Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, a KDNP és az MKDSZ ifjúsági szervezete családvédelmi charta néven felhívást tett közzé, melyben ellenvéleményt és ellenkövetelést fogalmazott meg a melegek emancipációs törekvéseivel szemben. A szövetség elnöke Férfi és nő, a valódi másság címmel április 20-án egy vitacikkben mutatta be a chartát a Magyar Nemzetben. Válaszom a megszólításra felel.
A melegszervezetek régi törekvése, hogy olyan alkalmakat teremtsenek a média által nyújtott nyilvánosságban, amikor a botrányos, diszkriminációs ügyek esetleges körülményeitől függetlenül kerülhet a figyelem középpontjába a szexuális kisebbségek emancipációjának ügye. Ezt a célt szolgálja az idén már tizedik alkalommal megrendezésre kerülő meleg- és leszbikusfesztivál a felvonulással, melyet gyakran kísér gondolatébresztő, a vitaindítás szándékával íródott cikkek megjelenése. Ezeket a véleményeket és vitákat a melegfelvonulások mint a melegek kezdeményezése hívta életre.
Párbeszéd eddig is volt, ellenérvek eddig is elhangozhattak, bár kétségtelen, a kereszténydemokraták mindeddig nem éltek a diskurzus alakításának lehetőségével. Közismert, most is az a körülmény indította őket megszólalásra, hogy végre politikai szinten is megfogalmazódott a házasság gondolata számukra, egy parlamenti pártnak, az SZDSZ-nek köszönhetően. Mert a szomorú valóság az – Rétvári Bence téves közlésével szemben –, miszerint a politika időről időre kielégíti a melegek követeléseit, hogy az eddigi magyarországi jogfejlődés, az élettársi kapcsolat és a beleegyezési korhatár hátrányos megkülönböztetésének a felszámolása alkotmánybírósági határozatok útján, vagyis nem politikai, hanem jogi úton ment végbe. A pártok azért alkottak ezekben a kérdésekben törvényeket, mert erre kötelezte őket az Alkotmánybíróság: fel kellett számolniuk jogrendszerünk ellentmondásait – és eközben nem politikai követeléseket elégítettek ki.
Azt sem hallgathatom el ugyanakkor, éppen az érdemi vita kibontakozását nehezíti, hogy maguk a kereszténydemokraták voltak azok, akik gondoskodtak róla, hogy a charta nyilvánosságra kerülése botrányos körülmények között történjen meg Semjén Zsoltnak, a KDNP elnökének szándékosan bántó és hazug kirohanása által. Úgy vélem, a chartának ez a bemutatása ellentétes azzal a deklarált céllal, hogy botrányoktól mentes körülményeket biztosítsanak vele a megfontolt vitához, ahogy a megszólított vitapartnernek, a melegszervezetek képviselőinek a sértegetése, „anyagi haszonszerzéstől és szereplési vágytól fűtött provokátoroknak” nevezése sem a kulturált vita hangnemét idézi. Ami pedig ezeknek a megszólított és mindjárt el is utasított legitimitású melegaktivistáknak az „önjelöltségét” illeti, úgy vélem, jobban tenné vitapartnerem, ha először azon gondolkodna el, hogy ő maga milyen felhatalmazás alapján beszél a keresztények vagy a társadalmi többség nevében, holott – elvileg – ő ugyanúgy csak az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség tagjainak a nevében beszélhetne, ahogy ez szerinte a melegszervezetek képviselőire áll. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a keresztények vagy a társadalmi többség nem szenvednek el kirekesztést és megbélyegzést, így sokkal inkább abban a helyzetben vannak, hogy „önjelöltek” segítsége nélkül is kifejezzék véleményüket, ellentétben a szexuális kisebbségekkel.
Talán csak ott van egyetértés közöttünk, hogy valóban nem szerencsés, ha a melegek által kezdeményezett diskurzusba szinte kizárólag csak az emancipáció keresztény ellenzői kapcsolódnak be, és a jogegyenlőségről folytatott vita a keresztény értékek, Isten, a teremtett rend, bűn és önmegtartóztatás vagy a házasság szentsége körül forog, ahelyett, hogy megmaradna tárgyánál, a világnézetileg semleges állam egyik jogintézményének diszkriminatív voltánál. Így nem kívánok én sem a charta „természetes, morális törvényre”, „alapvető morális értékek iránti érzetre” és a „természeti törvényre” alapított érveivel foglalkozni, mindemellett a charta aláíróinak a figyelmébe ajánlom, hogy nem csak keresztény morál létezik, a keresztény morál nem „természetes morális törvény”, továbbá, hogy az állam egyetlen morál mellett vagy ellen sem foglalhat állást.
