Szülők, testvérek, korábbi és jelenlegi edzők, menedzserek, szövetségi vezetők, szponzorok – egy nagy család. Békében-boldogságban üldögéltek egymás mellett azon a tegnapi tájékoztatón, ahol természetesen Szávay Ágnes volt a főszereplő. Akiről egymástól függetlenül festett hasonló képet az édesanya („Az a célja, hogy sikeres teniszező legyen.”), és a menedzser, Simon János („Mi a stábban akarhatunk sok mindent, de szerencsére Ági is akarja.”). Ehhez társult még tehetség, szerencse, családi és egyéb támogatás, s jött a kiugrás: januárban egyes és páros döntő az Australian Openen, múlt héten egyes és páros győzelem a Roland Garroson. Tegnap főként párizsi diadalairól vallott Szávay:
– A legnehezebbnek az első mérkőzésemet éreztem egy hazai, francia lány ellen, aztán meccsről meccsre jobban játszottam. A legszebb pillanat az egyes döntő utolsó pontja volt a számomra. Páros győzelmem után egyébként arra gondoltam, hogy az egyest már nem veszíthetem el.
– Ez a siker mit jelent korosztályában, s milyen alapot adhat a felnőttek között?
– A junioroknál a legjobbak közé, a világranglista harmadik helyére kerültem, az idei Fed-kupában vívott meccsek pedig megmutatták, hogy nem áll olyan messze tőlem a felnőtt mezőny, mint korábban gondoltam.
– Ott mikor és hová juthat?
– Az az álmom, hogy három év alatt a legjobb tízbe.
Tiszteletre méltó elhivatottság egy 16 és fél éves lánytól, aki nem ájult el magától és eddigi eredményeitől. Menedzsere, Simon János sem: „Azt mondtam Áginak, képzelje el, hogy egy szoba közepén áll egy asztal, rajta egy nagy dobostorta. Ő most már rálát az asztalra és a tortára, s az a cél, hogy szeljen is belőle. Úgyhogy jövő hétfőtől indul újra a kemény munka.”
Kérdés, hol. Ugyanis elkezdődött a füves pályás idény, viszont Magyarországon ilyen pályát csak egyetlen helyen, Csongrádon találni. A másik variáció Szávay edzője, Bocskay József rokoni kapcsolatai révén egy londoni edzéslehetőség az egyik helyi teniszklubban. Utóbbi esetben a „szomszédban” lehetne készülni Wimbledonra, ahol Szávay ismét a juniorok között indul. És ha Angliában, majd az augusztus végi US Openen is jól szerepel korosztályában, megszerezheti a junior-világelsőséget. Ám a távolabbi cél a felnőtt kiugrás, ennek érdekében tegnap a szponzorok pénzt és autót, a Magyar Teniszszövetség pedig a júliusi budapesti WTA-tornára szóló szabadkártyát, valamint a Wesselényi Közalapítványtól egy évre járó 1,3 millió forintot ajánlott fel.
Kell is a támogatás, mert a juniorok között még nincs díjazás, Ági tehát eddig csak „vitte a pénzt”. Cserébe viszont hozta az eredményeket.
Családban marad. A teniszben a szülők szerepe kiemelkedő, főként az indulás éveiben. Szávay Ágnes esetében sincs ez másképpen. Ahogy édesanyja, Szávayné Daskó Terézia érdeklődésünkre elmesélte, ő maga kézilabdázott Kiskunhalason, teniszütő először főiskolai évei alatt került a kezébe. Aztán, amikor férjhez ment, és Soltvadkertre költözött, autodidakta módon kitanulta a teniszedzőséget (később persze szakirányú képesítést szerzett). Gyermekei mellé vett még néhány srácot, s teniszsulit nyitott. Amikor Ági tehetséget és céltudatosságot mutatott a sportágban, fejlődése érdekében Kecskemétre került Újhidy Zoltán keze alá. Öt év múlva pedig édesanyjával és húgával, a szintén teniszező Blankával Budapestre költözött, a fiúk (édesapja és bátyja, Levente) pedig Soltvadkerten maradtak. „Levente most érettségizik, s ha felveszik valahová Pestre, újra összeköltözünk. Ági magántanulóként alapítványi gimnáziumba jár, ahol minden segítséget megadnak neki. Ő és Blanka abban a teniszklubban edz, ahol én oktatok” – mondta a mama, majd hozzátette: „Akkor vagyok boldog, ha a gyermekeim boldogok.”
