Olvasója vagyok napilapjuk on-line változatának, mivel a nyomtatott változathoz Párizsban nem jutok hozzá, csak magyarországi tartózkodásaim alkalmával. Az „Elutasították az EU alkotmányos szerződését a franciák” című cikkhez szeretnék hozzászólni (2005. május 30.). Immár tíz esztendeje élek magyarként francia környezetben, francia férjemmel, kollégáimmal, barátaimmal körülvéve. Nap mint nap tapasztalom a francia középosztály nehézségeit, és nem hagy hidegen ennek az országnak a közélete sem.
Bánt ugyanakkor, hogy a magyar sajtó, az önök lapja is, olyan színben tünteti fel a francia nép döntését – nem véletlen a döntés szó használata, amely érvek mérlegelésének eredménye –, mintha az a francia belpolitika sikertelenségének lenne egyértelmű következménye. Igaz, az ellenzéki baloldal a maga előretörésére kívánja felhasználni a jobboldali kormány által támogatott „igen” bukását. Ez a politikában nem ritka stratégia, érthető. Nem merném azonban azt az egyértelmű kijelentést tenni, miszerint a „szavazók túlnyomó többségének fogalma sem volt” a 340 oldalas szöveg tartalmáról. Ezt cáfolja az a tény, hogy minden francia választópolgár kézhez kapta az alkotmányos szerződés teljes szövegét. A népszavazást komoly és nyílt viták előzték meg a médiában, a parlamenti pártok kampányt folytattak, hogy a szavazókat megnyerjék az igenüknek vagy a nemüknek. Ez a nép, amelyre a többi, az alkotmányos szerződést ratifikáló nemzet árgus szemmel néz, adta az emberiség kezébe az emberi jogok nyilatkozatát. A francia nép nem fogadhatott el egy olyan szerződést, ami sokkal kevesebb jogot biztosít a francia alkotmánynál, amely a fegyverkezésre szólítja fel az egyes tagállamokat, és ami szabad utat enged a korlátlan liberalizmusnak.
Vajon a magyar parlamentben ülő és igennel szavazó képviselők közül hánynak volt fogalma – hogy ugyanazzal a kifejezéssel éljek – a szöveg tartalmáról?
Dr. Heyd-Párkányi Bernadette
Párizs
origo.hu
A megrázó felvétel után eltűnt a barátnőjét kegyetlenül megkínzó lány