Ezen túlmenően azonban a charta egyetlen racionális érve az, hogy „az állam nem teheti meg, hogy a nagyarányú népességfogyás mellett olyan együttélési formát támogasson a házassággal egyenértékűként, melyből gyermek nem születhet”. Annak ellenére, hogy már az érv előzetes felvetésével sem értek egyet, miszerint a házasság olyan „előjog” lenne, amelyet az állam kizárólag a belőle születendő gyermekekre tekintettel védelmez, most csak az érv alapvető tévedésére szeretném felhívni a figyelmet: a homoszexuális párkapcsolatokból születhet gyermek! A leszbikus nők és a meleg férfiak épp olyan egészségesek, fogamzó- és nemzőképesek, mint heteroszexuális társaik. Felnőttek vagyunk, tudjuk, hogy a fogamzáshoz a megfelelő időben a megfelelő helyre kell jutnia a nemzésre alkalmas testnedvnek, amint azt is jól tudjuk, hogy ehhez nincs szükség sem heteroszexuális közösülésre, sem heteroszexuális közreműködőkre, de még csak orvosi segítségre sem. Az egyetlen különbség, hogy a születendő gyermeknek csak a leszbikus vagy meleg pár egyik tagja lesz a vér szerinti szülője, azonban az a szeretetkapcsolat, amelyből a gyermek világra jötte és felnevelése iránti vágy és eltökéltség fakad, az két homoszexuális ember egymás iránti szerelme, elköteleződése és felelősségvállalása: párkapcsolata.
Miért tapasztaljuk akkor mégis, hogy olyan fájdalmasan kevés a homoszexuális párkapcsolatba születő gyermek? Vajon melyik heteroszexuális pár merne gyermeket vállalni, ha tudnák, hogy párkapcsolatukat az állam nem fogja elismerni az egymás utáni öröklést lehetővé tevő, biztonságot jelentő párkapcsolatként, hogy születendő gyermeküket a jog nem fogja elismerni közös gyermekként? Ha tudnák, hogy gyermeküket minden elképzelhető módon bántani fogja a társadalom, pusztán azért, mert a szülei azok, akik? Vajon mit éreznének a heteroszexuális párok, amikor azzal szembesülnek, hogy tiltva van számukra a mesterséges megtermékenyítési eljárásokban való részvétel? A charta érvelése nem más, mint tudatlanságból fakadó önellentmondás, azt rója fel a melegeknek, amit a társadalom mért rájuk büntetésként, hogy azért, amit elszenvednek, még egyszer megbüntethesse őket.
Ha egy kicsit is következetesek lennének a charta aláírói, éppen a melegek örökbefogadási, házasodási, mesterséges megtermékenyítési eljárásokban való részvételi joga mellett kellene kiállniuk, nem elfelejtkezve a társadalmi előítéletek csökkentéséről sem, hogy minél több tartós meleg párkapcsolat jöjjön létre és ezekbe minél több gyermek szülessen. Miféle vakság kell ahhoz, hogy ne vegyék észre, miközben azon siránkoznak, hogy kevés házasságot kötnek, emberek egy csoportjának ők tiltják meg, hogy összeházasodjanak, miközben a népességfogyáson szörnyülködnek, szigorítani akarják a mesterséges megtermékenyítést? Azt hiszem, tudjuk a választ mindannyian: nem gyerekek, hanem heteroszexuális éltanulók, nem szülők, hanem két lábon járó szerepminták kellenek nekik, és nyilván arról sem lehet meggyőzni őket, hogy az általuk egyedüli családnak nevezett heteroszexuális átnevelőtáborokban arányaiban pontosan annyi – meggyötört, megnyomorított – homoszexuális fog felcseperedni, amennyi a homoszexuális párkapcsolatokban nőne fel, boldogságban.
Rétvári Bence némi szereptévesztéssel „alapszabályt” írna elő a jogvédő szervezeteknek: a homoszexualitás a melegek (magán) ügye kell, hogy maradjon. Nem. A jogi diszkrimináció, a házasság jogintézményének a heteroszexuális férfi és nő számára való fenntartása, a mesterséges megtermékenyítésből az azonos nemű élettársak kizárása, a társadalmi megbélyegzés és kirekesztés nem magánügy, és nem csak a melegek ügye. Az egész társadalom szégyene és szörnyű bűne. A jogvédő szervezeteknek feladata és kötelessége, hogy erre folyamatosan emlékeztessék a közt, olyan formában is, amit az sértőnek talál. A melegeknek épp annyi joguk van az Andrássy út közepén melegnek lenni, amennyi a keresztényeknek van a Szent István tér közepén kereszténynek lenni.
Nem több, de nem is kevesebb.
A szerző programozó
*****
Néhány szó a természet biológiai rendjéről
Távol-keleti filozófusok és liberális gondolkodók gyakran vádolják azzal a nyugati világot, hogy elszakad a természetes rendtől, és emiatt válik feszültté, boldogtalanná. Ők a természethez való visszatérést javasolják, mely többféleképpen (feng shui, jóga stb.) is megjelenik. Ugyanígy a természet rendjétől való eltérés, ha a házasság fogalmát olyan együttélésekre kezdjük el használni, melyek nem tartoznak bele a házasságba. Ami a természetnek képtelenség, az a jognak papíron megvalósítható lehet. Elképesztő példákat láthattunk már rá. Kállai Ákos cikke is olyat követel a jogalkotótól, ami mesterséges konstrukciók nélkül nem jöhetne létre: a melegek házasságát.
