Törékeny anyag, maradandó emlékezet
Az üvegnegatívok nem csupán képiségükben, hanem anyagukban is érzékenyek: a zselatinos ezüstbevonat sérülékenysége miatt minden darab külön konzerválási kihívás. A kiállított példányok egy része repedt, törött, felázott, a zselatinja lepattogzott — mégis éppen e törékenységükben hordozzák a fotográfiai múlt emberi és technikai történetét.
A tárlat külön fejezetet szentel annak, hogyan menekültek meg ezek az anyagok a megsemmisüléstől: a húszas évek elején a múzeum munkatársai szó szerint ládaszám vásárolták fel a vidéki fényképészek padlásról, pincéből előkerülő üvegnegatívjait, amelyekből sokat üvegházépítéshez vagy tükörgyártáshoz adtak volna el.
Leg-leg a kiállításban látható anyagból:
- Legnagyobb egyéni hagyaték: Vasas Sándor váci fényképész – 1342 üvegnegatív
- Legrégebbi felvétel: az 1890-es évek végéről, Kiss József egri műterméből
- Leghosszabb ideig működő fényképészdinasztia: a Borgula család Szekszárdon 1910-től 2004-ig
- Legkülönlegesebb női életmű: Papszt Piroska, Szolnokról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első hivatalosan bejegyzett női fényképésze
- Legmeghatóbb pillanat: háborúból hazaküldött levelekkel lefotózott, édesapa nélküli család Horváth Viktor fényképén
- Leglazább kép: pipázó uradalmi kocsisok Cegléd környékéről
- Legdrámaibb kép: ágyúkészítés céljából beszolgáltatott harangok búcsúztatása
- Legmunkásabb kép: Józan Ferenc kádármester udvarán készült fénykép
- A legrendetlenebb kép: a térben hagyott fényképezőgép, a földön elszórt papírgalacsinokkal
- A legromantikusabb kép: számos esküvői fotó közül Maár Róza felvétele, melyen a menyasszony érzelmesen vőlegénye vállára támaszkodik
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!