A depressziós állapot leírhatatlan. A szenvedés borzalmas. A reménytelenség betegsége. Az ember sokszor valóban a megváltó halált kívánja: a depresszióban az egyik legkeservesebb vonás éppen az, hogy a remény gondolatát, érzését is kizárja. Kívülről nem kapsz segítséget, mert úgy érzed, nem szeretnek, nem értenek meg, nem tudnak megvigasztalni. Magadat utálod, amiért képtelen vagy átlendülni és mindent újrakezdeni. Mély bűntudat gyötör, fáj az egész élet: a múlt helyrehozhatatlan, a jelen kilátástalan, jövő meg egyszerűen nem létezik.”
Ezeket a sorokat egy férfi írta azon betegségek egyikéről, amelyekről nem is gondolnánk, milyen sok ember életét keserítik meg. Nemzetközi felmérések igazolják, hogy minden negyedik családnak van egy mentálisan beteg tagja. Ebben a tekintetben pedig nincs különbség fejlett és fejlődő, gazdag és szegény ország között.
– Magyarországon minden hetedik ember életében legalább egyszer jelentkezik a depresszió. De úgy is fogalmazhatunk, hogy ha egy időben megvizsgálunk száz embert, biztosan találunk közöttük öt depresszióst – mondja Tringer László, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója, aki úgy véli, hogy ez a magas arány nem csak az utóbbi évtizedekre jellemző. Szerinte a lelki betegségek száma valószínűleg mindig hasonló volt a történelem során.
– Már a Bibliában is szó esik depresszióról: az Ószövetségből tudjuk, hogy egy alkalommal Saul királyt Dávid próbálta hárfajátékkal felvidítani: tehát már zeneterápia is volt abban az időben – teszi hozzá a professzor. Tringer László szerint a lelki betegségek számának növekedése leginkább annak tulajdonítható, hogy az utóbbi időben nőtt az átlagéletkor. A depresszió pedig idős korban a leggyakoribb.
– Növekedett a társadalom érzékenysége, önismerete is. Ezáltal több lelki problémát érzékelünk. A depresszió gyakorisága ugyanis annak a függvénye, hogy mennyit veszünk észre belőle. Ha például egy orvos még nem hallott arról, hogy egyes lelki bajok testi betegség képében lépnek fel, akkor nem fog depressziót diagnosztizálni. Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor megváltozott az orvosi szóhasználat, nevezéktan is. Amit régen neurózisnak tartottak, azt ma már a depresszió körébe sorolják – magyarázza a pszichiáter.
A társadalmi mozgások, változások – így például a rendszerváltás – Tringer professzor szerint megszaporítják a mentális betegségek számát. Igaz, ezek átmeneti jelenségek, ha lecsendesednek, visszaáll az eredeti egyensúlyi állapot.
– Tanszéki elődöm, Juhász Pál mutatta ki, hogy 1956 után a termelőszövetkezetek szervezése – ami a parasztságot közös gazdálkodásba kényszerítette – jelentős mértékben növelte a falusi lakosság körében a különféle mentális betegségek, így az alkoholizmus, a depresszió, de még az öngyilkosságok előfordulását is.
A professzor szerint a pszichiátriai betegségek magas száma azért súlyos probléma, mert azok sok más kór melegágyai is.
– Ezek közül csak egy az alkoholizmus, amely önmaga is további betegségek előidézője. Ebben az állapotban a szervezet sérülékeny, a fertőzésekkel szemben is fogékonyabb. Azok a problémák, amelyek addig kompenzált állapotban voltak, a depresszió miatt könnyen fellobbanhatnak. Ilyenek mondjuk a hormon-rendellenességek, a nőgyógyászati bajok, az anyagcsere-betegségek vagy éppen a szív- és keringési problémák – sorolja Tringer László, hozzátéve, hogy a lelki betegségek gazdasági hatása sem elhanyagolható.
A betegség okozta gazdasági veszteség 15–20 százalékáért a mentális zavarok a felelősek. Magyarországon rendkívül magas a rokkantnyugdíjasok aránya, és a leszázalékolás okai között az első helyen állnak a mentális problémák.
