A legköltségesebb az orvosképzés. Ám még a jómódúaknak sem mindegy, hogy melyik egyetemen próbálkoznak meg a költségtérítéses szakkal, hiszen félévente több százezer forintot spórolhatnak meg, ha a fővárosi egyetem helyett valamelyik vidéki intézményt választják. Az adatok szerint az idén a budapesti Semmelweis Egyetem általános orvosi karán a legdrágább a képzés. Egy ide felvételt nyert diák 1,225 millió forintot fizet ki félévente, vagyis a 12 szemeszteres kurzus elvégzése több mint 14,5 millió forintba kerül. Ugyanezért a képzésért Pécsett „csupán” 898 ezer, Debrecenben 850 ezer forintot kell fizetni szemeszterenként.
Míg Budapesten inkább külföldiek, vidéken zömmel magyar diákok veszik igénybe a költségtérítéses képzést. A Pécsi Tudományegyetem tanulmányi osztálya szerint általában nem tudják feltölteni a létszámot, évente átlagosan négy-öt tandíjas tanuló kezdi meg tanulmányait a karon. A tavalyi ponthatárokat vizsgálva egyértelműen kiderül, hogy a költségtérítéses kurzusra jóval gyengébb teljesítmény is elegendő a bekerüléshez: Budapesten 10, Pécsett 20, Debrecenben pedig 30 ponttal rosszabb eredménnyel is be lehetett kerülni a tandíjas orvosképzésre, mint az államilag finanszírozott tagozatra. A fogorvosi és az állatorvosi oklevélnek is hasonló az ára, mint az általános orvosié.
A gyógyszerészdiploma megszerzése ugyancsak horribilis öszszegbe kerül, ám itt még nagyobbak az eltérések a fővárosi és a vidéki tandíjak között. Míg a Semmelweis Egyetemen 1,206 millió forintot, addig Pécsen 500 ezer, Debrecenben pedig 480 ezer forintot kell fizetni szemeszterenként. A fővárosban tavaly 24 ponttal, Debrecenben 42 ponttal rosszabb teljesítmény is elegendő volt a bekerüléshez, mint az államilag finanszírozott tagozaton. Az orvosi szakokon kívül a Budapesti Corvinus Egyetem – a régi Közgáz – került fel két szakkal a listára, valamint egyetlen nem állami főiskolaként a Nemzetközi Üzleti Főiskola. A 12. helyen áll a Magyar Képzőművészeti Egyetem, ahol az összes szakon – festő, szobrász stb. – 550 ezer forintot kérnek a diáktól szemeszterenként.
A jómódúak tehát jó pénzért tanulhatnak, ám az már vitatható, hogy elégtelen teljesítmény estén a súlyos anyagi gondokkal küszködő egyetem ugyanúgy megválik-e egy tandíjas diáktól, mint egy ingyenes képzésben részt vevő hallgatótól.
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban