Megdöbbentette az államelnököt, hogy a televízióból értesült arról a tervről, amellyel Franz Müntefering, a szociáldemokraták pártelnöke, valamint a kancellár lépett a nyilvánosság elé, miután végleg kikristályosodott az SPD újabb veresége: előre hozott parlamenti választással menteni a még menthetőt. Az „elvtársak” kész tények elé állították Köhlert, holott tudniuk kellett, az államelnök beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni a Bundestagot. Béla Anda kormányszóvivő szerint Schröder röviddel tizenhét óra után telefonon informálta a szövetségi elnököt. A kancellári hivatal telefonlistájából azonban egyöntetűen kiderül, hogy Schröder első ilyen kísérletére a már nyilvánosságra hozott bejelentés után került sor, kettőjük beszélgetésére pedig csak tizenkilenc óra harminckor. Ez az eljárás, a kormányfő közvetlen környezetéből származó valótlan információ általános felháborodást váltott ki. Még a Schröder-tábor egyik leghűségesebb tagjának számító Peter Struck védelmi miniszter is súlyos szakmai hibáról beszélt. Schröder ismét szóvivője útján próbálta elvenni a botrány élét, aki közölte: „A kancellár teljes tisztelettel és bizalommal viseltetik az államfő iránt.”
Időközben tovább folynak a szélsőbaloldali pártok – a PDS és a WASG – erőfeszítései egy közös „nemzeti front” kialakítására. A keleti tartományokban erős szocialisták a nyugati országrészben szerényebb esélyekkel rendelkező Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívával közösen igyekszenek bejutni a berlini parlamentbe a szeptemberre tervezett parlamenti választáson. A PDS hajlandónak mutatkozik arra is, hogy a párt nevét megváltoztassa vagy kiegészítse. A két fél megfelelő jelölttel rendelkezik Georg Gysi és Oskar Lafontaine személyében, akik számtalan közös érdeket fedeztek fel elképzeléseikben, pártjaik szövetségének gyakorlati megteremtése azonban továbbra is tisztázatlan.
Egyesült Államok
Liberális bírálatok kereszttüzébe került az American Eagle Sydney Sweeney-féle farmerreklámja
