Blair túl messze ment?

Jó ütemben bevitt, „feltartó ütéssel” akadályozta meg Jacques Chirac, hogy az uniós elnökség átvételére készülő Nagy-Britannia már a brüsszeli csúcson átvegye az irányítást Európa felett. A népszavazási kudarc nyomán meggyengült francia államfő közvetlenül a brüsszeli csúcs előtt azt kérte Tony Blairtől: „tegyen egy gesztust” Európának, mondjon le a brit viszszatérítésről. Válaszul a brit miniszterelnöknek sikerült ugyan elérnie, hogy az agrártámogatásokból húzott francia előny is beszédtémává váljon a tárgyalóteremben, azonban ott a francia elnök mutatott több hajlandóságot a kompromisszumra. Blair a brit visszatérítés 4,6 milliárd eurós, majd – Jean-Claude Juncker soros elnökkel folytatott megbeszélése után –5,5 milliárdos szinten történő befagyasztását is elutasította. Csakúgy, mint az agrárpolitikai finanszírozás 2008-as revíziójának javaslatát. Így a csúcs végére huszonnégy ország fordult szembe vele.
Most a franciák mellett már Gerhard Schröder és Juncker is Blairt okolja a kudarcért. Sőt az eddig a britek hű szövetségesének számító Lengyelország liberális napilapja, a Rzeczpospolita is úgy fogalmazott: Nagy-Britannia „megtorpedózta” a brüsszeli csúcsot, aminek „az új tagállamok fizetik meg az árát”. Igaz, az európai sajtó jelentős része kárhoztatja az „önző” gazdag országok vezetőit azért, hogy a költségvetési vita kicsinyes alkudozásba fulladt. Nagy-Britannia július elsejétől átveszi az EU elnökségét, és a francia Libération szerint Blair immár elérkezettnek látja az időt, hogy „rohamra” induljon. Blair esélyeit növeli, hogy a brüsszeli csúcson a nettó befizető országokban szövetségesre talált. Franciaországban pedig Nicolas Sarkozy ismét tudatta a világgal: nincs ok glóriát emelni a francia modell fölé, ahol „húsz éve kevesebbet dolgoznak és kevesebbet termelnek”.