Káposztagyalu

Mesét akartam nektek mondani, de már elment tőle a kedvem, mert az öreg Cimofán, a mezítlábas tiszai halász, aki még látott olyan kecsegét, amelyiknek nem zöldült meg a szeme a ciántól, nagyon felbosszantott ma reggel. Káromkodva kutatott a kiskamrában, szétszórt mindent, ami a keze ügyébe került, dobálta ki az udvarra a sok ócska holmit, repült az öregapja vásott csíkász kosara, de még a szilvalekvár-keverő fakanál is, mert a káposztagyalut kereste. Éjjel azt álmodta, hogy jóllakott szalonnás káposztával, aztán reggel úgy mászott ki a lópokróca alól, hogy mindjárt nekilát, megfőzi magának, annyira csurgott a nyála utána.
A káposztagyalu azonban nem került elő. Ez a konok Cimofán kijelentette, hogy ő késsel fel nem laskázza a káposztát, hanem bizony csak gyalulja, mert már az öreganyja is úgy cselekedett. Felült hát a Csepel női kerékpárjára, amit a keresztanyjától örökölt, és bekarikázott a városba káposztagyalut vásárolni.
Meglátott mindjárt a főtéren egy cifra boltot, az volt rá kiírva, hogy New order fashion. Meg ez: Teddy boy jeans. Az üzlet üvegajtaja szépen csilingelt, odabent finom női hónaljillat lebegett. Aggyisten, van-e káposztagyalu, kérdezte Cimofán, mire egy felzselézett fiatalúr udvariasan arra kérte Cimofánt, hogy húzzon el a kifolyt szemű, bánatos édesanyjába, hacsak nem akarja a zsebében hazavinni a tisztességben megőszült nemi szervét. Sebaj, ez biztosan huligán volt, aki félrenyelte az illemet, gondolta Cimofán, és békésen kerekezett tovább, míg egyszer aztán látja kiírva: Punto Sabbiadoro – Pizzeria és ízgejzír. Alatta pedig: Nagy adagot kérj, dupla salival! Az alatt pedig: Ingyenes házhoz szállítás.
Ide is beballagott, megállt a látványkonyha előtt, kicsit szabódott, hogy kérje-e, hogy ingyen hazavigyék neki a káposztagyalut, mert ha már idáig eljött, haza is viszi. Látnod kellett volna, menynyire kacagott rajta egy kuktasapkás férfi, aki hordótető nagyságú nyers tésztát pörgetett a tenyerén, de a másik, aki a kemencét fűtötte, az is hanyatt dőlve hahotázott, közben lóhangon azt rikoltotta, hogy eltévedt, papicsek, nálunk se káposzta, se gyalu, viszont jól tenné, ha megnézetné magát egy orvossal. Cimofán szépen megköszönte a tanácsot, felült a biciklijére és haladt tovább. Két helyen is megállt, de se a Navigation business shopban, se a Palace music cityben nem kapott káposztagyalut, pedig az utóbbiban projektor- és plazma digitális akció is volt.
Aztán a Pascha wellnesstől száz lépésnyire felcsillant a remény, mert azt látja öles betűkkel kiírva: Hightech szalon. És: Laptopakció! Ez már valami, gondolta, s gyorsan leszállt a bicikliről, hogy az apró betűket is el tudja olvasni. Hogy aszongya: 333 MHz Klondyke processzor, 15” képernyő, 256 MB RAM, 30 GB merevlemez, 128 MB USB memória… és így tovább. A sárgalábú rézangyalát a férges fejű, kerge világnak, mondta magában, itt biztosan holdrakétát árulnak, de aztán azt látja a sok varázsige végére írva, hogy ez a laptop mindent tud.
Na, akkor helyben vagyunk!
Kicsapta a kalapja karimájából az izzadságot, és illedelmesen belépett az üzletbe. Mindjárt azt kérdezte, hogy a laptoppal milyen nagyságúra lehet gyalulni a káposztát, mert ha nagyon apró, akkor hamar szétfő, ha pedig túl széles, elmegy az íze. Maga talán főszakács a diliházban? – kérdezte fülig érő szájjal a lóarcú tulajdonos. Á, dehogy vagyok én főszakács, csak a magam ura, ott a szőke Tisza partján, csóválta a fejét Cimofán, aztán elmagyarázta, hogy azelőtt a debreceni káposztagyalu volt a legjobb, de úgy látszik, már nem gyártják, még szerencse, hogy van helyette laptop.
Láss csodát, a lóarcúnak könny szökött a szemébe, mert ahogy jobban megnézte, látta, hogy Cimofán mennyire hasonlít az ő szegény édesapjára, aki sajnos már kiköltözött az akácfás temetőbe. Elővette az aranyhegyű tollát, és ezt írta egy cédulára: cabbage-cutter. Fogja papa, ezt mutassa fel mindenütt, a többi már szerencse dolga. Ha szerencse dolga, akkor nekem bitangul végem van, gondolta Cimofán, és igaza lett, mert estig járta a várost, végül üres kézzel tért haza. Este a párnája alá rakta a cédulát, és megint szalonnás káposztával álmodott. Olyan jóízűen ette, hogy a nyála is kicsordult.
Itt a vége, fuss el véle! Jaj, mit is beszélek: The end.