Ez itt Magyarország 1528-ban készült, legelső térképe, amelyen Temesvár és Nagybecskerek között egy nagy tó látható – mutatja Kisari Balla György soroksári otthonában. A felméréseket Mátyás király korában végezték el, de közbejött az 1514. évi Dózsa-féle parasztfelkelés. Magyarországra úgy került, hogy Apponyi Albert gróf 1883-ban megvásárolta egy nyugati aukción. A gróf halála után az Országos Széchényi Könyvtárral kötött megegyezés értelmében a család a teljes könyv- és térképgyűjteményt átadta a bibliotékának azzal a kéréssel, hogy külön egységként kezeljék. Az Apponyi-hagyaték eme becses darabja Lázár deák térképeként él a köztudatban. A deák szó ma már csak tanulót jelent, a térkép készítője, Lazarus, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. Hasonlóan részletes és pontos térkép abban a korban aligha készült, sokan úgy ítélik meg, hogy ez Európa legelső részletes, tudományos igényű térképe. A térképet 1528-ban, a München melletti Ingolstadt jezsuita nyomdájában nyomtatták ki. A Honvéd Térképészeti Intézet által készített másolat ma már szaküzletekben is kapható.
Amikor az első híradások érkeztek az iszonyatos bánáti árvizekről, Kisari Balla György nyomban megnézte Lázár deák térképét, és döbbenten látta, hogy az árvíz újratöltötte ama régi tavat. A Lázár-térkép mellé tesz egy Ferenc József korából származó térképet Torontál, Temes és Krassó vármegyéről, majd rárajzolja a tó, a jelenlegi árvíz megegyező körvonalait, s láthatjuk, hogy a javarészt magyarlakta települések – Bótos, Nagybecskerek, Módos, Párdány – Temesvárig víz alá kerültek. A Ferenc József korabeli térképen látható a Béga folyó kettős csatornarendszere, amely a XVIII. században épült, általa csapolták le a Lázár deák térképén látható tó vizét. A föld felszíne azóta jelentősen nem változott, az ötszáz évvel ezelőtti tengerszint fölötti magasságok ma is érvényesek. Amikor reánk zúdul egy többnapos esőzés, a csatorna nem bírja elnyelni az óriási mennyiségű vizet, és a mélyedésben újra létrejön a középkori tó, ami katasztrófákat okozva önti el az időközben keletkezett településeket.
Kisari Balla György térképtárából előkerül egy 1553-ban rajzolt úgynevezett Lazarus-térkép is, a szakma így nevezi azokat az utánzatokat, amelyeket nyugati szerzők Lázár deák munkája nyomán kompilátorkodtak össze. Ezen a térképen a tóhoz oda van írva, hogy Lacus Becskerek. Becskerek akkor még szigetként létezett. A térképész barátjától, Lelkes Györgytől, a Központi Statisztikai Hivatal tudományos munkatársától, a magyar földrajzi nevek kiváló szakértőjétől előttünk kér telefonon hiteles adatokat, aki a kihangosított telefonon át lediktálja a területen található települések tengerszint fölötti magasságait. Csak a viszonyítás kedvéért említi meg a közismert tényt, hogy Budapest száz-száztíz méternyire van a tengerszint fölött. Ahogy haladunk déli irányba, egyre csökken ez a szám. Szegednél már csak nyolcvannégy, Zentánál nyolcvanhárom, Óbecsén nyolcvankettő, Törökbecsén nyolcvanegy, akár a hírekben gyakran szereplő, árvíz sújtotta Módoson, ahol szintén nyolcvanegy méternyi ez a magasság. Az egykori tó fenekén elhelyezkedő, jelenleg elárasztott települések, Bótos, Nagybecskerek, Párdány, Módos nyolcvanegy-nyolcvankét méternyi magasságban vannak csupán a tenger szintje fölött. A keletebbre elterülő Temesvár, amely a török kori hadműveletek állandó célpontja volt, kilencvenegy méter magasan van, nem is került víz alá.
A földrajz nem tudása, az ökológia lebecsülése ma is iszonyú károkat okoz a világon – összegez Kisari Balla György. Erre az egyik legismertebb világtörténelmi példa Napóleon oroszországi hadjáratának kudarca, amelyből később Hitler sem tanult. Tudnunk kell, hogy a Kárpát-medence domborzati viszonyai a középkor óta nem változtak. Ma is megvannak azok a területek, ahol víztározókra lenne szükség. A középkorban a Felső-Tisza víztározója volt a Beregszásztól északra elterülő Szernye mocsár. Ezt lecsapolták, kiszáradt. A Szamos és a Kraszna vízgyűjtője az egykori Szatmár megye déli részének mocsárvidéke, az Ecsedi-láp volt. Délvidéken a Temes és a Béga vizét pedig az újjáduzzadt Becskereki-tó csapolta le, ami most szomorú hírnévre tett szert.
A föld éghajlatának megváltozásáról világszerte szakemberek vitatkoznak. Van, aki mindent a civilizációs ártalmaknak tud be, van, aki régebben többször is megtörtént, azaz ciklikusan újra és újra ismétlődő változásokról beszél. – Reméljük, inkább az utóbbiról van szó – mondja Kisari Balla György. Ezt bizonyítja például, hogy Magyarország történetében három olyan száraz korszak is volt, amikor a Velencei-tó eltűnt, ma mégis létezik. Ám furcsa, nyugtalanító a hazánk területén korábban soha nem tapasztalt, özönvíz forma esőzés. Arra figyelmeztet, s talán még mindig nem későn, hogy az ember olykor túl okosnak hitte magát és hiszi ma is. Beavatkozik az Isten teremtette természet rendjébe, ami pedig beláthatatlan következményeket okozhat, ahogy mostanában, a bánáti árvíznél is tapasztalhattuk. 1942-ben volt utoljára árvíz ezen a területen, s hatvanhárom esztendő alatt a csatornák eltömődtek. S erre zúdul rá még most is a Kárpát-medencei esőzések töméntelen vize. Most több mint hat hétig víz alatt volt ez a terület, ennek talajtani oka az, hogy a föld agyagos. A másik ok a nemtörődömség és a délszláv háború, aminek következtében nem jutott pénz a karbantartásra. Harmadik ok a román oldalon történt gátszakadás.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