A világ országai ennek ellenére költségvetésük töredékét szánják a pszichiátriai betegségek megelőzésére. Pedig a Londoni Gazdasági Főiskola, a London School of Economics szakemberei kimutatták, hogy a nem kezelt depresszió okozta költségek 23,5-szer haladják meg a depresszió kezelésének költségeit.
– Mégis a társadalom pénzügyi, gazdasági berendezkedése olyan, hogy a kezelésen próbál takarékoskodni. Ott ugyanis kézzelfogható az eredmény, míg a közvetett veszteség nem annyira nyilvánvaló. A bergeni egyetem egyik tanára szerint ugyanakkor egy depressziós beteg kezelésének költségein 30 esetben lehetne depressziót megelőzni – hívja fel a figyelmet Tringer professzor, aki szerint ezt azért nehéz belátni, mert a megelőzésre fordított pénz közvetlen kiadást jelent, azt viszont nem érezzük – vagy csak ötven év múlva –, hogy hol jelentkezik a haszon. – Hol lehet kimutatni a hasznát annak, hogy egy házasság boldogabb, ezért az ilyen családban boldogabb gyerekek nőnek fel, és a jövőben produktívabbak lesznek?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az európai országok harmadának nincs semmilyen mentálhigiénés politikája, egytizedének pedig még jogi szabályozása sincs ezen a területen.
A WHO már többször felhívta a figyelmet arra, hogy a megfelelő törvényi keretek és a szükséges anyagi ráfordítás hiánya miatt sokkal kevesebb beteg jut kezeléshez, mint ahányan valójában pszichiátriai betegségekben szenvednek. Megfelelő ellátást már csak azért sem kapnak a rászorultak, mert a legtöbb országban még mindig csak nagy pszichiátriai intézményekben folyik a kezelés. Márpedig az utóbbi időben a szakemberek felismerték, hogy ez a fajta ellátórendszer több kárt okoz, mint hasznot. Az elmekórházakban ugyanis a betegek teljesen elszigetelődnek a társadalomtól. A pszichiáterek ezért sürgetik az ellátórendszerek betegközpontúvá alakítását, vagyis hogy a lelki problémákkal küzdő emberek a lakóhelyükön jussanak kezeléshez.
A WHO adatai szerint a szegényebb országok mindössze harmada tért át erre a közösségalapú ellátásra, igaz, a kontinens gazdagabb országainak kilencven százalékában már nagyon fejlett a rendszer. 1974 és 2000 között Ausztria például 12 ezerről ötezerre csökkentette kórházi ágyainak számát, a mentális betegek ellátását ugyanis egyre inkább a nappali kórházak, krízisközpontok és speciális otthonok vették át. Hasonló változás ment végbe 1978 után a négymilliós olaszországi tartományban, Emilia-Romagnában, ahol 1994-ben mindössze három egyetemi klinika és 12 kórházi részleg várta a mentális betegeket. A lelki problémák kezelésére viszont 145 közösségi mentálhigiénés központ, 123 védett otthon és hét magánklinika működött.
– Legutóbb Torinóban jártam. A város egyik részén 180 ezer lakosra mindössze tíz pszichiátriai ágy jut, a többi beteg ellátását pedig nappali kórházak végzik. Ezekben az intézményekben a páciens csak nappal tartózkodik, éjszakára hazamegy. A hosszú ideje beteg embereket, akiket esetleg nem lehet meggyógyítani – de egyedül nem boldogulnak –, a nappali tartózkodási helyek fogadják. Ezekben a klubszerű intézményekben gyógyfoglalkozást tartanak számukra. Emellett vannak pszichiátriai rendelők, amelyekben a betegeket előre megbeszélt időpontban várják. Léteznek sürgősségi osztályok is, ahol bejelentkezés nélkül is ellátják a pácienst – sorolja a professzor, hozzátéve, hogy több európai országban védett lakóhelyet biztosítanak a betegek számára.
– Ezekben az önkormányzatok által fenntartott lakásokban a páciensek – részben vagy teljesen – autonóm életet folytathatnak, és ebben szakszemélyzet segíti őket – magyarázza Tringer László.