A cikk sokszor próbálja meg puszta gyülekezési jogi, büntetőjogi vagy demográfiai kérdésként beállítani a homoszexuálisok házasságát és az örökbefogadást. Csak a tételezett (pozitív) jogot hajlandó látni, és nem a mögöttes értékeket (természetjog). Mert minden jogszabály mögött értékek vannak, melyeket az adott jogszabály véd. Legyen az a gyülekezési vagy a családjogban. Ha látjuk ezeket az értékeket, a konkrét jogszabály már csak ennek a technikai megjelenítése. Így az alapkérdés értékválasztási kérdés. Mi, kereszténydemokraták a családot fontos és sérthetetlen értéknek tekintjük. Ez biztosítja az ember egészséges felnövekedését, közösségi kapcsolatait, kiteljesedését saját gyermekei által. Ebbe a fogalomba nem fér bele a homoszexuális házasság.
Nem arról van szó, hogy a társadalom diszkriminálja a homoszexuálisokat. Melyik homoszexuális nem kap nyugdíjat vagy nem szállhat fel a vonatra amiatt, mert homoszexuális? Ha ez történne, akkor alapos lenne a diszkrimináció vádja. Ha egy tetőfedőt elbocsátanának, mert kiderülne, hogy azonos neművel él, de ez a munkavégzését és a munkatársaival való kapcsolatát nem befolyásolta, az lehetne diszkrimináció. De az, hogy a természet törvényeit nem töröljük el a melegek miatt, az nem diszkrimináció.
Bár eredeti cikkem is felsorolt abszurdumokat e kérdésben (házasság csoportosan, állatokkal, kft.-vel), a válaszcikk az én fantáziámat is felülmúlta. A cikk írója szerint homoszexuális kapcsolatból is születhet gyermek orvosi beavatkozás nélkül. Ez körülbelül olyan abszurd, mint hogy egy fürdőkádban is át lehet kelni az Atlanti-óceánon – át lehet, ha a kád egy óceánjárón van és nem a nyílt vízen. Egyébként a meleg pároknak sem gyermeket szülni, sem egy kádban az óceánt átszelni nem lehet. Ezt jobb elfogadni, mint diszkriminációnak nevezni.
A cikk szerzője technikailag valószínűleg arra gondolhat, hogy a meleg pár egyik tagja egy harmadik személlyel közös gyereket hoz a világra, amit aztán a meleg pár nevel. De ettől még nem lesznek ők a gyermek természetszerű szülei. Ettől még a gyermek nem az ő kettejük gyermeke. A természet evidens és biológiai rendje csak a heteroszexuális pároknak teszi lehetővé a gyermekvállalást. Ha a természet ezen törvénye megjelenik a jogszabályokban, az logikus és érthető. Aki ezzel ellentéteset akar, annak kell indokolni. De ésszerű és értékalapú indok még nem hangzott el. És még valami. A melegek nem használhatnak tárgyként egy nőt (férfit) arra, hogy kihordatnak (fogantatnak) vele gyereket, utána pedig „saját használatra” elveszik tőle. Ez embertelen.
A cikk kifordítja az évezredes fogalmakat: a heteroszexuális családot „átnevelőtábornak” tartja, míg szerinte a homoszexuális család lehet a boldogság forrása. Ezzel máris családok hallatlan tömegeit sérti meg. Az már ugyanis bebizonyosodott, hogy a család véd meg a legjobban a devianciáktól és nevel leginkább közösségi lénnyé. A homoszexuális együttélésekről ezt még nem tudhatjuk.
Nem akarja figyelembe venni a cikk írója, hogy mindig is lesznek emberek, akik erkölcsi alapon nem fogadják el a homoszexualitást, függetlenül a törvényektől és az emancipációs mozgalmak állapotától. Ők csak azt kérik, hogy a homoszexuálisok ne másszanak bele a többség életébe. Legyenek kikerülhetők, és legyenek tudatában annak, hogy ők egy kisebbség. Ne becsméreljék a többséget. Ne nevezzék a családot „heteroszexuális átnevelőtábornak”. Ma a heteroszexuális társadalom védekezni kényszerül. Nem értem, hogy a melegek vezetői miért támadni akarnak, és miért nem békésen egymás mellett élni a társadalomban. Maradjon meg a nemiség kinek-kinek a magánügye. A meleg örökbefogadás kapcsán pedig nézzük meg a gyerekek jogait és érdekeit is, mert ők a legvédtelenebbek mindannyiunk közül.
Rétvári Bence

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség