Az alkotmányról tartott franciaországi és hollandiai népszavazások kudarca az Európai Unió, az európai eszme válságáról tanúskodik. Miben látja ennek fő okait?
– Nem hinném, hogy maga az európai eszme válságban lenne. A politikai elit, a politikai rendszer annál inkább, mégpedig elsősorban azért, mert túlságosan elszakadt a tömegektől. Problémának látom azt is, hogy ez az alkotmány túl hosszú, túl bonyolult, és a választók nem értették meg, miről is szól. Mindezek következtében az európai vezetők és a polgárok átlépték a Rubicont. Ennek ellenére nem gondolom, hogy olyan válságról lenne szó, ami fenyegetné az Európai Uniót. Mint már annyiszor, az EU ki fog lábalni ebből a krízishelyzetből is. Ehhez persze az is szükségeltetik, hogy az embereket jobban bevonják az uniós ügyekbe.
– S Brüsszel megfelelő következtetéseket vont le a történtekből?
– Túldramatizálták a helyzetet.
– Irigylem az optimizmusát, innen nézve azonban különösen aggasztó, hogy a válságért részben az új tagokat tették meg bűnbaknak. A francia referendum estéjén például a televíziókban meglehetősen sokat emlegették Lengyelországot…
– Ez így van. Lengyelország, az először Bolkenstein biztos által emlegetett „lengyel vízvezeték-szerelő” testesítette meg azokat a félelmeket, amelyeket az új tagországok jelentettek a régiek társadalmában. A magyarok így megúszták.
– Kitarthat-e mindez a lengyel referendumra? Az alkotmány támogatottsága a korábbi hatvanszázalékosról hirtelen negyvenre esett…
– Döntés még nem született a népszavazásról, s a politikai pártok megosztottak e tekintetben. A baloldal minél előbb, az elnökválasztással együtt megtartaná, míg az ellenzék szerint a referendum időpontját kissé el kell tolni. Ami pedig a támogatottságot illeti, az általános európai trendeket követi, s most a dominóelv érvényesül.
– Míg a nyugat-európai társadalmak a „lengyel vízvezeték-szerelőtől” félnek, addig az uniós nagyok elitje Varsó markáns atlantizmusát nézi rossz szemmel. Lengyelország mintha nehezen tudna választani Európa és Amerika között…
– Nézze, mi nem akarunk választani a papa és a mama között. Amerika jelenti a valódi biztonsági garanciát, miközben természetesen európaiak vagyunk. Ez a két irányultság tehát összeegyeztethető.
– Idekapcsolódik egy másik kérdés. Többek szerint az új tagok, különösen Lengyelország miatt megbillenhet, a konfliktusok felé tolódhat az Európai Unió és Oroszország viszonya. Egyetért e véleményekkel?
– A történelmi múltból és a földrajzi adottságokból fakadó fenntartásainkat aligha kell magyarázni a magyaroknak.
– Ez így van. Párizsban és Berlinben a kormány politikusainak azonban mások a szempontjaik…
– Valóban, de semmiképpen sem szeretnénk, hogy a fejünk felett beszéljenek Oroszországgal. Az új német kormánytól pedig el is várjuk, hogy ezen változtasson.
– Ezt úgy értsem, hogy Lengyelország meghatározó helyet követel magának az EU keleti politikájának alakításában?
– Az első pozitív előjel e tekintetben, ami az ukrán forradalom kapcsán történt. Varsó Vilniusszal és Solanával egyetemben közvetített e kérdésben, és az uniós parlament is kemény, határozott álláspontra helyezkedett, kilátásba helyezve Kijev uniós tagságát is.
– A mostani referendumokkal azonban minden további bővítés fényévnyi távolságba került, s ez fokozottan vonatkozik Ukrajnára…
– A népszavazások eredményei csak a folyamatban lévő tárgyalásokra hathatnak ki, tehát Románia, Bulgária, Törökország és Horvátország csatlakozása csúszhat emiatt. Ukrajna közeledése más kérdés, hiszen itt a tagság valóban nagyon-nagyon távolinak tűnik. Akkor pedig már senki nem fog emlékezni a francia referendum eredményére. A mostani helyzet tehát Ukrajna és Európa viszonylatában nem változtat semmin.
– A lengyel lapok önt a külügyminiszteri poszt egyik várományosaként emlegetik. Milyen hangsúlybeli változásokat hozhat a kormányváltás a külpolitikában?
– A Polgári Platform és a Jog és Igazságosság hatalomra kerülése esetén egyszerre kívánjuk biztosítani a folyamatosságot és hajtunk végre változásokat a politikában. Az EU és a NATO tekintetében folytatjuk az eddigi politikát, immár „régi” tagként azonban agresszívabb érdekérvényesítésre törekszünk. Nagyobb szerepet kívánunk betölteni az unióban, azt szeretnénk, hogy az EU egyre jobb kapcsolatba kerüljön az Egyesült Államokkal, a posztszovjet térség irányában pedig egyfelől a nyílt és befogadó magatartás, másfelől a határozottság lesz a jellemző.
– Úgy tűnik, rövid időn belül ismét azonos színezetű kormányok irányítják majd Közép-Európa országait, ami megkönnyítheti az együttműködést. Hasonló politikai együttállásra azonban volt már példa, a regionális közös gondolkodásban azonban ez nem mindig látszott. Visegrád eszméjét például lehetett volna hatékonyabban is képviselni. Az egyébként általánosságban elmondható egyetértésnek a lehetőségeknél ugyanis kisebb volt a gyakorlati hozadéka. Milyen régi-új lehetőségeket lát a térség együttműködésében?
– Az említett fenntartások két okkal magyarázhatók. Egyrészt korántsem volt mindig azonos a térség politikai színezete, másrészt ezen országok a NATO-ba, majd az Európai Unióba törekedtek, s néhányunknak emiatt bizonyos komplexusaink voltak. Ennek az időnek azonban már vége. Mindannyian beértünk a célba, a versengésnek ilyen értelemben vége. Összetart ugyanakkor, hogy a térség országainak külső és belső problémái most nagyon is hasonlók, nagyrészt azonosak az érdekeink is, ezenkívül valóban megkönnyíti a párbeszédet, hogy mind a négy országban jobbközép kormányok jutnak hatalomra. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy talán mi is jobban megértünk erre az együttműködésre. Az uniós kihívások egyértelműen erre, a közös fellépés felé szorítanak bennünket, azonos érdek ugyanis az Európán belüli megosztottság eltörlése. Összekapcsol bennünket a régió keleti szomszédsága iránti érdeklődés és érzékenység is. Ez az együttműködés a térség gazdasági erejét is növelheti, és új lendületet adhatunk így Európának. A mi változásaink szele felélénkítheti az EU régi tagjait is, segíthet megküzdeni a globalizációs kihívásokkal. Mind szó szerint, mind pedig átvitt értelemben mi vagyunk a fiatalabbak.
– Mennyiben erősíthetik a térség összetartozásának érzését Bush elnök Jalta kapcsán Rigában elmondott önkritikus szavai?
– Nagyon. Bush pontosan azt mondta, amit hallani akartunk. Sajnálom, hogy ezek a szavak nem az Európai Unióban hangzottak el.
– A térség együttműködésére ugyanakkor árnyként vetül Lengyelország külpolitikai aktivitása, némelyeket érezhetően visszafogottságra sarkalló ambíciói, s maga az ország nagysága is…
– Mi ezt nem így gondoljuk, s higgyék el, kisebbek vagyunk, mint az a térképen látszik. Az európai alkotmány vitájában éppen ezért Varsó is hasonlóképpen a nagyok túlsúlyával szemben állt ki, tehát inkább egy oldalon voltunk. Ez is bizonyítja, hogy nincsenek európai vagy regionális szuperhatalmi ambícióink. A különböző komplexusokkal kapcsolatban pedig bátorítólag hadd jegyezzem meg, hogy az ego nagyságát nézve a magyaroknak nincs okuk panaszra.
origo.hu
A falon át hajtott be egy kamion a családi házba – az ágyában alvó lány súlyosan megsérült