Magyarországon a közösségi alapú pszichiátriai ellátás még gyermekcipőben jár. Igaz, létezik már olyan rendelet, amely az önkormányzatokat arra kötelezi, hogy létesítsenek nappali tartózkodási helyet a pszichiátriai betegek számára, Budapesten még csak négy kerületben van ilyen létesítmény.
Az egyik a Szigony utcai Harmónia klub, amelyet a Szigony Alapítvány a Közösségi Pszichiátriáért hozott létre 1999-ben. A lakótelepi házak lábánál megbúvó földszintes kockaépületben jövetelemkor tucatnyi klubtag beszélget. Legtöbben fiatalok, de van néhány középkorú, pár perc múlva pedig érkezik egy idősebb hölgy is. Az egyik asztalnál angol nyelvvizsgára készülnek, a másiknál teát szürcsölgetnek, és hangos eszmecsere zajlik. Kérdésemre, hogy hol találom az alapítvány vezetőjét, egy ajtóra mutatnak.
*
Tétova lépéseimet látva határozottan rám szólnak, hogy nyissak csak be. Mint később megtudom, a klubban nem ragaszkodnak görcsösen az udvariassági formulákhoz, a klub vezetőjéhez bárki benyithat egy jó szóért. Én azért kopogok, és csak azután nyitok be Gordos Erikához, aki éppen új beteggel beszélget. Kis türelmet kér, majd hellyel kínál az irodájában.
– A VIII. kerületi önkormányzattal kötöttünk ellátási szerződést. Mivel itt állunk kapcsolatban az egyéb egészségügyi ellátókkal, szociális intézményekkel, elsősorban a kerületben élőknek tudunk komplex pszichoszociális segítséget nyújtani. Természetesen olyan nagy az igény az ilyen intézményekre, hogy klubprogramjainkat a főváros más részeiből is látogatják – magyarázza az alapítvány vezetője.
A Harmónia klubban – létrehozása óta – 621-en jártak. Jelenleg mintegy 220-an látogatják, közöttük van, aki csak egy-egy foglalkozásra néz be, de akadnak olyanok is, akik egész napjukat itt töltik. Gordos Erikától megtudom, hogy a klubprogramok egy része a betegek gondozási tervéből adódik, amely a személyes célokat összegzi.
– Minden embernek az a célja, amire szüksége van, ami örömet okoz neki. Az ide érkezőknek is van valamilyen képességük, de nem merik kipróbálni az egészségesek között. Itt azonban felmérik, hogy vannak hasonló problémákkal küzdő emberek, ezért biztonságban érzik magukat – mondja az alapítványvezető, hozzátéve, hogy akad olyan betegük, aki nyelvórát tart a társainak, míg mások informatika-tanfolyamot, főzőtanfolyamot vagy éppen kézműves kört vezetnek. Ennek azért van nagy jelentősége, mert mintául szolgál a többiek számára, és megmutatja, hogy van kiút ebből a betegségből.
– A programok másik része az általunk feltárt problémákkal függ össze. A higiénia például jelentős gond a pszichiátriai betegeknél. Vannak barát- és társkereső, problémamegoldó vagy éppen munkavállalói tréningek, valamint olyan pszichoedukációs oktatás, amelyen a páciensek csoportosan tanulnak a betegségükről. Sokan küzdenek életviteli nehézségekkel, ezért életmódklubot is működtetünk.
A Harmónia klub munkatársai természetesen folyamatosan konzultálnak a betegek orvosaival.
– A mentális egészség visszaszerzése nagyon lassú folyamat, sok türelmet igényel. De számtalan pozitív példa mutatja, hogy sikerülhet. Vannak olyan betegek, akikről sosem gondoltam volna, hogy dolgozni fognak, mégis elhelyezkedtek.
Az ehhez hasonló intézményekből azonban nem csak a pénzhiány miatt van kevés az országban. Jól ismert tény, hogy manapság nincs elegendő orvos, de Tringer László szerint pszichiáterekből még ennél is nagyobb a hiány.
