyar szótárt sehol se kaptam, tán mert egy brazil számára a legfurcsább nyelv, amit csak tanulni lehet. Párizsban se kaptam magyar szótárat. Viszont találtam egy törököt. Kinyitom az utolsó oldalon, az van odaírva, hogy zil: ajtócsengő. Na, mondom, az istenek velem vannak.
Azt gondolom, ha az ember egy másfajta nyelven próbál írni, egy más országban élni, új személyisége lesz. Amikor elkezdtem a könyvet, mint egyfajta száműzetésre gondoltam rá. Meg persze bennem volt a névtelen író hiúsága is, hogy az otthoni cenzúra miatt mások nevein jelentek meg műveim, dalaim. A cenzúra megtanított, hogy rejtsem el a sorok között a mondandót, de nem vagyok benne biztos, hogy a cenzúra nélkül való írás jobb.
Egyszer különben találkoztam egy cenzorral, még a kemény években. Azelőtt tagja volt annak a brazil válogatottnak, amely kikapott Uruguaytól.
Hogyan meri maga cenzúrázni az én munkáimat, kérdeztem tőle, ha veszített Uruguay ellen?
Most újra dalokat készülök írni, amelyek mások lesznek, mint amit a regény előtt írtam. Aztán majd a dalok visszahatnak az új regényre. Egyszerre nem tudom végezni a kettőt. El kell felejteni az egyiket egy időre. Egyre többet írok, és egyre kevesebb időm van élni. Tíz év, míg fölkészülök egy regényre, és öt, amíg megírom. Még szerencse, hogy szeretem a folyamatot, ahogy készül.
Mit lehet ehhez hozzá tenni? A huszadik században egy merte leírni Magyarországon egy novella fölé, hogy Budapest. Egy egy regény fölé, hogy Buda. És egy egy másik regény fölé, hogy Pest. Az utóbbi olyan ravasz volt, hogy a címlapra Budát festtette.
Művészi alázat
Mindig tudtam, hogy a rocksztároknál önzőbb, habzsolóbb, követelőzőbb, zsarolóbb, hisztérikusabb, erőszakoskodóbb, telhetetlenebb, igényesebb lény kevés van a világon.
Mostanában rábukkantam egy csomó zenész és színész háttérszerződéseire, elszállásolási, színpadi és egyéb követeléseire.
Persze Paul McCartney vezeti a listát. Tízen csak az ő kényelmével foglalkoznak. Tíz külön szerződés. Tíz külön lista. Neki a bőrüléses limo se jó. Bruce Springsteennek, A Főnöknek, a nép egyszerű gyermekének is 22 oldalas a kívánságlistája, beleértve persze a csaját meg az E Street Bandet is. Sinead O’Connor, a kopasz énekesnő követelése csak hétoldalas. Elton John ötven törülközőre tart igényt. Robin Williams, a színész negyvenféle salátára. Hanem ami a legjobban fáj, az a U 2, a korszak legnagyobb zenekara pialistája (nem pianistája). Hozzáteszem, sosem hittem, hogy szentek. De azért…
Kérjük megjegyezni, hogy minden sörnek üvegesnek kell lennie! Így kezdődik a lista.
1 láda Rolling Rock vagy más helybéli elit sör
4 láda Heineken (a fene a gusztusotokat, én is azt szeretem!)
1 láda Guiness Stout (a legerősebb, a franc belétek!)
5 Cuervo Tequila (tudjátok, mi a jó, nem ír whiskeyt isztok, mint én, ha tehetem)
5 Jack Daniel’s Black (a legjobb amcsi whiskey)
10 Most White Star pezsgő (a Dom Perignon már nem is jó?)
3 nagyon jó francia chardonnay
3 nagyon jó francia bordeaux-i
2 Mouton Cadet vörösbor
2 Jacobs Creek vagy Black Opal ausztrál fehérbor
1 közepes minőségű portói vagy sherry
És ez csak a piaköveteléseket tartalmazza, amely szerződésileg rögzített, és a vendéglátó állja. Fogok én még a hírességek szerződéseiből idézni nektek, honjaim.
Magyar nyereség
A Magyal Erdő nevű szabadegyetemen külön (de nem kötelező) tantárgy a gépezés. Vagyis egy fémtárgy pénzzel való táplálása. Én még a gombokat se ismerem, hidegen hagy a dolog.
Hanem pár napja István hatezer forinttal kezdve lefagyasztotta a gépet. Ugyanis százhúszezer forint nyereség fölött a gép leáll. Kijött Sanyi, a szerelő, de ő se tudott mit tenni. D., a pultos kifizetett hatvanezret a nyertesnek. (Majd hülye lesz több pénzt tartani a kasszában, hogy megint kirabolják.) A másik felét másnap kapta meg István.
Ez volt a Magyal Erdő történetének legnagyobb nyeresége gépezésből. Egy fekete leplet megért volna. Akár a nizzai kaszinókban, ha valaki bankot robbant a rulettasztalon.