Közel egy hónapja adta át Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek piacélénkítő javaslatcsomagját, válaszul az általa egy héttel korábban bejelentett, tízszázalékos tőzsdei árfolyamnyereség-adó tervére. Tavaly, amikor ez az elképzelés már egyszer előkerült, azért harcosabb volt. Mi változott meg azóta?
– A mostani szituáció sokban különbözik a múltkoritól. Tavaly egy átgondolatlan, populista rögtönzést láthattunk a kormánytól. Most nem 25 százalékos adóról van szó, hanem egy emészthetőbb 10 százalékosról, mely nem párosul részvényeket érintő diszkriminációval, hiszen ezzel párhuzamosan az ugyanilyen mértékű kamatadót is bevezetné a kabinet. Múltkor egy erőből politizáló miniszterelnökkel találtuk szemben magunkat, a mostani terveket viszont egy a választásokra készülő, kompromiszszumkészebb kormányfő vetette fel, aki ráadásul rögtön kész volt arra, hogy leüljön tárgyalni a tőzsdével. Éppen ezért úgy ítéltük meg, hogy most többet is el tudunk érni, mint csupán a piac megvédése az árfolyamnyereség-adóval szemben. Ezért nem harcolunk, hanem megpróbálunk tető alá hozni egy konstruktív megállapodást. Hoszszú évek után először van esély arra, hogy kicsikarjunk a kormányból egy olyan, áttörést jelentő piacélénkítő intézkedéssorozatot, amely nemcsak ellensúlyozná a tervezett adó negatív hatásait, de messze túlmutatna rajta: friss vért pumpálna a magyar értékpapírpiacba. Erre vonatkozó javaslatainkat el is készítettük, amit aztán átadtam Gyurcsány Ferencnek.
– E csomag része a negyedik pillérként ismertté vált nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetése?
– Így van. Ez a lépés ösztönözné a lakosság hosszú távú megtakarítási és öngondoskodási hajlandóságát, valamint javítaná az általános pénzügyi kultúrát, amely ráadásul versenyképesebbé tenné a magyar tőkepiacot, és segítené az államháztartás belső finanszírozhatóságát. Ez a téma azért is kiemelten fontos számunkra, mert szerves része annak az új imázsteremtő stratégiának, mely közelebb szeretné vinni a tőzsdét a lakossághoz. Egy emberközelibb, a társadalom széles rétegeit érintő gazdasági problémákkal foglalkozó, egyszerre szerethető és tisztelhető nemzeti intézménnyé szeretnénk formálni a Budapesti Értéktőzsdét.
– A nyugdíj-előtakarékossági számla konstrukciót a piac összes szereplője örömmel fogadta, kivéve a Magyar Bankszövetséget. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
– Számomra sem teljesen világos, csak sejtéseim vannak. Az érdemi munkától mindvégig eleve távol maradtak, miközben arra sem méltatott minket a Magyar Bankszövetség vezetése, hogy egyszer is leüljön velünk egyeztetni. A sajtóból megismert kifogásaik felületesek és mondvacsináltak, míg a hozzám eljuttatott levelük tartalmával a tőzsde és a nyugdíjpénztárak, a biztosítók, a befektetési alapkezelők, valamint az egyéb befektetési szolgáltatók szövetségei mellett még egy sor jelentős kereskedelmi bank is határozottan szembehelyezkedik. Mindazonáltal nem fogjuk hagyni, hogy egy ilyen közérdekű témát, mely a világ több országában is sikeresen bizonyított, szűk érdekek alapján megtorpedózzanak.
– Ha jól sejtem, a bankok a számlavezetési monopóliumukat féltik a biztosítókkal szemben. Ez nem elég megalapozott kifogás?
– Hogy ki vezethet majd ilyen nyugdíj-előtakarékossági számlát, az a tőzsde szempontjából lényegtelen kérdés. Mi a meglévő nyugdíjrendszer kiegészítésében érdekelt félként álltunk neki a koncepciónak, amerikai és lengyel példát szeretnénk átültetni hazai környezetbe. A tőzsdének az a lényeg, hogy minél több ilyen számla nyíljon, a jogszabályalkotók pedig majd eldöntik, hogy pontosan ki is hivatott ilyen számlák vezetésére. Ha a Magyar Bankszövetségnek baja van a biztosítókkal, akkor ezt velük kell lerendeznie, de úgy, hogy ne söpörjék le az asztalról az egész konstrukciót.
– Mi történhet akkor, ha a kormány elveti a javaslatot?
– Én biztos vagyok abban, hogy a kormányfő pontosan tudja, milyen nagy jelentősége van ennek az új megtakarítási formának mind az államháztartás, mind pedig a hazai tőkepiac szempontjából. Abban is biztos vagyok, hogy érzi: az is komoly jelentőséggel bír, hogy a szakma ilyen egységesen felsorakozott a tőzsde kezdeményezése mögé.
– A húszezer pont fölé lépett BUX-ra manapság sokszor mutat a politika. Mennyire lehet a gazdasági helyzet egészének betudni a tőzsdeindex szárnyalását?
– A húszezres index egy álomhatár, amit mi, befektetők misztifikálunk pusztán azért, mert egy szép kerek szám, amire még a bulvársajtó is odafigyel. A magas árfolyamok a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetőinek munkáját és stratégiáját dicsérik, a meredek és gyors emelkedés pedig azt jelenti, hogy sok a világban a befektetésre váró tőke, mely egyre nagyobb kockázattűrő képességgel bír. Magyarország makromutatóinak jelentős része viszont aggasztó képet mutat, de egy olyan gazdasági válsághoz, ami tényleg elriasztaná tőzsdénkről a befektetőket, úgy tűnik, ennél is több kell. Amíg a forint stabil, és amíg a világban viszonylagos nyugalom van, addig Kelet-Közép-Európát izgalmas befektetési célállomásnak tartják az angolszász– amerikai nyugdíjalapok. A fő kérdés számunkra az, hogy ilyen államháztartási és folyó fizetésimérleg-hiány mellett meddig maradhat a mostani szintjén a forint.
origo.hu
Gulyás Gergely bepereli a 444-et
