Gvadányi József (1725–1801) császári generálisról legszívesebben azt írnám, hogy a magyar irodalom fenegyereke volt, ha nem nyugdíjba vonulása után fogott volna tollat, hogy oldalán második feleségével szakolcai udvarházában papírra vesse többek között a peleskei nótárius budai utazását vagy Rontó Pál magyar lovas közkatona kalandjait. Gvadányi első irodalmi kísérletei alkalmi versekből, köszöntőkből, tréfás rigmusokból álltak, ezek közül a legérdekesebb az Aprekaszión, amelyet egy magyarul rosszul beszélő német katona, bizonyos Pahner főhadnagy nevében írt barátjának, Nováki Ferenc kapitánynak. „Alkalom szülte jóízű bolondozásával, amit nem is a nyilvánosságnak szánt, Gvadányi megalkotta az első magyar stílusparódiát, mellesleg a több nyelv elemeit összeötvöző makaróniköltészet egyik korai darabját is” – írja bevezető tanulmányában Torda István.
Levelezéséből tudjuk, hogy Gvadányi nem gondolt a huszonhat négysoros strófából álló versezet kiadatására, mégis nyomdába vitte a kéziratot 1791-ben, mégpedig azért, mert legnagyobb meglepetésére az kalózkiadásban megjelent Kassán, csakhogy tele hibával. Így aztán Gvadányi rákényszerült, hogy kiadassa a hiteles szöveget, világra segítve irodalomtörténetünk egyik izgalmas kuriózumát. Az Aprekaszión minden korabeli kiadása kivételes ritkaságnak számít. A Borda Antikvárium tizenharmadik könyvészeti kiadványaként az Aprekaszión valamikor 1783 és 1890 között készült eperjesi kiadásának hasonmását vehetjük most kézbe. Eredetije August Heinrich Pape nyomdájából került ki, s mindöszsze négy példány ismeretes belőle.
A mű olvasását megkönnyíti az egyes versszakok tartalmi ismertetése, valamint a sokszor végletekig kiforgatott szavak magyarázata.
(Gvadányi József: Aprekaszión. Borda Antikvárium, Zebegény, 2005. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
„Félsz már?" – Kulja megfenyegette Takács Péter kolléganőjét
