(mit tegyünk a hernyócskákkal…)

Én nem tudom, hogy ez a kis szürkészöld, vörhenyes, szőrös valami, ami most éppen rám ereszkedik egy pókháló finomságú szálon, a gyapjas szövőlepke serdületlen hernyója-e. Ugyanis kifejlett példányt már láttam, akkora volt, mint a kisujjam, és veszedelmes benyomást keltett. Ez, bár színeiben hasonló hozzá, alig négy milliméternyi, karcsú, és mászás közben is elegáns.
Kicsit elhűlök attól a gondolattól, hogy esetleg ebből a pöttöm lényből fejlődik ki az a nagy ocsmány, amelynek a testtömege minimum ezerszerese ennek, és céltudatosan ereszkedik alá a cseresznyefáról. Félő, hogy azonos teremtményről van szó, mivel azt a szálat, amin a legmerészebb artistát megszégyenítő módon lebeg, kétségkívül ő maga ereszti ki a hátuljából. Ebből a szálból akart selymet gyártani az a rendkívül leleményes üzletember, aki gyapjasékat behurcolta Európába.
A kis vacak most fölfelé megy, meggondolta a dolgot, s látom, immár nincs egyedül. Ötöt számolok meg. Gondolom, azon a kis kötött-szövött szálacskán utaznak a szelek szárnyán, így érnek ide a Bakonyból legelészni a cseresznyefámon. Ha belegondolok, mire ez a miniatűr lény eléri a kisujjnagyságot, jó sok zöldet elfogyaszt, de jellemző módon nem a parlagfű ízlik neki, hanem a tölgy-, a bükk- és a cseresznyelevél. Kitűnő ízlése van.
Az első kis szörnyeteg addig ügyeskedett, míg elérte a zöld színű napernyőt, remélem, nem kezdi enni. Sajnálnám, bár az ernyőt egy globális szentélyben, valamelyik szupermarketben vásároltam szenzációs áron (mert hülye azért nem vagyok), mégis jobban szeretem egészben, mint lyukacsosan.
Az első gyapjas csecsemő nyilván rájött, hogy róla van szó, mert gyorsan ideereszkedett eme papírlapra, amelyre írok. Nyilván tudni szeretné, nem állítok-e róla valótlant, nem csorbítom-e hírnevét, vagy vele kapcsolatos valós tényt nem tüntetek-e fel hamis színben. Ha sajtópert indít ellenem, például azon az alapon, hogy ő nem is a gyapjaslepke hernyója, hanem valamely bűbájos pávaszemes pillangóé, akkor biztosra veszem, hogy pártállásra tekintve szoci, mert a szocik tudják legjobban, miként kell perelni egy újságírót, minimum egy év felfüggesztett reményében.
Nem tudom, láttak-e önök a televízióban helikopterről leereszkedő kommandósokat. Hát most itt ez történik, öt-hat kis édes, szőrös bikfic zuhan elképesztő biztonsággal a fejemre, alig győzöm őket lesöpörni. (Az édes szót azért használtam, nehogy perelhető legyek, a bikfic pedig véleménynek minősíthető.) No, egyik kikötött a lábamon. Lepöcköltem, mert csiklandozott. Emitt, a sajtóperes utalás értelmében, egy lényeges különbségre hívom fel a figyelmet: szoci pártkáder sosem volt lepöckölhető.
Kezd komolyra fordulni a helyzet. Ahogy egyesek mondanák, elsokasocskásodtak körülöttem a picinyke hernyók, s most, ahogy felnézek a cseresznyefára, látom, hogy számos levél lyukas. Fix, hogy ezek azok. Ami bizony baj. Nemrégiben járt a kertben a permetezőember, mivel a magánterületre behatoló szövőlepkék irtásáért a tulajdonos felel. Úgy látszik, a pici mocskokról lepergett a permetlé. Mit is gondolok valójában erről?
Egy állam, amely képtelen megvédeni erdeit a gyapjas szövőlepke inváziójától, marxista értelemben megérett az elhalásra. Egy kormány, amely akkora pénzszűkébe lavírozta magát, hogy a védekezés céljaira nem bír megfelelő összeget fordítani, ássa el magát. Egy miniszterelnök, aki állandóan történelmi sorsfordító beszédeket mond, s azt hiszi, hogy ezekhez a kis hernyócskákhoz semmi köze sincs, próbálkozzon valami más szakmával.
Körülnézek, és tizenegy légtornászt számolok össze. A levéllyukak számolgatását száznégynél abbahagyom. Ajvé! A gyönyörűen virágzó birs levelei is lyukacsosak.
Úgy döntök: az elérhető kis alpinistákat itt a helyszínen agyoncsapom. (Utána mehetnek perelni.) Aztán pedig szólok a permetezőembernek, hogy a monília elleni stratégia szellemét terjesszük ki a gyapjas lepkék hernyóira is. Mert ez, amelyik éppen a bal szemöldökömön landolt, kifejlett formában ugyancsak rám ijesztene.
Hogy vannak-e olyan országok, ahol demokrácia ürügyén megvédik természeti értékeiket és polgáraik érdekeit hasonló esetben, én nem tudom…