Megdöbbentette az államelnököt, hogy a televízióból értesült arról a tervről, amellyel Franz Müntefering, a szociáldemokraták pártelnöke, valamint a kancellár lépett a nyilvánosság elé, miután végleg kikristályosodott az SPD újabb veresége: előre hozott parlamenti választással menteni a még menthetőt. Az „elvtársak” kész tények elé állították Köhlert, holott tudniuk kellett, az államelnök beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni a Bundestagot. Béla Anda kormányszóvivő szerint Schröder röviddel tizenhét óra után telefonon informálta a szövetségi elnököt. A kancellári hivatal telefonlistájából azonban egyöntetűen kiderül, hogy Schröder első ilyen kísérletére a már nyilvánosságra hozott bejelentés után került sor, kettőjük beszélgetésére pedig csak tizenkilenc óra harminckor. Ez az eljárás, a kormányfő közvetlen környezetéből származó valótlan információ általános felháborodást váltott ki. Még a Schröder-tábor egyik leghűségesebb tagjának számító Peter Struck védelmi miniszter is súlyos szakmai hibáról beszélt. Schröder ismét szóvivője útján próbálta elvenni a botrány élét, aki közölte: „A kancellár teljes tisztelettel és bizalommal viseltetik az államfő iránt.”
Időközben tovább folynak a szélsőbaloldali pártok – a PDS és a WASG – erőfeszítései egy közös „nemzeti front” kialakítására. A keleti tartományokban erős szocialisták a nyugati országrészben szerényebb esélyekkel rendelkező Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívával közösen igyekszenek bejutni a berlini parlamentbe a szeptemberre tervezett parlamenti választáson. A PDS hajlandónak mutatkozik arra is, hogy a párt nevét megváltoztassa vagy kiegészítse. A két fél megfelelő jelölttel rendelkezik Georg Gysi és Oskar Lafontaine személyében, akik számtalan közös érdeket fedeztek fel elképzeléseikben, pártjaik szövetségének gyakorlati megteremtése azonban továbbra is tisztázatlan.
Lázadás a kancellár ellen? A keleti tartományok szociáldemokrata képviselői forronganak Gerhard Schröder vezetői stílusa ellen. Nevükben Stephan Hilsberg, az NDK egykori emberjogi harcosa kijelentette, a frakció a jövőben nem lesz hajlandó elviselni a kancellár erőszakos módszereit. Egyben felszólította társait, fokozzák emancipációs törekvéseiket, és használják ki vétójogukat. A honatya szerint nem lett volna szabad megengedni, hogy a keleti munkanélküliek segélye kevesebb legyen, mint nyugaton. (S. L.)
