Olvasom, hogy tömegverekedés tört ki a párizsi Notre Dame-székesegyház főbejárata előtt melegek, rendőrök és egyszerű járókelők között. Az eset közvetlenül azután történt, hogy odabent valami homokosszervezet összeadott egy leszbikus párt. Éppen jön kifelé a két boldog leányzó, amikor a kijárat előtt elszabadult a pokol. Hogy pontosan mi történt, hogyan történt, nem tudni, merthogy mindenki mást mond. A transzvesztita ruhákban megjelent násznép szerint a rendőrök kezdték el molesztálni őket, az egyik újdonsült „házasfél” egyenesen azt mondja, a katedrális egyik tiszteletese támadt rájuk. Tény mindenesetre, hogy a csata hevében magát a tiszteletest is leütötték.
Mások másképpen látták az ütközetet, szerintük azért vonult ki a rendőrség, mert a rendezvényen módszeresen mószerolták a pápát, a katolikus egyházat meg azért szólták le, mert – ahogyan fogalmazták – óvszerellenes és meleggyűlölő. Az nem derült ki, hogy ha ilyen lesújtó a véleményük az egyházról, miért éppen oda mentek „melegedni”.
Van valami közös ezekben a melegeseményekben. Mindig, mindenkor valami fesztivál, csinnadratta keretében zajlik a dolog – felvonulás, tüntetés, utcai rongyrázás. Most például itt ez a Notre Dame-eset. Valami őrült nyilvánosságkényszer hatja át a melegmozgalom egészét.
Engem amúgy nem zavar, ha valaki odaát van. Dehogy. Melegedjen, forrjon, buzogjon, ha már egyszer így kívánják a génjei. Csak propagandát ne csináljanak a torz ügynek, ne akarjanak átvinni innét oda senkit se. Meg aztán az atyákat sem kellene leütni…
Maradjatok a bőrötökben, kis cicáim!
origo.hu
Régészeti leletet fosztogatott az illegális kincsvadász
