A Columbia űrrepülőgép tragédiája miatti több mint kétéves kényszerpihenő után leghamarabb júliusban indulhat el a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) a Discovery, fedélzetén Steve Robinsonnal, James Kellyvel, Andrew Thomasszal, Wendy Lawrence-szel, Charles Camardával, Eileen Collinsszal és Nogucsi Szoicsival. Az újabb és még szigorúbb biztonsági rendszabályok szerint viszont nem tetszés szerinti időben, hanem csak akkor szállhat föl az űrrepülőgép, ha megfelelő pályára jutva, az utazás második napján csatlakozik az ISS-hez. (Az orosz Szojuz űrhajó is 48 órán belül teljesíti ezt a feladatot.)
Bush elnök áprilisi rendelete végérvényesen korlátozta az amerikai űrrepülőgépek tevékenységét, és a megmaradt három jármű az évtized végéig csak az ISS kiszolgálására, illetve továbbépítésére használható. Michael Griffin, a NASA igazgatója szerint azonban még mindig van egy sor „apró, megoldandó dolog” a Discovery elindítása előtt. Az előkészítetlen repülés kockázatát – érthetően – nem vállalják, hiszen egy újabb katasztrófa beláthatatlan következményekkel járna a NASA űrprogramjára.
Miként korábban megírtuk, ha bármilyen okból a következő öt évben nem sikerül befejezni a Nemzetközi Űrállomás felépítését, az űrrepülőgépeket mindenképpen kivonják a forgalomból. Az öregedő ISS ellátása teljes mértékben az oroszokra maradna, akik folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küszködnek. Ráadásul az új típusú amerikai űrjárművek – a Hold- és Mars-utazásokra tervezett CEV-ek (Crew Exploration Vehicle: személyzettel ellátott felfedező jármű) – aligha repülhetnek 2014 előtt, de ha mégis, akkor sem fogják azokat az űrállomás kiszolgálására használni a nagy, nemzeti célok elérése helyett.
Amíg tehát a Discoveryt és a repülés összes körülményét igyekeznek az optimálishoz igazítani, addig a személyzet sem tétlenkedik: folytatják felkészülésüket a júliusra elhalasztott startig. A nemrégiben megtartott 12 órás szimulációt az űrséta földi gyakorlása követte egy óriási medencében, ahol a víz felhajtóereje a súlytalanság érzetét kelti a szkafanderes űrhajósokban. A japán Nogucsi Szoicsira és az amerikai Stephen Robinsonra hárul majd a tervezett három űrséta végrehajtása, amelyek idején az esetleges külső sérülésekre deríthetnek fényt.
Közvetlenül a Columbia űrrepülőgép tragédiája után a NASA hivatalosan is megerősítette, hogy az űrhajósok nem voltak kiképezve a sérült csempék javítására, cseréjére a világűrben. Egyébként roppant nehezen elképzelhető a megfelelő számú tartalék csempe raktározása az űrrepülőgépen a 33 ezer darabos készlethez. Kivitelezhetőbbnek látszik a sérült részek beragasztása, foltozása különleges anyagok, szerszámok felhasználásával. Figyelemre méltó, hogy a NASA mérnökei, szakemberei már eredetileg is gondoltak ilyen meghibásodás javítására! A Columbia első két repülésére készülő kétfős – pilótákból álló! – személyzetek egyik tagjával bizony gyakoroltatták a javítási műveletet. Ma már csak történeti emlék, hogy a Columbia 1981-es, első útja alatt tucatnyi hővédő csempe esett le az űrrepülőgépről, de ezek olyan helyeken voltak, hogy nem veszélyeztették az űrhajósok életét.
Munkában a marsjáró. Ismét dolgozik az amerikai űrkutatási hivatal
(NASA) marsjárója, az Opportunity, amely öt hete egy homokdűnében rekedt – közölték a pasadenai űrközpont laboratóriumának mérnökei. A hatkerekes geológiai kutatójármű vasárnap újra felvételeket sugárzott a vörös bolygó felszínéről. Az egyik fotó a jármű friss keréknyomait is megörökítette egy széles dűne tetején. Az Opportunity és robot ikertestvére, a Spirit, tizenhat hónapja dolgoznak a Mars felszínén, és jelenleg épp a planéta ellenkező oldalára tartanak arról a féltekéről, ahol 2004 januárjában leszálltak. Az Opportunity április 26-án akadt el a Meridiani Planum homokdűnében. A misszió kezdetekor ez a marsjáró fedezett fel több olyan medret, amely geológiai bizonyítékot szolgáltatott egy sekély őstenger egykori létére a Mars bolygó felszínén.
