Zsákbamacska panellakóknak

Gyurcsány Ferenc látogatása a Gyöngyösi úti lakótelepen nagyszerű példája annak, hogyan árul zsákbamacskát egy porszívóügynök. A porszívóügynök bekopog minden ajtón, szelíd, de nem tágító agresszivitással győzi meg „áldozatát”. Nem hagyja lerázni magát. Persze nem ő gyártotta portékáját, nem is tudja, hogyan kell azt elkészíteni. Azt sem tudja, milyen a terméke minősége a többi márkáéhoz képest. Egy feladata van, hogy eladja. Ezt várja tőle a cég. Jó, ha dicséri, és csupa jót mond róla. Lehetőleg azt a látszatot kell keltenie, mintha értene hozzá. Az is jó, ha sok adatot sorol fel. Még jobb, ha az áru mellé egy kis ajándékcsomaggal is kedveskedik. De az az igazán jó kereskedő, aki beindítja a kuncsaft fantáziáját, és együtt álmodik vele.
Százlépéses választási körútjának újabb állomásán a miniszterelnök a Gyöngyösi úti lakótelep lakásaiba kopogott be. Üzenete egyszerű és világos: hála cégemnek, mostantól kezdve jobb, olcsóbb lesz a panellakók élete – mondta. Mi kell még? Van, akinek ennyi elég is. A szavazatuk máris zsebben van. De van, akinek ez kevés, és most a bizonytalanokat is meg kell nyerni. Ezért következik a meggyőzés. A „kristálytiszta”, de azért szívhez szóló gyurcsányi logika. Érvelés számokkal, adatokkal. Új programot indít a kormány! Húszezer lakás felújításához egyenként négyszázezer forintot ad, még az idén – hallom. Még az idén! Ez különösen jól hangzik! Panellakók örülnek, újságírók szorgosan jegyzetelnek, civil szervezetek és ellenzék helyesel. Országos média több rétegben teríti a nagyszerű hírt: Még az idén húszezer család élete lesz olcsóbb és jobb! Hurrá… ováció!
Még az idén? Itt valami nem stimmel. Hiszen az idei költségvetési hiány eléri az egész évre tervezett deficit kilencven százalékát. Gyanút fogok. Ajándékcsomag? Most, amikor a szakértők arról vitatkoznak, hogy hány száz milliárdos megszorító csomagra van szükség? Kétlem, hogy a cég, amely ellenőrzi a magyar munkaadók pártját és Gyurcsány Ferencet is, helyeselne egy ilyen lépést. No de semmi baj! Gyorsan beszorzom a húszezret vagyis a – Gyurcsány szerint – még az idén felújítható lakások számát négyszázezerrel, vagyis azzal az összeggel, amennyit panellakásonként odaígért, még az idénre. Az eredmény nyolcmilliárd. Ismerős szám. Ez pontosan annyi, amenynyinek biztosítására korábban Kolber István, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter a kormány nevében kötelezettséget vállalt. Igaz, Gyurcsány ebből már akkor is hatmilliárdot a jövő évi kormány büdzséjéből csent el, felhatalmazás nélkül. Ez volt az az összeg, amelyet korábban beszoroztak hárommal, és amelyről azt állították, hogy egy új, huszonnégymilliárdos panelprogram fedezete. És ez volt az, amire szakértők azt mondták, hogy szemfényvesztés. Mert a hatóságoknak – talán nem véletlenül – sikerült olyan későn kiírniuk a pályázatokat, hogy a munkák az idén ne fejeződhessenek be. Minthogy pedig utófinanszírozásról van szó, vagyis a munkák elvégzése és leszámlázása után rendezhető a támogatás – ebben az évben egy huncut fillért sem fognak kifizetni belőle. A porszívóügynök azonban jól végezte dolgát. A kuncsaft huszonnégymilliárdról álmodik, azt hiszi, jobb lesz az élete, miközben semmit nem kap… még az idén. Majd jövőre, talán, ha a szocialista párttal jó kapcsolatokat ápoló közös képviselője lesz. Az igazi porszívóügynök persze akkor sem esik kétségbe, ha a reménybeli vásárlónak nincs pénze. Ilyenkor előhúz zsebéből egy „kedvezményes” hitelszerződést, amelyet a cég jó előre egyeztetett bankjával, hogy akkor se járjanak rosszul, ha a vásárló nem fizeti a részletet. Gyurcsány pedig jó ügynök. Nem nehéz megjósolni: a „rászorultaknak” szánt – megint csak a következő kormány kontójára vállalt kötelezettségvállalással terhelt – tizenöt éves, kedvezményes kamatozású hitelt sokan nem fogják tudni fizetni. Így a bankok rátehetik majd kezüket a lakásra. A „bankok járnak jól” – néhány hónappal ezelőtt Borsi László, a lakásügyi hivatal vezetője, akkor még a Népszabadság újságírója vélekedett így a hasonló akciókról. Jól ismeri tehát a mechanizmust. Ő is tudja: a kormányzati panelpolitika egyetlen új elemére, a minimális állami kockázattal és teherrel járó kedvezményes hitelre azért volt szükség, mert a tőkekoncentráció szerint túl sok a magántulajdonban lévő lakás Magyarországon. Ez majd megoldja a problémát. Aki nem fizet, az meg mehet a híd alá.
A fűtéskorszerűsítésről is szeretett volna mondani valami biztatót a kormányfő a szívéhez oly közel álló panelpolgároknak. Aki ismeri a helyzetet, az tudja, az egyedi szabályozás és mérés támogatásával ezen a területen lehetne a leggyorsabban eredményt elérni. Csak hát erre is pénzt kellene szánni, és – mint arra a Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetségének múlt heti konferenciáján fény derült – még a tavalyi pályázat után járó pénzeket sem fizették ki.
Ha pedig nincs pénz, akkor ködösíteni kell. Komplex felújításra van szükség! Nemcsak a fűtésszabályozást kell megoldani, hanem a nyílászárók cseréjét is. Meg a szigetelést! Meg a csővezetékeket is ki kell cserélni! Meg parkosítani is kell – halljuk. A kormánypárti politikusok szép csendben mozgósítják a lobbistákat, akik egymásnak ugranak, beindítják a mindent elgáncsoló, a pályázatokon részt vevők idegeit módszeresen felőrlő bürokratikus gépezeteket is. Megígért a minapi fórumon az állami beavatkozástól amúgy irtózó miniszterelnök állami beavatkozást, állami árszabályozást, lakótelepi rendőrséget – vagyis néhány mondatba sűrítve mindazt az állami centralizációt, ami semmibe nem kerül, és amivel amúgy oly előszeretettel szokta vádolni ellenfeleit.
Gyurcsány Ferenc eme ígéreteinek megvalósulásánál azonban még nem tartunk, szerencsére. Választás előtt vagyunk, és az ügyek szétkenésében (is) évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szocialista politikusok most még nagy szavakkal, hangzatos szólamokkal pótolják a cselekvést. 2002 végén, amikor kezdett világossá válni, hogy nem lesz semmi a beígért kétezermilliárdos nemzeti lakásprogramból, Csiha Judit szocialista képviselő azt mondta egy lakásügyi konferencia hallgatóságának: „ettől a programtól nem tágítunk, ahhoz mi elég erőszakosak vagyunk”. Nos, hogy mennyire erőszakosak Csiháék a Medgyessy Péter által a 2002. évi választási programban oly bőkezűen megígért lakásprogram megvalósításában, az jól látható a lakásprogram kudarcában. A nagy dérrel-dúrral beharangozott nemzeti lakásprogram köddé vált a szocialista ígéretek tengerében, olyannyira, hogy még az ígéreteket más területeken következetesen számon kérő fideszes politikusok emlékezetéből is kizuhant.
Ebben, hogy ez így történt, szerepet játszhat a fáradhatatlan, minden csatornát betöltő, mindenütt jelen lévő porszívóügynök is, aki elszívja a levegőt az ellenzéki megnyilvánulások elől. De azért az csak kiderült már, hogy portékája egyszerű zsákbamacska. Akinek ez nem világos, az megérdemli, hogy még egyszer a nyakába sózzák.