– Az elvándorlás például mára olyan méreteket öltött, hogy egyes fejlett európai országok gyakorlatilag leállítják saját orvosképzésüket. Az ugyanis rengetegbe kerül, és minek folytassák, amikor úgyis jönnek hozzájuk jól képzett és azonnal bevethető szakemberek – magyarázza a professzor, aki nem csak ebben látja a gondok gyökerét. – Egyfajta kulturális hanyatlás kifejeződése is az, hogy a fiatalabb nemzedékek számára veszített a vonzerejéből minden olyan foglalkozás, amelyhez régebben a hivatás szót kapcsoltuk. Az elköteleződéstől való félelem az élet minden területén tapasztalható a házasságtól a gyermekvállaláson át az életre szóló hivatásokig – véli a pszichiáter, aki szerint az elkötelezettség az orvosi eskü értelmében egyenlő a szerzetesi fogadalommal, vagyis egész életre szól.
Emberhiánnyal küszködnek azok a lelkisegély-szolgálatok is, amelyeknek a munkatársai – a telefonálók panaszain keresztül – lenyomatot kapnak a társadalom mentális állapotáról.
– Nagyon nehéz ma olyan önkénteseket találni, akik hajlandók áldozni a szabad idejükből azért, hogy másokon segítsenek. Pedig ez gyönyörű munka – mondja érdeklődésemre Sinkovics Andrea, a Caritas Lelkisegély-szolgálat vezetője. – Civil mozgalomként indultunk tizenöt évvel ezelőtt. Munkatársaink között van mérnök, tanár, szociális munkás, mentálhigiénikus is.
Ők este hattól reggel hatig várják a bajba kerültek hívásait, azok pedig nem is maradnak el. Naponta átlagosan ötvenszer csörren meg a szolgálat telefonja. Van, aki csak annyit kérdez, hogy hova forduljon a problémájával.
– De telefonálnak azok az emberek is, akik számára tulajdonképpen megszületett ez a fajta szolgálat. Ők azok, akik öngyilkosságon gondolkodnak, de utolsó szalmaszálként még tárcsázzák a számunkat, mielőtt eldobnák az életüket – mondja Sinkovics Andrea. – Olyan emberek is hívnak bennünket, akik úgy érzik, megoldhatatlan helyzetbe kerültek: házasságuk válságban van, gyászolják családtagjukat vagy éppen mérhetetlenül magányosnak érzik magukat.
Közülük soknak már egy beszélgetés is elegendő, a többieket pedig elirányítják a megfelelő szakemberhez.
– Hogy a mentális betegségek elleni küzdelemben a civil szervezetek is szerepet vállalnak, az a legújabb kor egyik legjelentősebb vívmánya – vallja Tringer László professzor. – Olyan segítséget nyújtanak, amilyenre a hivatalos ellátórendszer nem képes. Adott esetben pedig a döntéshozókra is nyomást gyakorolnak.
Ez már többször sikerült a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórumnak (PÉF) is, amely azért jött létre 1999-ben, hogy képviselje a mentális problémákkal küzdő emberek érdekeit, és szükség esetén a jogvédelmüket is ellássa. Tevékenységüket igyekeznek egyeztetni a pszichiátriai szakmával és más jogvédő szervezetekkel is.
– Egyik legnagyobb eredményünk, hogy tízéves hazai és nemzetközi munkával elértük a közelmúltban, hogy Magyarországon miniszteri rendelet tiltsa a hálós ágyak alkalmazását. Európa legtöbb országában már nem használják ezt a hálóval körbevett, zárható alkalmatosságot – amely sok esetben valóságos ketrec –, mert általa megszüntethető ugyan a beteg közveszélyessége, önveszélyessége azonban nem – magyarázza Radó Iván, a szövetség ügyvezető igazgatója.
A PÉF elnökségének tagjai között van pszichiáter, szociális munkás, de a mentális betegek hozzátartozói is képviseltetik magukat. Alapszabályuk ugyanakkor kimondja, hogy a héttagú elnökségből négyen mindig pszichiátriai betegségen átesett személyek legyenek.
– Az ország egész területén kilenc regionális központunk működik, ebből nyolc pszichiátriai otthonokban. Ezeket rendszeresen látogatjuk, és értekezleteinkre is meghívjuk a képviselőiket. Emellett minden évben van egy kiemelt programunk. Korábban már feltérképeztük a pszichiátriai otthonokat, de vizsgáltuk a gyermekpszichiátriát is. Az elkészült tanul
origo.hu
Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál
